A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-09 / 10. szám
§ \ m ,m jnui t:m;íi:N:nlií Válasz Ü. 1. Nővé Zámky-i (érsekújvári) olvasónk levelére. Jogi üzeneteinkben már többször megismételtük, hogy a házasság tartama alatt szerzett minden ingó és ingatlan vagyon a házasfelek közös, osztatlan tulajdonát képezi, s ezzel csak közösen rendelkezhetnek. Tehát csak közösen ajándékozhatják el, adhatják el, vagy közösen vehetnek fel kölcsönt, közösen vehetnek ingatlant stb. Bármely házasfél vagyonjogi rendelkezése a másik beleegyezése, illetve hozzájárulása nélkül érvénytelen. Ha a házasfelek valóban nem élnek együtt s nem gazdálkodnak közösen, akkor a bíróság megszüntetheti a házassági vagyonközösséget; ebben az esetben a házasfelek között felosztja a közös vagyont! Egyébként a házasság és házassági vagyonközösség fennállása alatt, ha férjével nem tud megegyezni, beleegyezését nem tudja megszerezni, a bírósághoz fordulhat és kérheti, hogy a bíróság döntsön a vitás vagyonjogi kérdésekben. Minthogy — levele szerint — ügyvédje van, forduljon bizalommal hozzá és tárgyalja meg vele a Polgárjogi Törvénykönyv 143. szakaszának és további rendelkezéseinek alapján tehető lépéseket. Dr. B. G. f a» «miss tsinsfisaeiil „Már sokszor próbáltam leszokni, nem sikerült — írja P. D. 36 éves olvasónk. — Volt iskolatársam is szívott, de bizonyára nem volt szenvedélyes dohányos, mert egyik napról a másikra leszokott. Én ezt nem vagyok képes elérni önmagámnál. Mit tehetnék, hogy megszabaduljak e mindennapos méregtől?" A levélíró akaratlan is megrajzolta a mai, művelt dohányzó ember tipikus arcképét. Tudatában van annak, hogy a nikotin mérgezi a szervezetét, talán ismeri a statisztikákat is, amelyek bizonyítják, hogy pl. tüdőrákot is többen kaptak azok közül, akik dohányoztak, mint a nem dohányzók közül. Lemondani azonban nem tudnak vagy — nem is akarnak. Nemrég előadásomban említettem, hogy nemcsak a nikotin ártalmas, hanem a dohány és a cigarettapapír égése folyamán képződő más mérgező termékek, különösen a szénmonoxid és egyéb anyagok. Egyik hallgatóm pár nap múlva Superfilt-szipkát mutatott: — Nézze meg, doktor úr, most ezen át szívok, s már egy-két cigaretta után látszik, mennyi mérgező anyagot szűrt le... — Ezzel szétszedte a szipkát, az orrom alá tartotta az undorító, barnán szétfolyó, bűzlő üledéket. Na, gondoltam, talán tényleg kevesebb méreg jut ezentúl a szervezetébe, csak üdvös lenne, ha szíve és vérkeringése nem lenne annyira kitéve a cigaretta hatásának s az idegrendszerére se hatna bénítólag annyi nikotin mint eddig. Csalódtam,.. alig egy hét elteltével újra szipka nélkül „élvezte“ a dohányt. E kétes élvezet legalább idézőjelbe kívánkozik. S nincs alku: szívunk vagy nem szívunk. Igen, sokan orvosuk tanácsára vagy utasítására lecsökkentik napi cigarettaadagjukat, de tovább szívnak, nikotinisták maradnak, ez nem célravezető út. Aki le akar szokni, az legyen kissé kegyetlen önmagával szemben. Miután megbeszélte orvosával, családjával és munkaközösségével is a teendőket, maradjon következetes. Ne engedélyezze magának „még ezt a hetet vagy napot.. ", ne szívja el „még ezt az utolsó dobozt...