A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-11 / 19. szám

Murány

Murány várát — akkori írásos feljegyzések szerint Castrum Mwran — V. István király Gunig comesnek ajándékozta. Legrégibb "birtokosai a Jolsvaiak, tőlük kerülhetett több gömöri uradalommal a Bebekek kezére. 1401-ben Erzsébet királyné Giskrának adta a várat, s azt Mátyás vezére, Szapolyai István foglalta vissza. 1505- ben már Tornallyai Jakab kezén van, s ennek halála után, négyéves fia, János örökli a várat. Gyámja közeli rokona, a legendás hírű rablólovag csoltói Basó Mátyás lett, aki az árvát állítólag eltette láb alól, s örökségét, Murány várát elfoglalta.

Ettől kezdve Murány valóságos rablófészekké lett. Basó szedettvedett bandájával a vár felé vetődő utasokat, kereskedőket kifosztotta s gyakori kirohanásaival az egész vidéket rettegésben tartotta. 1531-ben kirabolta a savniki kolostort, ahonnan elrabolta a harangokat, az arany és ezüst kegyszereket s ezekből pénzt veretett. Fogságba került, de kiszabadulva újra kezdte rablásait. 1548-ban királyi intést kapott, de ez sem használt, mire az országgyűlés az 1548. évi XLIX. törvénycikkben felhívta a királyt, hogy mint nyilvános gonosztevőt büntesse meg. A király Salm Miklóst küldte ellene, aki 1549-ben ostrom alá vette a várat. Basó egy ideig védte a várat, emberei azonban elárulták. Basó akkor menekülni akart, de Salm emberei elfogták és tizenheted magával lefejezték. Fiát, a kiskorú Farkast Salm maga nevára

veltette, mikor felnőtt, javait viszszaadta. Basó tetteit és Murány bevételét Tinódi is megénekelte. Murány vára királyi birtok lett. 1600-ban a kincstár Rákóczi Zsigmondnak kínálta 40 000 forintért, majd Rotthal János Jakab bárónak 100 000 forinton zálogosította el. Széchy Tamás Rotthalnak lefizette a zálogösszeget, s 1609-ben Murányra és uradalmára királyi donációt kapott. Ettől kezdődik Murány fénykora. Széchy Tamásról fiára, Györgyre szállott a birtok, aki Murányi nejével, Homonnai Drugeth Máriával a protestáns szellem és műveltség egyik magyarországi főhelyévé tette. Széchy Györgynek 1625-ben váratlanul bekövetkezett halála után özvegye mint hű királypárti háborítatlanul birtokában maradt a várnak, de hitlevelet kellett adnia, hogy a várat az erdélyi fejedelemnek nem fogja átadni. Ö meg is tartotta fogadását, de leánya, Mária anyja halála után I. Rákóczi György pártjára állott. Széchy Györgynek és nejének kilenc gyermeke volt, de ezek közül négy fiú és egy lány fiatalon elhalt. Máriát, „a murányi Vénusz“-t 1627-ben 17 éves korában iktári Bethlen István, azután rozsályi Kun István vette el. Széchy Mária átállása után a király Wesselényi Ferenc füleki várkapitányt küldte Murány ellen, aki azt 1644-ben elfoglalta, mégpedig Széchy Mária segítségével, akit feleségül is vett. Ferdinánd király e tettéért neki ajándékozta Murány és Balog várát. Az ekkor történt események

Murány vára (Metszet a XVII. századból)

szolgáltattak tárgyat Gyöngyösi István „Marssal társalkodó murányi Vénus“-ához, valamint Tompa és Petőfi „Széchy Mária“ című költeményeihez.

Wesselényi Ferenc Murányt új- i jáépíttette és keleti pompával rendezte be. Az 1655. március 15-i j pozsonyi országgyűlés nádorrá váj lasztotta. 1663-ban a törökök ellen harcolt. A vasvári béke (1666) után Wesselényi az udvar elnyomó törekvéseivel szemben alakult szövetkezés élére állott. Az összeesküvésben részt vett még Zrínyi Péter horvát bán, Nádasdy Ferenc országbíró, Frangepán Ferenc és

I. Rákóczi Ferenc. Stubnyafürdőben, utóbb Sárospatakon és Munkácson tanácskoztak. 1667. márciusában meghalt Wesselényi; az összeesküvők 1670-ben kitűzték a felkelés; zászlaját, de katonai fellépésüknek nem volt sikere, s az összeesküvőket sorra elfogták. Nádasdyt, JPxangepánt és Zrínyit lefejeztél«. >

