A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-18 / 20. szám

felderítésen történt SZOVJET FILM • FORGATÓKÖNYV: SZERGEJ SZMIRNOV VASZKA KOLOSZOV csendben, szótlanul kullogott a felderítők mögött. A tapadós, mély sár helyenkint a bokájáig ért. Már az első kilométerek után nagyon elfáradt, de nem adta fel. Végre a lövészárkokhoz értek. Mély csönd vette őket körül. Csak a járőr lépteinek egyenletes dobogása törte meg a szokatlan, nagy harc előtti csöndet. Megvárták, míg a fasiszta járőr továbbhaladt, majd villámsebe­sen, kúszva hatoltak be a megszállt területre. Végre az erdő széléhez érkeztek. Nagyon óva­tosan, minden neszre ügyelve folytatták út­jukat. — A falu még három kilométerre van — szólt társaihoz Jegorov őrmester. — Feltűnés nélkül kell bejutnunk a faluba. A fegyverekre és a lőszerre meg a gyógyszerekre nagyon vigyázzatok. A távolban géppuska kelepelt, majd aknák robbantak. — Nyugalom, a nácik nem ránk lőnek. Biztosan éhesek, valószínűleg egy kóbor ku­tyára vadásznak — jegyezte meg az egyik fel­derítő gúnyosan. Végre a faluhoz érkeztek. Jegorov odaszólt a mellette menetelő Vaszilhoz: — Bemégy a faluba. A jobb kézre eső nyol­cadik háznál alaposan nézz körül, nincsenek-e ott fasiszták. Mi itt megvárunk. Vaszka az árokban kuksolt, várta a fejlemé­nyeket. Néhány percen belül Vaszil vissza­érkezett. Rövid tanácskozás után elhatároz­ták, hogy valamennyien bemennek a faluba. Már ott jártak a ház közvetlen közelében, amikor két náci őrszem észrevette őket. Eszeveszett lövöldözésbe kezdtek. A felderítők pillanatok alatt eltűntek a sötétségben. Az egyik felderítő azonban menekülés közben elvesztette az egyik zsákot. Vaszka felkapta és a felderítők után rohant vele. — Hogyan kerültél ide? Gyerek, te a vesz­tedbe rohansz! — mondották csodálkozva a katonák, de amikor meglátták, hogy az érté­kes gyógyszerekkel teli zsákot cipelte magá­val, abbahagyták a szemrehányást. A nácik riadót fújtak. — Partizánok vannak a faluban! Körül kell venni, és át kell fésülni! Egyetlenegy partizán sem kerülhet ki élve! — adta ki a parancsot az egyik fasiszta tiszt. Néhány perc múlva megkezdődött a hajtó­vadászat. A nácik házról házra jártak, min­dent felforgattak. Partizánokat kerestek. A felderítők visszahúzódtak az erdő pere­mére, onnan figyelték a fejleményeket. Még pirkadat előtt ismét minden elcsendesedett. Éppen a faluba készültek, amikor Vaszka kúszva közeledett. — A fegyvert, lőszert és a gyógyszert is át­adtam! — jelentette. — Megvártam, míg a nácik elhagyják a jobb kézre eső nyolcadik házat, ott átadtam. Már nagyon várták .. . A felderítők a kis Vaszka hősiességének köszönhették, hogy a fontos akció sikerrel járt. Mindenki dicsérte az ügyes kisfiút. A pa­rancsnok véleménye azonban más volt: — Vaszka Koloszov a parancs értelmében nem várt a parancsnokságon a válaszlevélre, elhagyta az épületet, engedély nélkül csatla­kozott a felderítőkhöz, ezért háromnapos el­zárásra ítélem. A gyerek mosolyogva vette tudomásul a büntetést, és pokrócával a büntetés megkez­désére jelentkezett. — Csodálom, hogy elítélnek — mondotta. — Nem azért jöttem, hogy üljek. Harcolni akarok, az eskümet teljesítem! A HÉT KÉPES MINI-FILM REGÉNYE II. RÉSZ RENDEZŐ: LEV MIRSZKIJ Már a háború utolsó heteiben történt. Vasz­­kát már nem vették gyereknek, mert többször is bebizonyította, hogy engedelmes, bátor katona. Panov főhadnagy parancsot kapott, hogy felderítőivel az ellenséges állásokban és a hadtápterületen állapítsa meg a fegyver- és lőszerraktárak pontos helyét. Vaszka ebben a nagyon veszélyes vállal­kozásban is részt vett. Napokig az ellenséges állásokban, hadtápterületen bolyongott. A kis parasztgyereket senki sem vette komolyan, arra járt, amerre akart. Többnapos figyelés után megállapította, hol van a Wehrmacht fő fegyverraktára. — Nemcsak közönséges lőszert, de foszfor­ral töltött páncélöklöket is hordtak a raktárba — jelentette este a felderítők parancsnoká­nak. Azonnal munkához láttak. A titkos rövid­­hullámú rádióleadón jelentették, hogy nagy ellenséges fegyverraktárra bukkantak. Rejt­jelezve, pontosan jelentették a helyét. — A közelben több olyan épület van — jött a válasz —, amelyeknek bombázása különböző okok miatt felbecsülhetetlen károkkal járna. A lehetőség szerint a raktár épületét fehér lepedővel kell megjelölni, hogy a repülők pontosan célba találjanak. Az első pillanatokban nem értették meg a parancsot. — Pontosan megadtuk a raktár helyét, fek­vését. Mire kell azt még külön megjelölnünk? — kérdezték egyesek. — A parancson nem lehet spekulálni, telje­síteni kell! Majd megtudjuk, miért volt erre szükség — mondta Panov főhadnagy. A nehéz feladatot Vaszka vállalta. — Engem a nácik már megszoktak. Minden­nap látnak, nem lesz feltűnő, ha kora reggel megint a raktár körül ólálkodom. Majd ke­nyeret kérek tőlük, azzal elterelem gyanúju­kat. Vaszka már pirkadatkor a raktár közelében ólálkodott. A dereka köré csavartak egy fehér lepedőt és befödték a kabátjával. Szerencséjére azzal az öreg katonával talál­kozott, akitől egyszer már kapott kenyeret. A katona megállt mellette, behívta egy kapu­aljba, s tarisznyájából egy jókora kenyérvéget adott neki. Vaszka a fegyverraktárral szemben leült és kenyerét majszolta, közben figyelt. Váratlanul villámgyors Ráták jelentek meg az égen. Mélyrepülést hajtottak végre, de csak géppuskával lőttek, bombát nem dobtak. Vaszka tudta, hogy a gépek a megbeszélt jel­zést keresik. Gyorsan határozott. A nagy zűr­zavarban sikerült a raktár tetejére feljutnia. Gyorsan leoldotta magáról a lepedőt és a te­tőn kikötözte. Az egyik vadászgép egészen mélyen repült, majd hirtelen felemelkedve eltűnt. Vaszka tudta, hogy gyorsan menekülnie kell, mert a gép néhány perc múlva támadásra indul, légi­aknát dob pilótája a raktárra. A háztetőről sikerült lejutnia, de amikor földet ért, hatal­mas robbanás rázta meg a levegőt. Vaszka megsebesült. Nehezen vánszorgott társaihoz, akik a kis hőst azonnal a tábori kórházba szállították. Vaszka néhány nap alatt felgyógyult és ismét harcra jelentkezett az első vonalba, mert a végső győzelemnél is ott akart lenni...- Vége -

Next

/
Thumbnails
Contents