A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-12 / 2. szám

SEBÉSZETI ACÉL. A kladnói acélgyár laboratóriumában különleges acélfajtát kísérleteztek ki a sebészet és az ortopédia céljaira. Tulajdonságai a hasonló célú legjobb külföldi gyártmányokéval vetekszenek. A gyár nemcsak a szükséges sebészeti műszerekkel látja majd el a csehszlovák klinikákat, hanem a bonyolult csonttörésekhez szükséges sínekkel, csavarokkal, szegekkel és szegecsekkel, továbbá mesterséges ízületekkel, úgynevezett endoprotézisekkel is. A jó klinikai eredmények alapján rövidesen nagyobb mennyiségben készítenek már acél csípőízületeket.

SZOVJET GEOLÓGUSOK a szibériai Csukcs-félszigeten hegyikristálytömböt fedeztek fel, amelynek belsejében egy hozzávetőleg 25 gramm súlyú aranyrög található. Bár az aranyrög súlya aránylag csekély, a felfedezés nagy meglepetést keltett, mert a termésarany rendszerint puha kőzetekben fordul elő.

AZ AZBESZTPOR RÁKKELTŐ — állapította meg az Egészségügyi Világszervezet, a lyoni Nemzetközi Rákkutató Intézet kutatásai nyomán. Különösen veszélyeztetve vannak az azbesztfeldolgozó ipar munkásai. A városi levegő azbesztpormennyisége átlagosan csak tízezred része annak a töménységnek, amelyet az azbesztfeldolgozó iparban még megengednek.

ELEKTRONIKUS FÉNYKÉPNAGYl- TÖ KÉSZÜLÉKET szerkesztett Louis Arnoux francia mérnök, amely bármilyen fényképről, színesről is nagyítást készít. A nagyítás mértéke két négyzetmétertől nyolcszáz négyzetméterig terjed. Az elektronikus készülék a fénykép minden pontját elemzi, észleléseit négy vetítőkamrába viszi át. A vetítőkamra egy hengerre teszi át a képet, amely a kívánt nagyságot produkálja. A gépet már Tokióban kipróbálták, ahol egy felhőkarcoló egyik oldalára „nagyítottak fel“ egy óriási reklámfényképet.

ÜJ OLTÓANYAGOT tökéletesítettek japán tudósok az ósakai egyetem vírusbetegségeket kutató intézetében a bárányhimlő ellen. Hír szerint 250 gyermeket már kezeltek az új oltóanyaggal, anélkül, hogy mellékhatásokat megfigyeltek volna. A kezelt gyermekek 80 százaléka immunitást szerzett bárányhimlő ellen.

„A LÉZERSUGÁR MEGVÁLTOZTATJA AZ ÉLETET.“ Ez a címe a Paris Match cikkének. Hovatovább mindennapi életünk egyik fontos tartozéka a lézer. Legújabb alkalmazása a televízió jövőbeni kialakításánál lesz igen fontos, s a technikai fejlődés alapjai a lézer révén megváltoznak. A kép és a hang „megőrzése“ és „eltevése“ a lézer segítségével sokkal egyszerűbb lesz. Egy sor más területen is felhasználják. Így például a szemüveglencse pontos elkészítése, csiszolása is lézer segítségével történik majd. A sebészet terű-TUDOMÁNY és TECHNIKA

letét ugyancsak forradalmasítja a lézer. A távméréstechnika terén már eddig is nagy eredményeket értek el. A csillagászat terén pedig egyenesen nélkülözhetetlen.

A VILÁG LAKOSSÁGA körében állandóan emelkedik a magas vérnyomásos betegek száma. Ez a jelenség arra indította az Egészségügyi Világszervezetet, hogy tíz államban öt éven keresztül orvosi felügyelet alatt tartsa a betegeket. A szervezet statisztikai adatai szerint a megbetegedések járványos méreteket öltöttek. Becslések szerint a világ felnőtt lakosságának tíz százaléka szenved magas vérnyomásban.

TITKOS INDIAN KINCSEK

A táltosok barlangjában

Annak idején az inkák nagyon sok föld alatti szállító és hadiutat építettek ki. A legtöbb Napisten-templomot is összekötötték egymással a föld alatt. Felhasználták azokat a barlangokat is, amelyeket elődeik természeti katasztrófák, így a vízözön — az indián legendákban „nagy víz“ — idején készítették menedékül.

A tudósok már jó néhány hasonló jellegű barlangot tártak fel, például a Rio Grande Del Norte, a Rio Selado és a Rio Mancos kanyonjainak tufa és homokkő falaiban. Az inkák ezek nagy részét templommá, szent helyekké alakították át. A spanyol hódítók megjelenése, mérhetetlen pusztítása és népirtása idején főpapjaik vezetésével e helyekre igyekeztek összegyűjteni a még megmenthető értékeket, amelyeket azután hihetetlen ügyességgel és ravaszsággal tüntettek el a fosztogató zsoldosok elől. Számos rejthelyüket a mai napig sem sikerült felfedezni.

Legújabban teljesen sértetlen föld alatti „városra“ bukkant Móricz János magyar származású argentin kutató. Több éves szívós munka eredménye volt ez a felfedezés.

Éveken át tanulmányozta a délamerikai múzeumok, könyvtárak forrásmunkáit. Megtanulta a különböző indián nyelvjárásokat is, s ezután látott neki az alapos kutatásnak. Rokonszenves, vonzó egyéniségével baráti kapcsolatot teremtett több indián törzzsel, akiktől számos hasznos információt hallott arról, hogy létezett valamikor egy „nagy menedékhely“, ahová őseik a „nagy víz“, majd a spanyolok pusztításai elől menekültek. Azt azonban nem tudták megmondani, hogy ez merre lehet.

