A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-04 / 18. szám
A volt kastély hatalmas kapuja. A kastélyban ma a szövetkezet sárkányfalvi részlegének telepe van Ha nagyapáink feltámadnának, nem mernének be• ■ menni unokáik lakásába, de ha mégis bemerészkednének, akkor is csak levett kalappal állnának a küszöbön, mint régen a méltóságos úr előtt..Ez a mondat egy beszélgetés töredéke, mely a szövetkezet irodájában hangzott el. Somogy vári József, az Egyetértés termelőszövetkezet sárkányfalvi részlegének elnöke jellemezte így találóan a változó paraszti világot, a falu fejlődését. Az Egyetértés termelőszövetke.zet négy közeli község: Huba (Libád), Diva, Sárkány és Béla szövetkezeteinek egyesüléséből, vagy ahogyan tréfásan nevezik „házasságából“ keletkezett. Az egyesült szövetkezet központja Libád, elnöke Pathó Imre. A szövetkezetét jó munkájáért a múlt évben a Munka Érdemrenddel tüntették ki. Sárkányfalva (vagy ahogyan tömörebben és egyszerűbben a helybeliek, nyelvén is használatos: Sárkány). Kis falu, mindössze 410 lakosa van. Köbölkút mögött, a forgalmas utaktól távol, megbújt a Tilalmas-domb oldalában, de ma már új házai — egy egész utcasor — ki is kerültek a völgykatlanból, és büszkén tekintenek le a kanyargós útra, melynek valamikori járhatóságáról és a faluban ősszel felgyülemlett sárról legendákat mesélnek. Most már szelíd mosoly kíséretében emlegetik, hogy szóltak ki mogorván a ház előtt elmenő iskolásgyerekekre, munkából hazatérőkre, akik kerülgették a sarat: a falaljámat azért ne gyúrjátok le! Ma már mindenki természetesnek tartja, hogy járda húzódik a házak előtt, jó utak vannak, a falu közepén végigcsörgedező * patakot szabályozták, kis vashidak ívelik át a derekát, fenyőfák, bokrok, virágok díszlenek a zöld fűben, amelynek helyén néha porfelhőt kavart a szél. A bővizű forrásból talán hat ház kivételével már mindenhová bevezették a vizet. Z akció, faluszépítés, társadalmi munka ... A megszokott, szokványos szavak megtelnek tartalommal. Az ember a maga javára teremti újjá a környezetét, aki benne él, annak nem tűnik úgy szembe a változás, csak azt látja, mennyi mindent kell még tennie, hogy jobb legyen. Így változik szinte évről évre a most alakuló szocialista falu arculata és vele együtt, ha nem is ilyen ütemben — az ember is. Ilyen gondolatokkal járom a falu szép utcáját. Gyönyörű napsütéses tavaszban, szombat délután. Csak a csend a régi, mely a városi ember fülének szokatlan. A vadgesztenyefák rügyei szinte pattanásig feszülnek a felszabadulni, kitörni készülő energiától. Kísérőnk, Téglás Ferenc tanító, már csaknem két évtizede él a faluban, ismer mindenkit és mindent, ami a faluval kapcsolatos. A falu krónikájából idézi az embert alázó múltat, a falu zárt világát, a háború pusztító szellemét. Az utolsó húsz évben, amint mondja, szinte a szeme előtt változtak át az öreg nádfödeles házak modern összkomfortos lakásokká. Az új nemzedék már az ő keze alatt tette meg az első lépéseket, hogy gondolkozásmódjában is igazi, előítéletektől mentes, szocialista emberré váljon. A volt Renner-kastély stilizált, lőréses hatalmas kapujával egy darab múltat őriz. Hajnali háromkor megzörgették a kolompot, s ott toporogtak a falu zsellérei a gazdaság udvarán munkára várva. A fiatalok nem ismerik ezeket a keserű éveket. Az öregebbek is mind ritkábban beszélnek róla. Talán szégyellik is már a múltat... A kastélyban van a szövetkezet sárkányfalvi részlegének irodája. Az eredményekről, a tennivalókról beszélgetünk. Arról, hogy a valamikori hatkoronás munkaegységből hogyan lett szilárd díjazás, s hogyan emelkedett az értéke az évek folyamán ötszörösére. Az A Tilalmas egyesítés előnyére vált mind a négy falunak, — A gépesítés, a korszerű agrotechnika, igen, kétségkívül előny — mondják —, de nem minden ... Az ember a legfontosabb, a dolgozók, a szervezők, az irányítók. Igaz ugyan, a gép a legjobb „barátja“ az embernek, de csak akkor, ha megfelelően kezelik. A szocialista ember nevelése nem megy máról holnapra, bonyolult és összetett folyamat. Hiszen a földhöz való ragaszkodás, a röghöz kötődés apáról fiúra öröklődött. Ma már a nép mindenütt számon tartja, milyen munkáért mit kap, menynyit keres. S tudja, melyik munkakörben keresnek még többet. Sok a számítgatás, és éppen ezen a téren akadnak még kisebbnagyobb problémák, mert a szövetkezetekben is, akárcsak az üzemekben, minden munkát el kell végezni. Az a régi kezdeti lelkesedés néha bizony hiányzik. Ma már aki dolgozni akar, itt a faluban is megtalálja a számítását. Az ingázók száma mintegy tíz százaléka a község lakóinak. Többnyire a közelben, a párkányi papírgyárban, a köbölkúti raktárakban, a vasútnál dolgoznak. A fia-domb alatt talok nagy része szakiskolákban képezi tovább magát. A kastély előtt vakító fényben tündökölnek a melegágyak üvegtáblái. Bitter Antal dohánykertész és két fiatal lány szorgoskodik a palánták körül. Az idén hét hektár dohányt termesztenek, de jövőre már harminc hektárra bővítik a termőterületet. Gépesítik a dohány betakarítását, az egész fáradságos és lassú munkát. — Ilyen eredmények legyenek mindig, akkor nem lesz baj — mondják. De nem önelégülten, mert tudják, hogy mi mindent kell még tenni ahhoz, hogy jobb legyen. (ozsvald) A képen jobbról balra: Bitter Antal dohánykertész, Somogyvári József elnök és az efsz két fiatal dolgozója Falurészlet
