A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-06 / 14. szám
Egy múzeumi szövőgép Divatbemutató a Hét részére (Kontár Gyula felvételei) Náchodban és környékén 15 szövőgyár működik, ezzel magyarázható, hogy a kis észak-csehországi város lakói közül csak minden nyolcadik a férfi, ugyanis a szövőgyárak alkalmazottainak 75 százaléka nő. A 15 üzem egy nemzeti vállalatba tömörül, amely a Tepna nevet viseli. A Tepna termékei, mint Jaroslav Jezbera igazgató elmondta, a világ minden országába eljutnak. A megrendelők valószínűleg elégedettek az itt gyártott kelmével. Ezt bizonyítja az a tény, hogy reklamációt alig kap az igazgatóság, hogy a megrendelések száma állandóan növekszik. Tóth Ottó igazgatóhelyettes elkísér bennünket az ún. előkészítő részlegre. Először a mintatervezőket látogattuk meg. A rajzasztalok fölé hajló nő keze alól csodálatos minták kerülnek ki. Láttunk olyan apró mintákat, melyeket csak nagyítóüveg alatt lehetett megrajzolni, és ha az ember ujjal nem érinti meg a rajzlapot, szinte észre sem veszi, hogy nem szövetet, hanem papírra rajzolt mintát lát. S a színek és színárnyalatok! Az egyik mintatervező nő elmondja, alig várja a tavaszt, mivel hetente két napot kint töltenek a szabadban, s a természet; virágok, fák és füvek színeit lesik, azokat igyekeznek „ellopni“, kikeverni és a szövetmintákra vinni. Csak ezzel magyarázható, hogy például a tiszta gyapjúból való nappali strand- és sportcélokra szőtt kelme, ötven színárnyalatban készül. Hogy hányféle mintával — azt szinte összeszámolni sem lehet. De a legérdekesebb az, amikor ezeket a mintákat ráviszik a gépekre. Igen öreg szövőgépek ezek, ma már a gyárnak csak ezen a részlegén működnek, de ennek a célnak, tehát a szövési minták kikísérletezésének megfelelnek. Viszont ezt a nagy figyelmet, alaposságot igénylő munkát, azt hiszem, csak nők képesek elvégezni. Különben is: Jezbera igazgató elmondta, hogy noha a szövőnők munkája nem nehéz, olyan kézügyességet igényel, ami már a virtuozitással határos, s amit bizony férfiak képtelenek megtanulni. íme, meglntcsak egy terület, ahol a nő megelőzi a „teremtés koronáját“. Ahol ennyi nő dolgozik, ott, gondolom, a nőkről való gondoskodás az első számú feladatok egyike. A XIV. pártkongresszus erre vonatkozó határozatait már szétdolgozták, méghozzá olyan alapossággal, hogy más vállalatok is hozzájuk járnak tanulmányozni ezt a problémát. Főleg a szolgáltatások, a bölcsőde és óvodai hálózat színvonalát igyekeznek javítani, erre mintegy 200 000 koronát fordítanak. A zaj-ártalom kiküszöbölésére az NDK-ból kitűnő hangmérőműszereket vásároltak. A múlt évben 33 családi házat építettek, az idei tervben 28 szerepel. Tavaly 861000 korona kamat nélküli kölcsönt nyújtottak a fiatal házasoknak. A vállalatnak saját üdülőháza van a KrkonoSében, a szakszervezet minden évben 14 napos üdülést szervez Bulgáriában és Jugoszláviában, természetesen az üdülés költségének egy részét pótolja, úgyhogy egy személynek mindössze 17 koronájába kerül a napi díj. Évente 150—170 gyerek pionírtáborban üdül, negyven gyermeket az NDK- ba küldenek csereüdültetési akció keretében. Az esténket a gyár klubjában töltöttük. Sokrétű kulturális munka folyik ebben az intézményben. A különféle kiállításoktól kezdve a szocialista akadémiával közösen szervezett politikai és ismeretterjesztő előadásokon át, náchodi és prágai művészek vendégszerepeltetéséig, sőt divatbemutatókig. Az üzemnek ugyanis saját manöken-csoportja van, amely nagy sikerrel szerepelt már a libereci árumintavásáron és más divatbemutatókon, ahol természetesen az üzem termékeiből készült ruhákat mutatta be. Minden hónapban színházlátogatást szerveznek Prágába, erre a célra három autóbusz áll a klub rendelkezésére. A moziteremben egyébként a számunkra is rendeztek egy kis divatbemutatót az üzem manökenjei — bemutatták a legújabb tavaszi és estélyi ruhamodelleket. Jelenleg egy vetélkedőt szerveznek a 15 gyáregység között — időszerű politikai kérdésekről. A klub évi forgalma tavaly 4 és fél millió korona volt, az idén szeretnék növelni ezt az összeget. Tóth Ottó igazgatóhelyettestől tudom, hogy Dél-Szlovákia, pontosabban a galántai és érsekújvári járás a közelmúltban hagyományos munkaerőforrást jelentett a náchodi szövőgyárak részére. Szerették a szlovák és magyar lányokat, mert szorgalmasak, ügyesek és fegyelmezettek voltak. Azonban 1968-ban a java részük hazajött. A hiányzó munkaerőt lengyel lányokkal igyekeznek pótolni, jelenleg csaknem 1300 lengyel nő dolgozik az üzemben, viszont az igazgatóhelyettes szerint még mindig munkaerőhiánnyal küszködnek, s az a tervük, hogy az idén is az említett járásokból toboroznak majd lányokat. Azt is tőle tudom, hogy jó kapcsolatuk van néhány állami gyermekotthonnal és nevelőintézettel. Az a szándékuk, hogy egy egész osztály állami gondozásban lévő lányt vesznek át és kitanítanak. Kísérletképpen három lányt már el is hoztak a trsticei (nádszegi) nevelőintézetből (amelynek az igazgatónője állandó kapcsolatban van velük), s az eddigi eredménnyel nagyon elégedettek. —zsélyl— 7 Jaroslav Jezbera igazgató Tóth Ottó igazgatóhelyettes (balszélen) két munkatársával
