A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-12 / 2. szám
METAMORFÓZISOK Hegyi Júlia most ötvenkét éves, a férje csécsénypatonyi volt, de már tiz éve, hogy meghalt. Ahogy beszélgetünk, sírni kezd, a szemét törölgeti. Talán a hirtelen megelevenedett emlékek hatására, talán valami másért, ezt alig félórás ismerettség után nehéz lenne megállapítani. — A gyerekek elmennek, egyedül maradok — szepegi. — Jobb lenne már bent élni, valahol a faluban — mondja, de hozzáteszi, hogy gyermekkorában sokkal rosszabb, sokkal nehezebb volt itt az élet. Azért nincs is annyira egyedül, hiszen a dióspatonyréti asszonyok közül is néhánnyal itt-ott elszórakozhat, elbeszélgethet, barátkozhat. ÜTTALAN UTAKON... Cuczék tanyáját úttalan utakon, az esőzések után sáros-tócsás, latyakos dűlőkön közelíthettük csak meg. Igazi tanya. Olyan, amilyet már csak egyre ritkábban láthat az ember, inkább csak filmeken vagy könyvekben, regényekben találkozhatunk ilyenekkel, ötven-száz méterre a tanya előtt a Kis-Duna, egy fehérre meszelt, vályog- vagy sárfalú, nádtetős kis ház, múlt századi kemence az udvaron, nádtetős fészer, nádból tákolt árnyékszék; a legközelebbi buszmegálló és a vegyesbolt is két kilométerre van Innen, Dióspatonyréten. Nyáron kerékpárral is el lehet járni, de télen bizony gyalogolni kell. A HÁROM TESTVER És ebben a filmbeli környezetben három öreg él. Mint a mesékben: három testvér. A hetvenöt éves Lajos bácsi, a hatvannyolc éves Karolina néni és a legfiatalabb, a hatvanöt éves Dávid bácsi. Egyikük sem nősült meg, Karolina néni sem ment férjhez. Együtt maradtak öregségükben is. Gondolataimban ennek az okait kutatom, s valahogy keserű felismerésre kell jutnom. Az akkori társadalmi viszonyok őket sem kímélték, s a testvéri szereteten túl, valahogy ezek is közrejátszottak abban, hogy nem találták meg életpárjukat, s így egymás élettársai lettek. A hodosi határban születtek, egy tanyán, 1933-tól élnek itt kint. De mire a házasulandók sorába léptek volna, édesapjuk eladósodott, anyagilag teljesen tönkrement, s az olyan „ágrólszakadtaknak“ mint ők hárman lehettek akkor, bizony ritka esetben akadt párjuk. És ahogy múlnak a napok, egyre nehezebbé válik itt számukra az élet. Szívesen beköltöznének már a faluba — Hódosban akadna is egy eladó ház, amit megvennének, ha ezt a tanyát el tudnák adni. Karolina néni éppen dióskalácsot sütött ebédre. Általában kétszer esznek hetente húst, főleg baromfit, az van itt bőven: vasárnap egy kis * húslevest, sóska-, bab- vágj' krumplifőzeléket pörkölttel. Reggel öt-hat óra körül kelnek, igy szokták meg az évek során, s már ha akarnának, sem tudnának tovább az ágyban maradni. Este meg sokszor kilenc-tiz óra is van, mikor aludni térnek. Napközben ők is a ház körüli teendőket végzik, este pedig, ahogy Dávid bácsi mondja, elolvassák az újságokat, majd „elbeszélget az ember erről-arról, a napi problémákról, arról, hogy mi volt, vagy mi lesz holnap“. Alacsony, fagerendás szoba, három ágy, egy szekrény, a sarokban asztal, az asztal körül pedig a fal mellett pad, a falakon szentkép és a három testvér fiatalkori fényképei. A konyhában kis tűzhely, egy polcon hatalmas rádió (úgy négy-öt éve vehették, amikor hozzájuk is bevezették a villanyt), hátrább egy kis kamra. — Televíziót nem vesznek, Dávid bácsi? — Nem a mi öreg szemeinknek való már az — válaszolja. — És a kemencét, azt