A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-16 / 11. szám

A politechnikai képzés központi problémájaként a marxizmus azt elemezte, hogy a mi társadalmunk­ban a gép alkalmazása lehetővé te­­szi-e a manufaktúra jellegű munka­­megosztás felszámolását. Minthogy teljes automatizálásnál a munkafo­lyamatokat gép végzi, ezzel lehetővé, de szükségessé is válik, hogy a szak­szerűen képzett munkás változtassa helyét a különböző termelési ágak között. Ehhez elengedhetetlen, hogy a munkások megfelelő technikai alapismeretekkel rendelkezzenek, is­merjék a gépek alapvető szerkezeti típusait. Így lehetővé válik, hogy kü­lönböző munkamozzanatokat köny-Számos iskolán nagyon jól működnek a politechnikai körök. Felvételünkön a kollárovói (gútai) diákok szakfelügyelet mellett végzik a csónakkészitést. A politechnikai képzésről nyen elsajátítson mindenki. A har­madik tényező a technológia. A tech­nológia az anyag feldolgozási mód­jaival és eszközeivel kapcsolatos is­mereteket foglalja magában. A technika és a technológia alap­ját a természettudományok adják. Ha pedig a munkások elsajátítják a gé­pekre és a termelési technikára vo­natkozó elméleti és gyakorlati isme­reteket, akkor képesek lesznek arra, hogy elvégezzék a különböző terme­lési feladatokat, s tevékenységüket váltogatni tudják, ha a közösség ér­deke vagy a saját hajlamaik úgy kí­vánják. A szocialista társadalom túl kíván­ja szárnyalni a legfejlettebb kapita­lista államokat termelés tekintetében is. Közvetlenül a széles körű techni­kai képzés ezt az egyre fokozódó ter­melést szolgálja. De végső fokon az ember szempontja vezeti ezt a több­termelési törekvést, az ember igé­nyeinek a lehető legteljesebb kielégí­tése a cél. Mindez csak maximális technikai felkészültséggel valósítha­tó meg, és elengedhetetlenül szüksé­ges hozzá a művelődés színvonalá­nak emelése és a politechnikai kép­zettség. Mindezek alapján a politechnikai képzés fogalmát és feladatait az alábbiakban határozzuk meg: a poli­technikai elnevezés a történelem fo­lyamán mindig a műszaki képzésre utalt, s arra utal ma is. A technika bizonyos fokú ismerete — mai fej­lettsége és felhasználása fokán — szerves része a korszerű általános műveltségnek. A politechnikai kép­zés az oktató munkában — tágabb értelemben — az elmélet és gyakor­lat helyes összekapcsolását, azaz az elmélet és gyakorlat arányának he­lyes megállapítását követeli. Ezen belül a legalapvetőbb társadalmi gyakorlattal, a munkával van szoros kapcsolatban, s így ebből a szem­pontból a munkáranevelés része. A politechnikai képzés körébe tarto­zó munka jellemzője, hogy fizikai jellegű munka, hogy magas fejlett­ségű technikán alapuló munka, szel­lemi felkészültséget igénylő, s végül termelő-munka. Hozzá kell tenni, hogy a politechnikai képzésnek csak általánosan előkészítő feladata van. Azt mondhatjuk tehát, hogy a poli­technikai képzés — az általános kép­zés keretén belül — a magas fejlett­ségű technikán alapuló, szellemi fel­­készültséget igénylő, fizikai jellegű, termelő munkára való általános elő­készítés. Ennek érdekében a következő fel­adatokat kell megoldani: meg kell ismertetni a tanulókat azokkal a ter­mészeti jelenségekkel és törvények­kel, amelyek a termelés alapjait ad­ják, s meg kell őket ismertetni ezek­nek a törvényeknek alkalmazásával. Meg kell továbbá ismertetni elmé­letben és gyakorlatban a legfonto­sabb termelési ágakkal. Ki kell fej­leszteni azokat a készségeket, ame­lyek szükségesek ahhoz, hogy a leg­fontosabb szerszámokat és gépeket kezelni tudják, olyan készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy az ál­talánosan képző iskola elvégzése után rövidesen