A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-13 / 15. szám
Történelmi napok krónikája 1948. március 31-ig a Szovjetunió az 1947. december 12-én megkötött, öt évre szóló csehszlovák-szovjet árucsereforgalmi egyezmény keretében az előirányzott 600 000 tonna gabonából már több mint 400 000 tonnát szállított hazánkba. A Csehszlovákia számára rendkívül fontos kereskedelmi egyezmény, melyről Anasztáz Mikojan kijelentette, hogy a legjelentősebb azok között, amit a Szovjetunió valaha Is kötött, fontos szerepet játszott a Csehszlovákiát nyugati befolyás alá vonni akaró reakció szándékának meghiúsításában. A hosszúlejáratú csehszlovák-szovjet árucsereforgalmi megállapodás jelentősége azonban a februári győzelem utáni időszakban mutatkozott meg a maga teljességében. A Szovjetunióval folytatott, egyre jobban elmélyülő gazdasági együttműködés lehetővé tette Csehszlovákia számára, hogy kiüsse a fegyvert a gazdasági diszkrimináció és az embargó eszközeivel élő nyugati hatalmak kezéből, amelyek a korábban kapitalista piacokra utalt csehszlovák gazdaság felforgatására törekedtek. Az 1948—52-re kötött megállapodás évi 5 milliárd korona értékű árucsereíorgalmat irányzott elő. Az 1951—35-ös években a csehszlovák-szovjet árucsere értéke az előző időszakhoz képest már több mint ötven százalékkal növekedett. Az első ötéves terv által kitűzött feladatok ugyanis megkövetelték a csehszlovák népgazdaság szerkezeti átépítését, ami még fokozottabb szerepet juttatott a Szovjetunióval való együttműködésnek. Ezért 1950. november 3-án új, sokkal szélesebb területet felölelő árucsereforgalmi és fizetési megállapodás aláírására került sor. Ennek alapján a Szovjetunióval folytatott árucsere részesedése elérte az egész csehszlovák külkereskedelmi forgalom egyharmadát. Az 1951—55 közötti időszakban a behozott alapvető nyersanyagok háromnegyed része a Szovjetunióból származott, s a mezőgazdasági termékekkel való ellátásban mutatkozott fogyatékosságok leküzdéséhez is a Szovjetunió nyújtott segítséget. A csehszlovák-szovjet gazdasági kapcsolatok azonban nem korlátozódtak az árucsere területére, kiterjedtek a technikai tapasztalatok és a műszaki dokumentáció cseréjére is. Az új feltételek között a gazdasági kapcsolatok kiterjesztésével párhuzamosan lehetővé vált a Csehszlovákia és a többi népi demokratikus országok közötti kapcsolatoknak a proletár internacionalizmus szellemében történő rendezése. A népi demokratikus államokkal kötött szerződések ugyanazokra az alapelvekre épültek, amelyek a Szovjetunióval még 1943-ban aláírt barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződést jellemezték. A szokásos szerződésekben szabályozott politikai együttműködésen túlmenően a lehető legszélesebb, a gazdasági és a kulturális életre is kiterjedő együttműködést szorgalmazták. E szerződések jelentős mértékben hozzájárultak a szocialista tábor erejének megszilárdításához és nemzetközi tekintélyének növeléséhez. « Szovjet gabona a Cierna nad Tisou-i (ágcsemyői) átrakodó állomáson A HÉT VENDÉGE DR. FŐNÖD ZOLTÁN, a Madách Könyv- öt Lapkiadó igazgatója # Hogyan Jellemezné a Madách Könyv- és Lapkiadó helyit is küldetését a csehszlovákiai könyvkiadásban? — Talán ott kezdeném, hogy kezdetben volt az igény, s ennek kielégítésére hozták létre már annak idején a Magyar Könyvtárat, mely a felszabadulás után 1949-ben jelentette meg az első magyar nyelvű könyvet. A Magyar Könyvtár később Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadóvá alakult át, s a különböző átszervezések után 1969- ben vált ismét önállóvá. A csehszlovákiai magyar könyvkiadásnak tehát több mint két