használják még? — Csak télidőben szoktuk — mondja —, amikor veszélyes az idő és az ember nem tud eljutni a boltba. Inkább csak Lajos bácsi szokott még innen eljárni a faluba vagy a városba, Dunaszerdahelyre. A legidősebb testvér jogán még mindig ő intézi különböző ügyes-bajos dolgaikat, a házeladás és a házvétel is az ő gondjaira van bízva. Néhány nappal ezelőtt ismét találkoztam vele. Dunaszerdahelyen járt valamit elintézni, amikor megláttam őt, a dióspatonyi autóbusz megállójánál. — Sikerült már vevőt találni, Lajos bácsi? — kérdem tőle. Legyintett, hogy még nem. Pedig már itt a tél is, s akkor még nehezebb lesz ott nekik. A legközelebbi szomszédjuk is néhány száz méterre lakik a házuktól: tőlük lefelé Csiba Jánosék, fölfelé pedig Németh Pálék. Ök segítenek (pontosabban az asszony) Cuczéknak a mosásban; amikor kint jártunk, akkor is ruhák száradtak az udvaron a kötélen. Gémeskút. Belenézünk, hogy milyen mély. Egy dróton különféle edények, födeles kannák lógnak a kútba. — Hűtőszekrényt nem vesznek, Dávid bácsi? — kérdeztük még. — A mi hűtőszekrényünk a kútban van. És akkor sem kapcsol ki az embernek, ha éppen nincs is villany — mondja, és elköszönünk egymástól. SOKATMONDÓ ELLENTÉTEK Megyek tovább. Felsőpatonyrét felé. Útközben azokon az ellentéteken gondolkozom, amelyekkel a tanyavilág fogadott. Lényegesek, sokatmondóak ezek az ellentétek: egy régi, letűnőfélben lévő világ és egy új, napról napra változó világ között. S ezek az ellentétek ott élnek a még itt lakók lelkében is. Egyikük maradni akar, másikuk elvágyódik innen, harmadikuk már fizikailag gyenge, erőtlen ahhoz, hogy a tanyasi élet nehézségeivel nap mint nap megküzdjön. De az ellentétek harca itt is mindenképpen egyre inkább a jelen, a jövő javéra dől el. FELSÖPATONYRÉTI ÁTALAKULÁSOK Ezek az ellentétek még kirívóbban mutatkozz tak Felsőpatonyréten. Annál is inkább, mivel Felsőpatonyrét már kinövi a tanya határait, lassan-lassan kis faluvá, községgé fejlődik. Persze még azért itt is megtalálhatók a tipikus tanyai házak, udvarok, háztáji gazdaságok. Felsőpatonyréten, a közelmúltban korszerű, nyílegyenes utcasorok épültek. Iskolája, labdarúgócsapata van a helységnek. Százhárom család, valamivel több mint háromszáz lakos él most Felsőpatonyréten. Ezt a nagyarányú, rohamos fejlődést elsősorban a mezőgazdaság fejlődése, a szocialista nagyüzemi termelés előrelépése segítette elő. A felsőpatonyréti földek ugyanis a Dunatőkési Állami Gazdaság birtokában vannak és az itt élők nagy része is az itteni gazdaságban dolgozik. A fejlődés időben, térben egyaránt folyamatos. És szükségszerű. A tanyákat, a tanyavilágot sem kerüli el, megváltoztatja az idevalósiak életét s gondolkodásmódját is, új arcot, arculatot kap minden általa. Így van ez rendjén. Ezt húzzák alá, ezt igazolják napjainkban a csallóközi tanyák is. TÓTH LÁSZLÓ 1. Átkelés a Kis-Dunán. Az innenső part meg Csallóköz, a túlsó már Mátyásföld, 2. — Esténként elbeszélget az ember erről-arról... — szólt a „legkisebbik“ testvér, a hatvanöt éves Dávid bácsi 3. A felsőpatonyi születésű Elek Gyula úgy nősült ide, a tanyára 4. Három arc a felsőpatonyréti vendéglőből: Burger Béla, a felesége Burger Mária és aki őket szabadságuk idején helyettesítette 5. A legidősebb testvér jogán még mindig a hetvenöt éves Lajos bácsi intézi a Cucz-testvérek ügyes-bajos dolgait Kanovits György felvételei
