A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-12 / 2. szám
világhíradó ■ A francia főváros csaknem valamennyi áruházát anyagi csőd fenyegeti — jelenti a Les Informations című francia gazdasági magazin. A leghíresebb áruházak egyike, a Galeries Lafayette már évek óta nem hoz nyereséget. A Louvre-áruházat angolok veszik meg és irodaházzá alakítják át. Az olcsóbb áruiról ismert Bon Marché áruház hirdetések útján keres sajtófőnököt, akinek „jó ötletei vannak1-. Egy másik veterán, a külföldön is ismert áruház, a La Samaritaine, amelynek bevétele Párizsban évek óta stagnál, most fiókokat nyit a francia főváros peremvárosaiban. A legnagyobb üzleti forgalmat lebonyolító Printemps decentralizálással próbálkozott, hogy növelje bevételét — eddig sikertelenül. ■ A skóciai Edinburgh fogyasztóinak szövetsége felhívta tagjainak figyelmét, hogy az 1962-es naptárakat 1973-ban is használhatják, ugyanis a hét napjai és a naptári dátumok ebben a két évben egybeesnek. Jó előre közölték a tagsággal azt is, hogy az 1973-as naptárakat — hasonló alapon — 1979-ben ismét használhatják majd. ■ Bbrmannon kívül négy vezető náci háborús bűnös él Dél-Amerikában a londoni Daily Express szerint. Dr. Joseph Mengele, az auschwitzi halálorvos Paraguayban, Friedrich Schwend, aki egy angol fontot és USA-dollárt hamisító akciót vezetett a második világháború alatt, egy perui börtönben, Klaus Barbie, a „Lyoni hóhér“, aki 44 gyermeket gyilkolt meg, Bolíviában, végül pedig Walter Rauff, a tömeges elgázosítókamra bevezetője, 96 ezer zsidó gyilkosa Chilében él a londoni lap szerint. ■ Michael Balthasar Karl Friedrich von Hohensiegen zu Zunger und von Harrach osztrák herceg luxusautót rendelt magának. Osztrák hercegről lévén szó, a megrendelés semmiféle meggondolást nem okozott a floridai luxus-autószalonban. De két évvel és 43 rendeléssel később egy rutinvizsgálat kiderítette, hogy ő hercegsége nem más, mint Mi ehael Goldbaum, 25 éves. miami illetőségű amerikai állampolgár, aki a rendelt autókat rendre eladta. A fiatalember medáliákkal ékesített uniformist viselt, hamis iratokkal értékesítette az autókat, és ebből a pénzből utalt it valamennyit az autószalonnak. Egyelőre 18 kifizetetlen autó szerepel az álherceg bűnlist.iján. Fényképeden Ön is Mai számuhkban Bubeník Tibor KoSúty-i olvasónk fényképét közöljük. A kép címe: Villanyszerelő-duó. Várjuk az újabb féni/képekpi. Az igazgyöngy ősidők óta a szeretet és a gyengédség jelképe, ugyanakkor a szépség és az elegancia egyik legnemesebb dísze. A huszadik század kezdetéig a rendkívül drága és értékes igazgyöngyből készült ékszereket, gyöngysorokat azonban csak a világ leggazdagabbjai viselhették, mert a gyöngyök csak nagyon fáradságos és veszélyes munka révén kerülhettek elő a tengerek mélyéből és nagyon drágák voltak. A gyöngyhalászok sokszor hetekig fáradoztak, míg egynéhány értékes igazgyöngyre bukkantak. A tizennyolcadik században a legszebb és legértékesebb igazgyöngyöket a perzsiai és az amerikai tengerek mélyéből halászták, de a japán gyöngyök is ragyogóak, nagyon értékesek voltak. Ma már sokmillió nő dicsekedhet azzal, hogy igazgyöngyből készült gyöngysora van, sokmillió nő gyűrűjén, fülbevalójában csillog a fehér, vagy rózsaszínű igazgyöngy. A gyöngyhalászok munkája összehasonlíthatatlanul megkönnyebbült, amióta Japánban a gyöngykagylót mesterségesen tenyésztik. A japán Kokichi Mikimoto,. akit joggal gyöngy-királynak neveznek, kezdett elsőnek gyöngykagyló mesterséges tenyésztésével foglalkozni. Már harminchárom éves volt, amikor egy yokohamai kiállításon, életében először látott igazgyöngyöt. Megcsodálta azok ragyogó szépségét, és ámulattal vette tudomásul azok fantasztikusan magas árát. — A tenger mélyéből többszáz, de van úgy, hogy többezer gyöngykagylót kell a gyöngyhalászoknak kihalászniok, míg egy olyanra bukkannak, melyben