A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-23 / 12. szám
Műkorcsolya és jégtánc ||fl| VILÁGBAJNOKSÁG -1973 1B Világszerte nagy érdeklődés kisérte a bratislavai műkorcsolya és jégtánc világbajnokságot. Két sikeres Európa-bajnokság megrendezése után — 1958-ban, majd 1966-ban —, az egyre fejlődő és szépülő Duna menti város kapta meg a sorrendben hatvanharmadik műkorcsolya világbajnokság rendezésének jogát. A világ legjobb műkorcsolyázóinak bratislavai „randevúja" iránti nagy érdeklődést bizonyítja, hogy több mint két tucat ország — köztük az Egyesült Államok és Japán —• tévéje vette át egyenes fekete-fehér és színes adásainkat, és az, hogy a világeseményről közel háromszáz hazai és külföldi újságiró, riporter, tévé-kommentátor számolt be. A nagyszerűen sikerült versenyeket a nagy költséggel újjáépített téli stadionban rendezték meg, az edzések pedig az új edzőpályán folytak. Mindkét jégpálya minőségéről a versenyzők nagy elismeréssel nyilatkoztak. A világbajnoki küzdelmek befejezése után a szakértők egyhangúan megállapították, hogy tovább fejlődött a mükorcsolyázás színvonala. Ez elsősorban a versenyzők sportbeli, technikai tudásának fejlődésére vonatkozik. Például a párosok kűrjébe olyan ugrásokat iktatlak, amelyekről egy-két évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk, mind a női, mind a férfi versenyzők küzdelmei nagyon színvonalasak, érdekesek, jók voltak. A kanadai Magnussen, az észak-amerikai Lynn és az NDK-beli Errath a nők versenyében például olyan kűrt futottak, mely még néhány évvel ezelőtt a férfi versenyzők győzelméhez is elég lett volna, bámulatba ejtették nemcsak a nézőket, de a pontozó bírákat is. És nagyszerű volt a férfiak küzdelme, melyet Ondrej Nepela, a kiváló bratislavai műkorcsolyázó nyert meg, és átütő sikert arattak a táncosok is. A 27 ország legjobbjainak küzdelmei, versenyei nagyszerűen sikerültek — ez volt a külföldi szakemberek véleménye is. — őszintén megmondom, nagyon elégedett vagyokI — jelentette ki a versenyek befejezése utáni fogadáson Jacques Pavart, a Nemzetközi Műkorcsolyázó Szövetség elnöke. — A rendezvény minden tekintetben nagyszerűen sikerült. És ha már dicsérek, engedjék meg, hogy néhány szóban a bratislavai publikumról is szóljak. Ilyen hozzáértő közönséggel csak nagyon' ritkán találkozhat az ember, — büszkék lehetnek rál Miroslav Cervenka, a SZTSZ KB elnöke, a szervező és rendező bizottság elnöke így nyilatkozott: — Hihetetlenül nagy munka voltl Világbajnokságot itt még nem rendeztünk, kevés tapasztalattal fogtunk munkához. A lelkesedés és a kitartás azonban mindent pótolt. Büszkék vagyunk rá, hogy minden jól ment, hogy minden sikerült.- Munkatársunk, FEDERMAYER ISTVÁN beszámolója -megérett a gyümölcse. A nyugat-németországi Garmisch-Parkenkirchenben nagyszerű küzdelmek után megszerezte az első európa-bajnoki címet, az első aranyérmet. Ondro akkor már nagyon boldog volt... — Edzőmnek, Hilda néninek köszönhetem a nagyszerű győzelmet, no meg Divín Karcsinak, aki sok „titkot“ árult el nekem, és szaktanácsaival szintén részese annak, hogy Európa-bajnok lettem — jelentette ki hazaérkezése után Nepela. Ondro aránylag nagyon rövid idő alatt világhírnévre tett szert. A jégtükör nagy csillagaival, Patrick Peré val, Tim Wooddal, no meg Szergej Csetveruhinnal összebarátkozott, a szovjet műkorcsolyázó bajnokkal évek óta a legbensőségesebb barátságot tartja fenn. Sapporóra, a téli olimpiai játékokra is szorgalmasan készült. — Nagyon sokan jó szereplést, olimpiai bajnokságot várnak tőlem — jelentette ki elutazása előtt. — Mindent megteszek, hogy ne csalódjanak bennem! Ha olimpiai aranynyal térek haza, az nem az én érdemem lesz, hanem azoké, akik a nagy versenyre felkészítettek és lehetővé tették, hogy a felkelő nap országába, Japánba utazzak és ott hazámat képviseljem. Sapporóban olimpiai bajnokságot, aranyérmet szerzett. Útban hazafelé a kanadai Calgaryban pedig megvédte világbajnoki címét. Egy évad-Búcsúzóul - aranyérem! — Ebből a pöttömnyi gyerekből világbajnok lesz! — mondogatták az innsbrucki olimpián, majd a dortmundi világbajnokságon az újságírók. Ondrej Nepela még csak tizenhárom éves, középiskolás kisdiák volt, de már akkor ügyesen mozgott, futott, jól és szépen ugrott a jégen, és lelkesen végezte a kötelező gyakorlatokat, és ami talán a legfontosabb: Hilda Mudrá edző irányítása mellett, még lelkesebben, kitartóan edzett. A szakértő újságírók jóslata ezúttal is bevált. Két évvel későbben, a szintén felejthetetlenül szép és jól sikerült bratislavai Európa-bajnokságon a már tizenöt éves Ondro a győzteseknek kijáró emelvényen állt, neve előbb Európában, majd az egész világon ismertté vált. Ondro a bratislavai Európa-bajnokságon szerzett bronzéremnek nagyon örült. — Nagyon örülök — mondotta —, de még többet szeretnék elérni. Lehet, hogy egyszer majd sikerül. .. Hilda Mudrával keményen dolgozott. Mindennap, már a hajnali órákban a jégen volt. Osztálytársai még javában aludtak, amikor ő már két, sőt sokszor három órát is „ledolgozott“, keményen edzett, s arra készült, hogy még jobb eredményt érjen el. A kitartó és lelkes munkának ban olyan sikert ért el, melyre egyhamar nem is találni példát. És a sikersorozat után jött a krízis, a visszaesés. A hármas Salchow, akárhogyan Is próbálgatta, sehogyan sem sikerült... — Elfáradtam... Tizenhat éve versenyezek, — mondotta szomorúan Ondro. — Sok ezer órán át edzettem, versenyeztem. A kemény edzés a legerősebb szervezetet is kikezdi, és lelkileg is kifárad az ember. Ondro azonban nem adta fel! Keményen, kitartóan dolgozott tovább. Az egyik ugrásnál bukott, megsérült. És a balszerencse jó ideig hűséges kísérője maradt. Felépülése után újra kezdte. Megvédi világbajnoki címét Nepela? — kérdezték sokan a világbajnokság előtt. Mindenki szurkolt neki, mindenki azt kívánta, hogy búcsúzóul megvédje világbajnoki címét és még egy aranyéremmel gazdagítsa értékes gyűjteményét. És sikerült! A kötelező gyakorlatokban első lett, a kisprogramban ezüstöt nyert, a szabadfutásban pedig megszerezte a világbajnoki címet. A zsúfolt nézőtér vastapssal fogadta kedvencét. — Terved sikerült. Mi lesz tovább? — kérdeztük. — Joghallgató vagyok. A tanulmányaimat akarom befejezni. Profi nem leszek, talán egyszer majd edző, de csak akkor, ha már tanulmányaimat befejeztem... ► 5