évtizedes hagyománya van, így amikor a kiadó programját az igények, szükségletek szerint újrafogalmazzuk, aligha tehetjük ezt másként, mint a hagyományokra építve. S ahogy kezdetben a nemzetiségi kultúra fejlesztése, kiteljesítése, a kulturális forradalom feladatainak munkálása volt a cél, címszavakban ezek a törekvések sem változtak. Legfeljebb teendőink lettek bokrosabbak, többek között azért is, hisz azóta a harmadvirágzás nemzedéke férfikorát éli. A biztató kezdet után maradandó alkotások látnak napvilágot... Felnőtt egy nemzedék, mely a múlt forradalmi hagyományaira építve keresi az önrealizálás lehetőségeit, s művekkel bizonyítja életrevalóságát. Az elmúlt években a felnövekedett új értelmiség sorában megtalálhatjuk azokat is, akik más, nem irodalmi, vagy irodalomtudományi műfajban jelentős értékeket alkotnak. Törlesztjük adósságunkat a csehszlovákiai magyar képzőművészet rangos alkotóival szemben s máris új neveket kell megtanulnunk — és ezt őrömmel tesszük — a társadalomtudományok művelői, történészek, nyelvészek, közírók stb. között. A legértékesebb alkotásokat felfogni, s új értékek létrehozását ösztönözni — megtisztelő feladata a kiadónak. Az elmondottak talán jelzik a teendők garmadát és a kiadó helyét is a csehszlovákiai könyvkiadásban. Elsőrendű kötelességünknek tekintjük, hogy segítsük és ösztönözzük az olyan irodalmi, szellemi értékek létrejöttét, melyek nemcsak nemzetiségi kultúránkat gyarapítják — s ezen keresztül az egyetemes nemzeti kultúrát is gazdagítják — hanem Jelentős hozadékai lehetnek a csehszlovák szocialista kultúrának, szellemiségnek is. A tartalmában szocialista, formájában nemzeti (nemzetiségi) kultúra ápolása és fejlesztése képessé tesz bennünket arra a nemes feladatra, mely a cseh és szlovák kultúra közvetítésével ránk hárul. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás — megítélésem szerint — elképzelhetetlen a csehszlovákiai magyar irodalom nélkül, de ugyanúgy elképzelhetetlen az egy hazában élő népek legjobb irodalmi alkotásai közvetítése nélkül is. • Miként támogatja és ösztönzi a kiadó a csehszlovákiai magyar szerzők müveinek megjelentettsit? — Az első köztársaság irodalmi alkotásai esetében a mikor és mit kérdése áll előtérben. Mert bár megjelentettük egyes alkotók főbb életműveit, a teendők javát jelentik az életművekből történő gondos válogatások. A Jó válogatásoknak jó visszhangja van az olvasók körében, ezért a népszerű kiskönyvtársorozatok kérdése elgondolkoztató lehet a számunkra, Az irodalmi folytonosság és a hagyományok ápolása szempontjából ez a forma hasznos lehetne. A hagyományápolásról szólva hadd említsem meg, a kiadó kiszen áll egy kritikai sorozat megjelentetésére is. A lehetőség valósággá érlelése érdekében szükség volna azonban a kritikai kiadás más feltételei megteremtésére. , — Az irodalomszervező tevékenységet az új .művek ösztönzésében és a fiatal tehetségek felkarolásában látjuk. Mert felkarolni, ösztönözni csak azt lehet, ami van. S ebből a szempontból a kiadó messzemenő jóindulattal, sőt sokszor talán elnézően kezeli a születő új alkotásokat. Azt hiszem, nem a jóindulatot kell e téren csökkenteni, hanem az elvi szigort és a művészi mércét emelni. Az ösztönzés egyik módja az alkotókkal való jó együttműködés. A kiadó várja az új műveket, s szerkesztőink fiókjában nincsenek elfekvő, kiadásra érett művek. Hazai magyar irodalmunknak tehát gyakorlatilag nincs várakozási ideje. Az ösztönzés jó módjának tartjuk az arra érdemes alkotások antológiába sorakoztatását, illetve válogatások kiadását. S bár sokszor igaz az a megjegyzés, hogy egyes alkotások nem a mai