értékes gyöngyszem van — magyarázta a kiállítás látogatóinak a gyöngykereskedő, akitől Kokichi Mikimoto azt is megtudta. hogy a ^kagylóban csak akkor keletkezik gyöngy szem, ha abba véletlenül egy homokszem kerül. Mikimoto egy ideig eltűnődött, majd az az ötlet villant fel agyában, mely révén a világ egyik leggazdagabb embere lett. — Miért kell azt a véletlenre bízni, hogy a kagylóba homokszem kerüljön? — gondolta. Nem lehetne a kagylóba mesterséges úton egy homokszemet juttatni, és a kagylót arra kényszeríteni, hogy gyöngyöt termeljen ... ? ^ Mikimoto, Ago Bay közelében, egy csendes öbölben megkezdte kísérleteit. Többhónapos fáradságos munkával segítőtársaival közel tízezer gyöngykagylót telepített az öböl mélyén. A kagylókat nagyon elővigyázatosan kissé kinyitották, és mindegyikbe egy-egy szem tengeri homokot helyeztek. Többhónapos türelmetlen várakozás után kíváncsian munkához láttak. Abban reménykedtek, hogy legalább minden tizedik kagylóban egy-egy igazi gyöngyszem ragyog majd. Tévedtek! Egyetlenegy gyöngyszemet sem találtak, sőt az erőszakos beavatkozás miatt a kagylók legtöbbje elpusztult. ‘ Mikimotot elhagyták barátai, segítőtársai. Hóbortos, féleszű kincskeresőnek tartották. Mikimoto azonban nem csüggedt. Kitartott terve mellett, és a további ötéves, fáradságos munkája eredménnyel járt. Felesége talált rá az első igazgyöngyre, majd még további négy gyöngyszem került elő a kagylókból. A mesterségesen kitermelt gyöngyök azonban nem voltak oly fényesek és nem voltak olyan szabályosan gönbölyűek, mint a természetes gyöngyök. Mikimoto azonban most már tudta, hogy elérte célját. Biztos volt abban, hogy további kísérletekkel szabályos és nagyfényű gyöngyöket is termel majd. Yokohama közelében egy kis lakatlan szigeten telepedett le, melyet néhány év múlva Gyöngyszígetnek neveztek el. Feleségével és öt gyermekével folytatta a munkát. Sok kudarc után — 1905-ben a tájfun szinte elsöpörte kagylófarmját és a munkát elölről kellett ismét kezdenie, — rájött arra, hogy a parányi homokszemet a kagyló gyöngyháza és a benne levő test közé kell óvatosan elhelyeznie, és ha szép, szabályos gyöngyöt akar, akkor egyenesen a kagyló húsába kell a homokszemnek kerülnie. És ismét jó néhány év telt el, míg munkáját siker, eredmény koronázta. További, hosszú kísérletezések után rájött arra is, hogy „sebészeti műtéttel“ érhető el a legjobb eredmény: a homokszemnek mélyen a kagyló húsába kell kerülnie, de oly elővigyázatosan, hogy az ne pusztuljon el. A „sebészeti beavatkozásnak“ sterilen kell történnie. A Japánban járó turisták ezrével keresik fel a kis szigetet, ahol a tenger mélyén igazgyöngyöket termelnek. A szigeten múzeum és hatalmas ajándékbolt is van. A múzeumban a A Gyöngy-szigetre gyorsjáratú kis jachtokon és motorcsónak-taxikon jutnak el az érdeklődők. legszebb gyöngyökben gyönyörködhetnek a látogatók, és színes filmen bemutatják az érdeklődőknek a ma gyöngyhalászainak munkáját. A múzeumban állították ki azt az egy méter magas igazgyöngyökből készült pagodát, melyet először az 1926-ban megrendezett, világkiállítás látogatói csodáltak meg, és azt a 12 250 gyöngyből készült harangot is, melyet 366 gyémánttal díszítettek, s melynek ára jóval meghaladja az egymillió dollárt. A múzeum minden látogatója — 500 yennes belépődíj ellenében — ajándékdobozt is kap, melyben egy, néha két igazgyöngy van. Rendelésre az igazgyöngyöket szinte néhány perc alatt platina, arany, vagy ezüst-foglalatba helyezik — gyűrűbe, vagy fülbevalóba teszik —, amit természetesen külön meg kell fizetni. A tengeri gyöngykagylók mesterséges tenyésztése ma már egyszerű feladat. A gyöngyhalászoknak ma már egy-egy gyöngyszemért nem kell életüket feláldozniok, ma már nem kell attól rettegniök, hogy a tenger mélyén meglepi őket a cápa, mely elől nem volt menekvés ., . A GYÖNGY -SZIGET TITKA
