A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-20 / 16. szám

AUTÓ­MOTOR A JÓ TANÁCS ARANYAT ÉR! Mit tegyek, ha a tengelykapcsoló nem kapcsol ki...? Ha rugótörés, azaz mechanikus hi­ba nincs, akkor elpiszkolódott, vagy eltömődött fúvókéra lehet következ­tetni, amely a szivattyúban találha­tó. Hiba lehet a vezérlőszelepen is. Ez, ha vezérlése rendben van, 16—17 at. túlnyomásnál nyílik, hogy a fe­lesleges olajat a tartályba visszaen­gedje. Hibaként jelentkezhet a sze­lep esetleges berágódása, fennakadá­sa vagy rugótörése. A nyomómágnes melletti zárófedél leszerelése után a szelep kivehető, tisztítható, az eset­leg eltörött rugó cserélhető. Ebben az armatúrában még talál­ható egy vezérlőtolattyú, amely az olajat a tengelykapcsoló-hengerhez vagy olajtartályhoz vezeti, attól füg­gően, hogy a kapcsolókarban elhe­lyezett kisebb érintkezőkart kézzel érintjük vagy sem. Érintés esetén, ha a mechanizmus rendben van, az ola­jat a tartályba vezérli, és így a kapcsolat a motor és a hajtómű kö­zött azonnal megszakad, azaz a mo­tor felpörög. + OLASZORSZÁGBAN 1970-ben 128 300, 1971-ben 165 544 autót lop­tak el. Tavaly már október 31-ig ez a szám 140 000 volt. Évről évre nő a végleg eltűnt autók aránya. Ko­rábban általában csak felszerelések­nek (pótgumi, rádió stb.) veszett nyo­ma. de ma már technikusokból, sze­relőkből és orgazdákból felépülő új „szakmai ágazat“ foglalkozik a jár­művek szétszerelésével, átfésülésével. A speciális műhelyekben átvarázsolt járműveket azután bizományosok juttatják el a fejlődő országokba, ahol a legális értékesítő hálózat el­adja a gyanútlan vevőknek. Magában Itáliában csak alkatrészt tudnak el­adni, mert a használtkocsi-piac telí­tett. Csupán a kis 500-as Fiat olyan népszerű, hogy a börzéken gyorsan lehet értékesíteni, így ez a kocsi a legesélyesebb az eltűnésre. A lopáso­kat nehéz megakadályozni, mert ke­vés a zárható garázs. + MINDÖSSZE 4000 WARSZAWA gyártását irányozta elő a Varsói Sze­mélyautógyár idei terve. Ezt a na­pokban már teljesítették, s ezzel be­fejeződött az ismert jármű gyártása. A lengyel ipar összesen több mint 250 ezer Warszawát készített. Az idén $2 ezer Polski-Fiat hagyja el a futószalagokat, vagyis 23 ezerrel több, mint az elmúlt évben. ♦ A HAWAII-SZIGETEK fővárosá­ban, Honoluluban a csúcsforgalmi időszakban keletkező torlódások, az így súlyosbodó légszennyezés megfé­kezése érdekében a városi közleke­désben „pooling“ rendszert vezettek be. Az egy irányban munkába igyek­vőket komputer segítségével, az úti­cél ismeretében, úgy csoportosítják, hogy több, eddig külön utazó személy egy személyautóban foglaljon helyet. A város külön parkolóhelyeket és esetleg külön útsávokat akar bizto­sítani az új rendszerben utazók ré­szére. AZ AUTÓPIAC ÚJDONSÁGAI Üj név, új csillag a Ligier JS—2 nevű sportkupé. Tervezője a francia Guy Ligier, aki a Citroen—Masarati égisze alatt építi ezt a típust. A 195 lóerős 2965 köbcentiméteres Masera­­ti-motorral rendelkező 950 kg súlyú műanyag-karosszériás kocsival 247 km/ó végsebességet értek el. Az új tavaszi kollekció egyik pél­dánya ez a négyhengeres, 1,3 literes, 68 lóerős, 153 km/ó sebességű angol Triumph Spitfire MK—VI kocsi, a­­melynek sajtófotóját eddig még kö­zölni sem lehetett, — a kocsit a gyár meglepetésszerűen bocsátotta piacra. Ennél a kocsinál is érdekes megfi gyelni azt, hogy a karosszéria-terve ző minden fölösleges díszt elhagyott KÍSÉRTETHAJÓK Titokzatos hajó, mely legény­ség és kapitány nélkül szeli az óceán hullámait, és senki