valóság fő sodrában vannak, a kiadó még sincs abban a helyzetben — és nem is volna ez célravezető — hogy megrendelje, vagy „kiossza“ a témákat. A társadalmi megrendelés hatékony formái közé tartoznak ilyen szempontból a pályázatok, melyet időről időre az Irodalmi Alap hirdet meg, könyvvé azonban a kiadóban válik. Az ösztönzés, irodalomszervezés lehetőségeit segíti számunkra újabban az is, hogy az Irodalmi Szemlét a kiadó adja ki, s közvetlenebbül érvényesülhetnek szándékaink, elképzeléseink, közös törekvéseink. # Milyen arányban jelenteti meg a kiadó a legrangosabb cseh és szlovák szerzők müveit, és milyen kapcsolatot tart fenn a külföldi könyvkiadókkal? — Kiadványainknak mintegy a fele a cseh és a szlovák irodalmat képviseli. Az. elmúlt év 42 titulusa közül 6 szlovák és 15 cseh művet adtunk ki. A szlovák irodalom részarányát az elkövetkezendő években fokozni kívánjuk, s az a szándékunk, hogy a kiadói terv 20 százalékát a szlovák irodalmi alkotások képezzék. A kultúra-közvetítés terén végzett munka jellemzésére hadd említsem meg, hogy 1972-ig — fordításban — 144 könyveim jelent meg a szlovák irodalomból és 268 a cseh irodalomból. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy — az elmúlt több mint két évtizedben — a két nemzeti irodalom legjobb alkotásai magyar nyelven napvilágot láttak. S ezek sora évről évre újabbakkal bővül. A külföldi kiadókkal való kapcsolat terén jól állunk. Példás az együttműködés a magyarországi könyvkiadókkal. A kiadónál megjelenő művek többségét közös könyvkiadásban átveszik, s ugyancsak a közös könyvkiadás keretében az elmúlt évben 258 titulust haztunk be 211 526 példányszámban. Kiadványcserét folytatunk a bukaresti Kritérion és az újvidéki Forum kiadóval. Az együttműködés lehetőségeit keressük az ungvári Kárpáti kiadóval, s remény van rá, hogy a közeljövőben ez is beindul. # Vannak-e problémák a könyvterjesztéssel, ha igen, hogyan lehetne azokat kiküszöbölni és hatásosabbá tenni a könyvterjesztést? — Bár növekszik kiadványaink iránt az érdeklődés, a lehetőségekhez képest mégis túlságos alacsony a hazai magyar művek példányszáma. S azt hiszem, nem az irodalomtudattal, vagy az érdeklődés hiányával van baj, hanem a terjesztés hoz legtöbbször zavarba bennünket. Számtalan olyan esettel találkozunk, amikor néhány héttel a könyv megjelenése után a könyvpiacon hiánycikként jelentkezik egy-egy mű, holott a nagykereskedelem raktárában bőven van még kínálat. Megítélésem szerint a könyvterjesztő, a könyvtárak, népművelési otthonok, szövetkezeti és üzemi klubok, iskolai könyvtárak sokkal többet tehetnének az irodalom népszerűsítése érdekében. És többet tehetnének a CSEMADOK- szervezetek is, elsősorban az író-olvasó találkozók szervezésével. A könyv szeretete érdekében szívesen erősítenénk a gorkiji igazságot: „Mindenben, amit ember alkotott és alkot, minden dologban benne rejlik a lelke, de ennek a tiszta és nemes léleknek legtöbbje a tudományban és a művészetben él, és egyre hatásosabban és érthetőbben beszél hozzánk — a könyvből.“ A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásiban. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 338-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. —Postafiók: C. 398. Terjeszti a Posta Hír lapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PN’S — Östredná expedicia tlaie, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nára. 48/VII. Nyomja a ltychodoslovenské tlaélarne, n. p. Koilce. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 33. Nyilvántartási számi SÜTI 6/46. Címlapunkon P. HaSko, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