bele tudjanak kapcsolódni a termelő-munkába; fejleszteni kell a tanulók technikai gondolkodását és azt a képességet, hogy a technika eredményeit a gyakorlatban alkal­mazni tudják; ki kell alakítani a munkához való helyes viszonyt és meg kell oldanunk olyan speciális nevelési feladatokat, amelyek külö­nösképpen a munkával kapcsolatban valósíthatók meg. Mit kell tanítani, illetve tanulni az iskolában, hogy fiataljaink poli­technikai képzettséget szerezzenek? A politechnikai képzés betekintést kíván adni tanulóinknak a termelés általános menetébe. A termelés vala­mennyi ágát képtelenség áttekinteni, de erre nincs is szükség. Azokat a fő ágakat kell megkeresnünk, ame­lyeknek látóköréből az egész terme­lésről átfogó képet, áttekintést ka­punk. A legfontosabb négy ág: az energia-termelés, a mechanikai ter­melés, a kémiai termelés és a mező­­gazdasági termelés. A korszerűen hasznos ismeretek elsajátítására is egyrészt a „hagyo­mányos“ tantárgyak révén nyílik al­kalom. Gondolunk itt elsősorban a fizikára, a kémiára és a biológiára, majd egy kissé a földrajzra és a műszaki rajzra. Az új jellegnek ma­gától értetődő kívánalma, hogy a fenti tárgyak tanítása során nagyobb teret adjunk a szemléltetés módsze­rének. A bevált szemléltető eszközök mellett nagyon becsülendők például a működő modellek, a filmek, a dia­­pozitívok és a különféle vázlati áb­rák (sémák) bemutatása. Az eddigi­nél fontosabb szerepet kap a kísér­let, és nélkülözhetetlenné válnak a tanuló-kísérletek. Levelezni, ismerkedni szeretnének Voj. Berta László, VÜ 5109/11. 03628 Martin. 18—20 éves lányokkal sze­retnék levelezni. Kedvelem a beat zenét és a sportot. Kedvenc együt­teseim a LGT, Omega és Bee Gees. Koós István, Radnovce, 6. 7. 98042 p. Rim. Seé. okr. Rím. Sobota; Makó János, p. Rim. Sobota — Vi­­nice. okr. Rim. Sobota. 18 évesek vagyunk, hasonló korú lányokkal szeretnénk levelezni. Nagy Béla, Rokytník, ó. 9. 8021 p. Batka, okr. Rim. Sobota. 16—18 éves lányokkal, fiúkkal szeretnék leve­lezni. Rigó Emília, Simon Magda, Mada­rász 900 44 p. Tomaáov. 15 évesek vagyunk. Hozzánk illő fiatalokkal szeretnénk levelezni. Kedvenc éne­kesünk Payer András és Gianni Morandi. Minden levélre válaszo­lunk. Gora András, Obid 346, okr. Nővé Zámky. Magyar vagy szlovák nyel­ven leveleznék 15—17 éves fiatalok­kal. Kedvelem a tánczenét és a sportot. Fiatalok albumába 1 ARAGON LOUIS (szül. 1897. X. 30.) kiváló francia kommunista költő, író és publicista, a második világhá­ború idején az ellenállási mozga­lom egyik szellemi vezetője. A né­pek közötti béke érdekében folyta­tott tevékenységéért 1956-ban Nem­zetközi Lenin Béke-díjjal tüntették ki. Verseiben és regényeiben a francia polgárság hanyatlásáról ill. a francia nép életéről, az ellenállá­si mozgalomról és a kommunisták harcáról rajzol eleven és valószerű képet. Háború utáni művei közül legjelentősebbek a Nagyhét és a Kommunisták. Irodalmi tanulmá­nyai és publicisztikája is nagy fi­gyelmet érdemel. Sok versét lefor­dították magyarra is. ASTURIAS MIGUEL ANGEL (szül. 1899. X. 19.) guatemalai haladó szel­lemű író, a latin-amerikai irodalom jelentős képviselője. Verseinek és prózai műveinek témáját az indián népművészetből és mitológiából me­ríti. Modern irányzatú irodalmi te­vékenységével és mély humaniz­musával nagy hatást gyakorol olva­sóira. 1967-ben irodalmi Nobel-díj­­jal tüntették ki, 1965-ben Nemzet­közi Lenin Béke-díjat kapott. D'ASTIER DE LA VIGERIE EMA­NUEL RAOUL (szül. 1900. I. 6.) ne­ves francia po^tikus. Tagja a Vi­lágbéke Tanács elnökségének, a „Liberation“ című lap igazgatója. 1956-ban Nemzetközi Lenin Béke­díjjal tüntették ki.

Next

/
Thumbnails
Contents