sem tudja, honnan jön és hová tart, ez nem tréfás kedvű tengeré­szek kitalálása vagy valami je­lenet Kolumbus idejéből. A világtengereken évekig úsznak és bolyonganak elha­gyott hajók s csak néha merül­nek elő a ködből. A Köhler-féle hajósnaptár 1971-es kiadásá­ban olvashatjuk, hogy „a leg­több kísértethajó az Atlanti­óceán északi vizein található. Jelenleg mintegy 300 ilyen hajó bolyong a tengereken. Ez azon­ban csak hozzávetőleges szám, mivel sok ilyen elhagyott hajót elsodortak az áramlatok a szo­kásos hajózási útvonalakról, s csak véletlenül pillantja meg őket valaki vagy keresztezi va­lamelyik hajó az útjukat.“ Ezek közé a kísértethajók közé tartozott még nemrég két japán cirkáló, a „Guanaku“ és a „Tokoshama“; ezeket állító­lag elsüllyesztették a második világháború folyamán, de ti­zenöt évvel később csaknem összeütköztek a „James Mor­ton“ amerikai torpedórombo­lóval. Ködös éjszaka volt, amikor ez a két, csaknem egymás mel­lett úszó hajó megjelent a „Ja­mes Morton“ reflektorának su­gárkévéjében. Mint valami kí­sértetek. Amikor tengerészek mentek át és átvizsgálták a ha­jókat, megállapították, hogy mindkettő teljesen be van nőve trópusi növényekkel. A torpe­dóromboló kapitánya jelentést küldött a két hajóról, nyilván­tartásba vették — és elsüllyesz­tették őket. Elsüllyedt annak idején állí­tólag a „Bagder State“ ameri­kai teherhajó is, amely tüzér­ségi lövedékeket, bombákat és gránátokat szállított Vietnam­ba. Ütközben a hajó viharba került, a rakomány egy része elszabadult, és félő volt, hogy felrobban. A legénység elhagy­ta a hajót, de közülük huszonöt a helyszínen elpusztult. Tizen­négy tengerészt később meg­mentettek, s ezek elmondották, hogy mi történt. A „Badger State“-t rögtön keresni kezdték repülőgépek és a közelben tar­tózkodó hajók. De hiába. Ezért feltételezték, hogy bekövetke­zett a robbanás, és a hajó el- , süllyedt. 1970 elején azonban jelentés érkezett a Hawaii-szigetekről, hogy látták a „Badger State“-t, ahogy legénység nélkül a part mentén úszott. Tekintettel a veszélyre, amit a hajó rakomá­nya még mindig jelentett, azon­nal kiküldték az amerikai hadi­­tengerészet egy ágyúnaszádját. Ez 1970. január 5-én nyomára bukkant a hajónak Hawaiitól északkeletre. Az ágyúnaszád parancsnokának jelentése sze­rint azonban éppen abban a pillanatban, amikor rá akartak lőni, bekövetkezett a robbanás, és a „Badger State“ elmerült a tenger hullámaiban. De senki sem meri állítani, hogy egyszer valahol nem találkozik mégis ezzel a veszélyes rakományt szállító hajóval. Ugyanígy senki sem tudja pontosan, vajon a tenger fene­kén fejezte-e be pályafutását az a 20 000 tonnás nehéz csata­hajó, mely 1954. november 4-én tűnt el. A „Sao Paulo“ csatahajó, mely valamikor a brazil hadi­­tengerészet zászlóshajója volt, még 1909-ben épült. 1939-ben modernizálták és nyolc évvel később kiszuperálták. 1951-ben eladták Angliába. Az egész fel­szerelés — a hajóágyúkkal együtt — ott maradt a „Sao Paulo“-n. Mivel azonban nem működtek a motorjai, két angol vontatóhajó jött érte Rio de Ja­neiro kikötőjébe. A tengerészek vontatókötélre vették a hajót és vontatni kezdték az angol partok felé. Ütközben azonban elszakadtak a drótkötelek, s a kiöregedett csatahajó, nyolc angol matrózzal a fedélzetén, eltűnt a ködben, 1300 mérföld­del a cél előtt. Amikor a vontatóhajók pa­rancsnoka jelentette a vesztesé­get, három ország repülőgépei és hadihajói kezdtek kutatni utána, de a „Sao Paulo“ soha­sem került elő többé.

Next

/
Thumbnails
Contents