Az összeesküvés leleplezése után

I. Lipót Lotharingiai Károly herceget küldte Murány ostromára, ! aki Széchy Máriának, a nádor i özvegyének hősies védelme ellej nére 1672-ben elfoglalta a várat. Thököly Imre felkelése idején kurucok, labancok felváltva bírták a várat. 1702-ben a vár egy része leégett. 1706-ban Rákóczi Ferenc hadvezére, Bercsényi Miklós foglalta el a várat, újjáépíttette, és 1708-ig tartotta birtokában, amikor a császári hadak ismét elfoglalták. III. Károly király hű szolgálataiért Koháry István grófnak ajándékozta Murányt az uradalommal együtt, tőle rokonság révén a Koburg hercegi család birtokába került. Murány várával senki sem törődött.

A várkapitány szerelme

REVÜCZKY TAMÁS, a murányi várkapitány a malom felett, a mészköves domboldalon pihent meg. A folyócska keskeny, csipkeszerű, dúsan zöldellő völgyében gyönyörködött. A malom hallgatott, néma csend vette körül. A mészköves víztől megfehéredett széles malomlapátokon száraz gallyak hevertek. Az utóbbi napok nehéz, tikkadt levegője végre fekete felhőkbe sűrűsödött. A szél játékosan hajszolta a sötét esőfelhőket. A távolban néha villám futott végig az egyre sötétedő égbolton, majd morgott az ég, melynek visszhangja szétriasztotta a patak menti fák madarait.

A nagy harcokban megacélosodott várkapitány, a híres lovag, aki soha senkitől senj félt, semmitől sem riadt vissza, most elérzékenyülten tűnődött. Felállt. Lovához ment. Megsimogatta hollófekete paripáját, majd a nyereg alól elővette kulacsát. A zamatos nedűből néhány kortyot ivott, a kulacsot visszatette a nyereg alá, majd a távoli dombtetőn álló murányi várat nézte.

— Nagyon szeretem, feleségül veszem ... Mire a szőlő leve az ódon hordókban nyugtalan forrásba kezd, szüretre meglesz a lakodalom ... De hogyan mondjam meg ezt Széchy Máriának, a vár úrnőjének...? — furdalta a gondolat.

A VÁRKAPITÁNY másnap reggel díszruhába öltözött. Tiszta, csendes reggel volt, az éjszakai zápor tisztára mosta a várpalota színes ablakait, s a rajtuk behatoló fénysugarak furcsa színegyvelegben táncolták körül az emeletre vezető kőlépcsőket.

Revúczky megállt Széchy Mária dolgozószobája előtt. Mélyet lélegzett, előbb halkan, majd merészebben kopogott. A hatalmas tölgyfaaj.tó szárnya megnyílt. A keleti pompával berendezett teremből egy hajadon lépett ki, és előzékenyen utat engedett a várkapitánynak.

Revúczky Tamás megállt az ajtóban, nem mozdult. A gyönyörű aszszonyt, Széchy Máriát bámulta, aki kedves mosollyal fogadta.

— Mi járatban van, hős kapitány?

— kérdezte jókedvűen.

Tamás néhány lépést tett, megállt.

A szoba ablakán becsurgó napsugár bearanyozta ezüstösen őszülő fejét. Arcát szégyenpír öntötte el.

— Szerelmes vagyok, kegyelmes asszonyom, nősülni szeretnék ...

— Ez így rendjén is van! Már sokszor gondolkoztam azon, hogy eddig miért /iem házasodott meg .. .

— Azért jöttem, hogy kikérjem a kegyelmes asszony hozzájárulását.

— Nagyon szívesen, örömmel, hős lovag... De ki az a szép hajadon, akit hitvestársul választott? — kérdezte kíváncsian Széchy Mária.

— Gyönyörű ... Olyan, mint eg,y harmatos rózsa, és úgy szeretem, hogy azt szóval el sem lehet mondani.

Széchy Mária mosolyogva nézte szerelmi lángtól égő várkapitányát, aki őszinteségével most nagy gyermeknek tűnt.

— Hogyan lehetséges, hogy eddig még nem beszélt róla, hogy nem tudom ki az a nemes hajadon, aki olyan hős vitéznek lesz a hitvese, mint az én kapitányom?

A kapitány válaszolni készült úrnője megismételt kérdésére, de meggondolta magát. Sokáig tépelődött, de ajkára nem jött szó.

— Olyan nagy titok, hogy én sem tudhatom ...?

— Kegyelmes asszonyom — szánta el magát Revúczky —, most bizonyára csalódik bennem! Az a lány, akit nagyon szeretek, nem nemesi származású, de még polgárlány sem. Cigánylány...

— Cigány...? — ismételte megle- j