“. A dohányzást már most hagyja abba, ne vegyen magához több cigarettát meg gyufát, használja az orvos által rendelt öblögetőszert, foglalja el minden idejét érdekes, hasznos és minden figyelmet lekötő tevékenységgel, legyen sokat a szabad levegőn és lehetőleg kerülje kezdetben azokat a helyeket, ahol dohányoznak. Sokan félnek éppen a rászokás folytán esetleg fellépő sokat emlegetett abbahagyási nehézségektől, továbbá az elhízástól vagy pusztán az idegességtől. Minden szenvedély gyengíti az akaraterőt és az ember hajlamos rá, hogy kifogásként emlékezete tárából előszedje az összes érvet, amely látszólag a dohányzás folytatása mellett szól. Olvasónk iskolatársa szenvedélyes dohányos volt, véletlenül ismerem, akiről ír, de az illető is tudatosította: vagy-vagy! Csakis így lehet. Ezért kedves P. D. is határozza el magát, s ha ettől vagy attól a következménytől fél, rajta, dolgozza ki életmódjának, napirendjének s tevékenységének harci tervét. Dr. Szántó György AZT HITTEM... Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e keserű sorsomat. Minden héten olvasom, hogy mennyi hozzám hasonló fiatal írja meg életét az Emberi sorsok rovatában. Huszonnégy éves lány vagyok és már rengeteg csalódás ért. Négy évig jártam egy fiúval. Nagyon szerettem őt, és azt hittem, hogy mi már nem válunk el soha. Sajnos tévedtem, mert a katonaság után cserben hagyott, megnősült. A csalódás oly nagy fájdalmat okozott, hogy két évig nem tudtam más fiúval szóba sem állni, meggyűlöltem az embereket. Két év múltán a húgomhoz utaztam s megismerkedtem egy fiúval. Fiatalabb volt nálam, de nagyon komoly. Együtt jártunk szórakozni, és nagyon megszerettük egymást. Mire újból megjött az életkedvem, őt meg a halál rabolta el tőlem. Annyira elkeseredtem, hogy szinte fölöslegesnek érzem az életem, és sehol sem találom a helyem. Olvasáson kívül semmi sem érdekel, rpég a szórakozás is fájdalmat okoz, mert a múltat idézi fel bennem, és látom, hogy körülöttem mindenki boldog. Nagyon fáj, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Azért fogtam tollat, hogy az Emberi sorsok rovatán keresztül megismerkedhessek valakivel, hogy egy őszinte megértő barátot találjak magamnak. Hiszem, hogy nekem is segítségemre lesz az Emberi sorsok rovata, amely oly sok embernek segít tanácsaival. Jelige: A meghalt boldogság VÁLASZ „ö ÉS TEXAS" JELIGÉRE A Hét 3. számában olvastam ezt a segélykérő levelet. Bevallom, elsiklottam volna felette, de sajnos felhívták rá a figyelmemet. Kedves kislány! Olvastam meglepő soraidat sorsodról; de hát van ilyen, sőt rosszabb is. Csak néhány mondatban szeretnék tanácsot adni. Huszonkét éves vagy, tehát nagykorú és teljes jogú. Nem kell tűrnöd a részeges apa botrányait. Jogodban áll azt tenni, ami neked a legmegfelelőbb. Hidd el, már régebben is megtehetted volna, s akkor nem állnál a végkimerülés küszöbén. Vagy talán nincsenek rokonaid, barátaid? Bizonyára bárki szívesen segítene. De ami a legbiztosabb, nyugodtan mondd ezt el illetékes helyen. Semmi bajod sem lesz. Ami pedig a megfontolt, komoly fiúdat illeti, hát ha idáig még nem mondott le rólad, beszélj vele, és házasodjatok össze. Meglátod, rövid időn belül csak álomnak tűnik minden rossz. És ha rosszul is végződne a házasságotok, rosszabb akkor sem lesz, mint az otthon töltött évek. Légy bátor és erős, az akarat mindent legyőz, és hidd el, boldog leszel, amit szívből kívánok. Az apád fenyegetőzéseitől egyáltalán ne félj, megölni senkit sem lehet olyan könnyen. Sorsod eléggé hasonlít az enyémhez, néhány részlettől eltekintve. És ez lett a veszteni. Pedig az én apám nem biztat öngyilkosságra, nem vagyok „emberi roncs“, teljesen egészséges vagyok. Mégis, most