A kutató nem csüggedt. Először 1964-ben Argentínában és Paraguayban, 1965-ben Bolíviában, 1966-ban Peruban, 1967, 1968, 1969, 1970 és

1971-ben pedig Ecuadorban végzett alapos kutatásokat. Járt a Titicacatónál, majd a Tihuánaku romvárosban. A közelében levő hegyekben található barlangokról azt regélték az indiánok, hogy azokon át el lehet jutni Cusco városába. Kutatott a cuscói Nap-templom föld alatti járataiban is. A Cuscóhoz közeli Sakszauámari sziklavárban meg is találta az egyik föld alatti barlang bejáratát, amelyről az a legenda, hogy ezen az országúton át közlekedtek hajdan a papok a cuscói Nap-temp-A perui Andokban inka barlangrendszert találtak. A Táltosok barlangjában fél ezer év óta nem járt idegen. Sok ezer éves, páratlan értékű régészeti leletekre bukkantak.

lom, Sakszauáman és a Machu Picchu-i erődváros között. Sajnos, a kutató alig néhány métert tudott csak előrejutni az alagútban, mert annak további részét omlás zárta el.

Kutatási eredményei mind jobban azt bizonyították, hogy a keresett helynek Ecuador és Peru határában, az őserdőben kell lennie.

Hosszú hónapokon keresztül tanulmányozta az ecuadori indián törzsek életét, szokásait, fennmaradt mondáit. Egyre többet hallott az őserdő mélyén levő föld alatti rejtekhelyről, ahová az indiánok a természeti katasztrófák idején menekültek. Sokáig úgy látszott, nem sikerül megtudnia, merre lehet ez a hely. Érthető volt a bizalmatlanság egy „fehér emberrel“ szemben, hiszen a spanyolok kegyetlenkedései kitörölhetetlen, örök nyomokat hagytak az őslakókban. Móricz János elment az indiának közé, velük élt, dolgozott, segített mindennapi munkájukban.

A döntő fordulat 1971 szemtemberének egyik napján következett el, amikor a jibarók törzsfőnöke, Nayambi és a varázsló, Yukna magukhoz kérették. Elmondották, hogy meggyőződtek baráti szándékáról és készek arra, hogy elvigyék a „szent helyre“.

Ötnapos kimerítő, út után érkeztek el Santiago és a Coangos folyók közötti területre. Itt Nayambi rövid időre eltávozott, majd egy belák nevű törzs főnökével tért vissza, aki beleegyezett, hogy a kutató is velük tarthat. A jibaró törzsfőnöktől és a varázslótól megtudta, hogy a belák, az istenek által kiválasztott szent törzs, a spanyolok megjelenésekor vonult vissza önkéntes „száműzetésébe“ a titkos menedékhelyre, magukkal hozva legértékesebb ősi értékeiket. Vállalták azt, hogy a többi törzzsel nem érintkeznek, és védik ezt a helyet. A belákról tulajdonképpen csak a törzsfőnökök tudnak, de nem beszélhetnek róluk. Területük határait törzsön kívüli ember nem lépheti át, mert az őrök elpusztítják a behatolót. A titokzatos törzs visszavonultsága ellenére is mindenről tud, mert a barlangrendszer folyosói nagy területet hálóznak be, ?s a kivezető és szellőző nyílásokon át figyelik a vidéket. Másrészt időnként a többi törzs vezetői és varázslói találkoznak velük, és minden eseményről beszámolnak. A folyosók bejáratait mérgezett nyilakkal felfegyverzett őrök ellenőrzik.

A mai napig sem lehet pontosan

tudni, minek is köszönhette Móricz János, hogy az indánok megmutatták neki a barlangot.

„Esküvel ígértem meg, hogy életem feláldozásával is megőrzőm az indiánok titkát, s nem árulom el a kincskereső kalandoroknak az utat“

— írja visszaemlékezésében a kutató.

„ .. .megilletődve mentünk a sok ezer évvel ezelőtt épített, gránittal burkolt padozatú folyosón, amely egyszer csak kiszélesedett, s egy tágas terembe értünk. Lenyűgöző látvány volt, amint a lámpák fénye két hatalmas oszlopra s a köztük levő hét, kőből faragott székre esett; mindegyikkel szemben egy-egy sötét folyosó tátongott. Az egyik sarokban 180—190 cm-es, aranyból készített csontváz feküdt. Kissé mellette, egy menekülő nőt ábrázoló szobor csodálkoztatott meg bennünket, amely úgy nézett, mintha valami borzalmas dolog elől menekülne. Karjában gyermeket tartott, aki kezében a ma ismert földgömbtől alig eltérőt szorított magához“ — írja a továbbiakban Móricz János.

Móricz János a jelenlegi politikai helyzet miatt — mivel az illetékesektől nem kap sem anyagi, sem erkölcsi támogatást, nem folytathatja úgy munkáját, mint ahogyan azt elképzeli. Pedig nagyon fontos volna, ha a „Táltosok barlangjában“, — mert a kutató ezt a nevet adta a titokzatos barlangrendszernek — folytathatná a munkáját, mellyel jelentősen elősegítené a dél-amerikai kontinens történetének alaposabb megismerését.

Az inkák menedékhelyén, ahová a hódítók elől vonultak vissza, köböl faragott berendezés szolgálta a bufkálókat. A képen egy, a padlózatra erősített szék látható

Móricz fános expedíciója egy nehezen megközelíthető szellőző kürtön megkezdi a leszállást a Táltosok barlangjába.