A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-13 / 15. szám

Meggyőződésem, hogy kevés olyan magasztos hivatás van, mint a nevelők, tanítók és tanárok hivatása. Nem könnyű a tudás magjait elvetni és a magbál kikelt tácskát felnevelni. Ezért talán nehéz olyan pedagógust találni, aki az élet minden terén igazán megállaná a helyét. Nehéz huzamosan, hosszú évtizedeken át tanítani, nevelni és irányítani a fiatal emberkéket és emellett saját, nem kis létszámú családjáról is gondoskodni az embernek. Még nehezebb akkor, ha e feladatokon kívül a különféle társadclmi szervezetek is elvárjak az embertől a tevékeny munkát. Vannak azonban olyan emberek, nevelők, akik az élet összes rájuk rótt feladatát példásan, szerényen és kitartó buzgalommal teljesítik. Az ilyen nagy teherbírású és fáradhatatlanul lelkes emberek közé tartozik a VeTké Trakany-i (nagytárkányi) általános iskola igazgatója, Kis- és Nagytárkány szeretett Pista bácsija is. Engedjék meg, kedves olvasók, hogy bemutassam kedves igazgató bácsinkat, akinek arcáról igazán ritkán tűnik el a mosoly. Nem arról van szó, hogy nem lehetne oka a haragra, vagy a mogorvaságra, hiszen sok bajjal, nehézség-Fazekas István

gél találja magát szemben a nagy iskola vezetésénél. Arcán a mosoly a belső megnyugvást tükrözi, valamint erős és legyőzhetetlen hitét fáradozásai sikerében.

A mokány, göndör, dús fekete hajú és bajszú Fazekas István arcáról ritkán tűnik el a mosoly, teste munkától edzett, csupa erő és akarat ez az ember. Kistárkányban, itt a Tisza partján született, negyvenöt évvel ezelőtt, népes földművescsalád fiaként. Már kora gyermekkora óta érdeklődött a tudományok, főképpen a természettudományok iránt. Középiskolai tanulmányait a háborús években végezte el Sárospatakon és tudását a háború végeztével azonnal kamatoztatta, mivel már 1945-től elkezdte tanítói működését a nagytárkányi elemi iskolában. Nagy szeretettel és energiával látott a kis nebulók oktatásához, s elnyerte a kicsinyek bizalmát és szerető megbecsülését. Tanító kollégái között is közkedvelt volt jó humora és segítökészsége

miatt. A háború utáni első évektől kezdve bekapcsolódott a falu kulturális életébe és a proletár internacionalizmus szellemében sokat adott a két Tárkány népének. 1949- től tagja a CSEMADOK-nak, 1956- tól egészen 1967-ig a CSEMADOK helyi szervezetének nagytárkányi elnöke volt. A szervezet kultúrfelelöse; e poszton is jól megállta helyét. Az ő vezetése alatt lendült fel Tárkonyban a kulturális élet és e téren sokat adott az iskolának is. A nagytárkányi magyar oktatásnyelvű általános iskola igazgatójának 1965-ben nevezték ki, és bátran mondhatjuk, hogy méltó e megtisztelő beosztásra.

Az iskolának saját zenekara van s az utóbbi években szép eredményeket értek el a járási „Ki mit tud“ vetélkedőn. Fazekas Aranka tanítónő, az igazgató leánya, a legutolsó Jókai-napokon a felnőtt versmondok kategóriájában díszoklevelet kapott.

Fazekas István igazgató 1960-tól

párttag. Egész életével, munkásságával azt bizonyítja, hogy igazán hű fia szocialista hazájának, dolgozó népének és méltó arra, hogy vezető pedagógusként fejtse ki áldásos tevékenységét. Az igazgató „bácsi" nem pihen akkor sem, amikor hazajön, mivel sokat kell segítenie gyengélkedő feleségének a régi kistárkányi ház körül, ha nem akarja, hogy udvara és kertje gazzal nőjön be. Dehogy is akarná ezt, hiszen szereti a szép virágokat, gyümölcsfákat és örül a lába körül csipegő aprójószágnak. Ezért hazatérve felébred benne földművelő őseinek vére, és verejtékes munkával, erős kezével igazi kis földi paradicsomot varázsol maga köré. Igaz, ebben segit Aranka lánya, Géza és Öcsi fia, akik még otthon vannak, vagy a néhanapján hazatérő nős Pisti fiú is, de a munka zömét mégiscsak a családfő Fazekas István végzi.

Már lassan két évtizede ismerem öt és mindig ilyennek láttom. Munkaszeretőnek, és munkabírónak, optimistának és optimizmust keltőnek, az élet minden terén példamutatónak, akit érdemes megismerni olvasóinknak is.

Dr. JUHASZ ISTVÁN