az én életem is „pokollá” vált, amióta segélykérő leveled megjelent. Az apám haragszik, veszekszik, azt állítja hogy én írtam azt a levelet, a fiú, akivel jártam, elhagyott. Megijedt, pedig én nem is vagyok beteg, de így könnyebb volt meghátrálni. Furcsa, hogy akinek semmi köze hozzám, annak nem is tűnt fel az a cikk, elvégre ezer és ezer hasonló korú és sorsú ember él az országban. Neked rossz, és most már nekem is megromlott az életem. Most már én is kérdezhetném, mit tegyek? Ugye furcsa? Véletlenek játéka? Nem szokásom a panaszkodás és tanácskérés. Még egyszer kívánom, légy boldog. Fel a fejjel, és soha ne hátrálj meg! Bozó Katalin, Hubovo MÉG EGY VÁLASZ „ö ÉS TEXAS“ JELIGÉRE Amikor levelét elolvastam, nagyon megdöbbentett az az emberi őszinteség, amely minden sorából áradt felém. Mivel szeretem az őszinte, becsületes és igaz embereket, elhatároztam, hogy írok magának. Írok, mert nagyon sok emberi tragédiát láttam, olyan embereket, akik szeretet híján emberi ronccsá váltak. Egyáltalán nem olyan reménytelen a helyzete mint ahogyan gondolja. Minden sorából az élniakarós, az okos megfontoltság árad. Hogy mi az amire szüksége van? Bátorság, lelki erő és önbizalom! Kitől kapja meg? Attól a 26 éves fiútól, aki őszintén szereti magát, akivel a semmiből boldog családi fészket rakhatnak, aki mellett boldog családanya lehet. Higgye el, sokkal boldogabb életet élhet, még ha nem is visz magával többet a forró szerelemnél, mint azok akiknek már előre sikerült összehozniuk az anyagiakat. Ne feledje el, hogy a közösen szerzett értékek tízszerte-százszorta értékesebbek a készen kapott vagyonnál. Apját átmenetileg felejtse el. ön már felnőtt egyén! Apjának semmi joga nincs önt szabaduniliuri »Urs ni: ságától megfosztani. Maradjon a vőlegénye mellett., Az egész sem a vőlegényét, sem magát nem fogja bántani. Mindenesetre jobb volna, ha a vőlegénye megkérné a kezét és apja beleegyezését is kikérné. Az ön apja is örülni fog a boldogságuknak. Ha mégis fenyegetőzne, már ez is elegendő, hogy a közbiztonsági szervek közbeléphessenek és megvédhessék az ön egyéni szabadságát apja önkényeskedése ellen. Jelige: Medvesalji fiatalasszony, MA VÁLASZ „SZOMORÜ LÁNY“ JELIGÉRE Levele nagyon elgondolkoztató. Először is, miért írja azt, hogy a kiránduláson megtetszett a fiú, amikor utána azt fejtegeti, hogy az emberi külsőt nem helyezi előtérbe, előnyben részesíti az emberi tulajdonságokat. Ha valóban az emberi tulajdonságokat részesítené előnyben, akkor nem azt írta volna, hogy megtetszett a fiú, hanem, hogy megkedvelte és vonzódott iránta. Ami a fiú viselkedését illeti, azt valóban befolyásolhatja édesapja halála, de az is lehet, hogy ilyen a természete. Nem minden fiú bátor, vannak félénk és szégyenlős természetűek is. Lehet, hogy ő éppen az utóbbiak közé tartozik. De miért nem akar önnel gyakrabban találkozni és miért viselkedik oly ridegen? Lehet, hogy valóban túlságosan elfoglalt, hogy nincs ideje a gyakori találkozásokra. Próbáljon erről személyesen meggyőződni, ha módja van rá. Ridegségét vagy a félénksége, vagy a nemrég elhunyt édesapja feletti bánata okozhatja. A mindennapos telefonhívások azonban mégiscsak jeleznek valamit. Próbálja megérteni a viselkedését, és ha már kiismerte a fiút és meggyőződött róla, hogy valóban rendes, és szereti önt, csak akkor vallja be neki, hogy valóban szereti. ifj. Bartalos Szilveszter ' ' Pavel Breier felvétele in