A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-09 / 10. szám
cPÉTEi^VÁi^I ‘BÚCSÚ A HÉT KÉPES MINI-FILMREGÉNYE SZOVJET FILM • RENDEZTE: JAN FRID • FŐSZEREPLŐ: H. JAKOVLEV JOHANN STRAUSS, a íiatal bécsi zeneszerző és karnagy a múlt évszázad derekán Oroszországban is gyakran vendégszerepeit. Jan Frid legújabb filmje, a „Pétervári búcsú“ a bécsi komponista egyik oroszországi útjáról, szerepléseiről és nagy szerelmének történetéről szól. Johann Strauss, a bécsi valcer-király abban az időben még nem volt harmincéves, de szerzeményeit, dallamos keringőit már szerte, szinte valamennyi európai országban ismerték. Pétervár a múlt század közepén nemcsak az arisztokráciától körülvett cár székhelye, de az akkori Oroszország kulturális központja is volt, ahol a legnevesebb európai művészek: színészek, muzsikusok, énekesek, táncosok léptek fel. A neves művészek előadásaira természetesen legtöbbnyíre csak a sznob nemesség és a mágnások színejavát hívták meg, és a bemutatókon néha a cár is megjelent. A fiatal bécsi komponistát nagy szeretettel fogadták a péterváriak. Johann Strauss nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy nemcsak a cári udvar vendégeinek muzsikál, a legtöbb hangversenyén a nagyközönség is részt vesz. Megérkezése után azonnal zenekari próbát tartott. — Sok kitűnő zenekart vezényeltem már, de a pétervári muzsikusok tudása, művészi színvonala minden eddigit felülmúl — mondotta őszinte örömmel és elismeréssel az első nagysikerű koncert után. — És elragadott a zeneértő közönség, különösen a fiatalok, a diákok lelkesedése. A PÉTERVÁRI HANGVERSENYSOROZATNAK nagy sikere volt. A valcer-királyt mindenütt ünnepelték, keringőinek dallamait az egész városban dúdolták, énekelték. Egyik késő este, amikor Johann Strauss koncertjéről fáradtan, kimerültén hazatért, lakása ajtaja előtt két tiszt várta. Mindketten részegek voltak. — Strauss úr — szólította meg dadogva az egyik a meglepett művészt —, megtudtam, hogy feleségem önnek virágot küldött. Nevetségessé tett!... Ismerőseim, barátaim gúnyt űznek belőlem, csúfolódnak... Ezért elhatároztam, hogy a szokásoknak megfelelően elégtételt követelek! Strauss egy ideig tűnődve nézte a két részeg tisztet. Azonnal megértette, hogy a „sértett fél“ segédjével érkezett, párbajra hívja ki. Nyugodt maradt. Lassan kinyitotta lakása ajtaját és betessékelte a két részeget. A komponista szobája tele volt virággal. Strauss megállt, körülnézett, majd ironikus hangon megkérdezte: — A sok közül melyik csokrot küldte az ön felesége? Meg tudná mondani? ... Kérem, válaszsza ki, és vigye el! A részeg tisztek hosszú másodpercekig kővé meredten, leforrázva álltak, majd dadogva bocsánatot kértek, dülöngélve, megszégyenítve távoztak. A fiatal bécsi zeneszerző néhány nap alatt meghódította a péterváriak szívét. A Nyári Színház mindennap zsúfolásig megtelt, a „telt ház“ tábla le sem került a színházi pénztár ablakáról. KÜLÖNÖSEN A NŐI KÖZÖNSÉGET ejtette varázslatba a jóképű és mindig elegáns bécsi művész. A lányok, asszonyok hatalmas virágcsokrokkal kedveskedtek a dallamos keringők szerzőjének, és szűnni nem akaró vastapssal köszöntötték minden fellépésekor. Strauss sok levelet is kapott. Titkára mindennap felolvasta a leveleket, amelyek elragadtatással, naiv, sokszor nevetséges szerelmi ömlengésekkel, vallomásokkal voltak tele. Még távolabbi vidékekről is érkeztek levelek. Az ismeretlen Olga Szmirnickaja levelében például arra kérte a művészt, hogy vasárnap látogasson el a falujába, ahol a templom harangházában vár rá... — Nagyszerű ötlet! Ennek a lánynak a kívánságát teljesítem! Van benne fantázia! — jelentette ki titkárának a művész. — Ezzel a lánnyal találkoznom kell! A csodálkozó titkár megkísérelte, hogy a valcerkirályt lebeszélje tervéről. — Bolondos, kerge lány. A találkára biztosan el sem jön. Hiába utazik oda, inkább pihenjen, aludjon... — Mennem kell! Tudom, érzem, hogy vár rám. Vasárnap reggel oda utazok. És Olga valóban várta a találka helyén. — örülök, hogy eljött — fogadta kedvesen a lány, aki az első pillanatban meghódította Strauss szívét. Az első találka azonban csak néhány percig tartott. Olga elszégyellte magát, elfutott. — Várjon! Ne fusson el! — tartóztatta Johann Strauss a lányt. — ígérje meg, hogy eljön az egyik • legközelebbi hangversenyemre! Találkozni, beszélni szeretnék önnel... — A jobb oldali harmadik páholyban leszek. Biztosan eljövök — ígérte Olga s elszaladt. ÜJ SZERZEMÉNYÉT, ÜJ KERINGÖJÉT dirigálta aznap este Strauss. Nagyon meglepődött, amikor már aznap este megpillantotta a páholyban Olgát. A művész örömében szinte újjászületett. Vezénylés közben csak Olga ibolyakék szemét, hamvas, mosolygós arcát látta. , A hangverseny után a közeli park sétányán találkoztak. A romantikus természetű lány nagyon meglepődött, amikor a művész elmesélte küzdelmes gyermekkorát. — Anyám egyedül maradt, nehéz gyermekkorom volt — mesélte. — A legnehezebb munkát is elvállaltam, hogy néhány garast keressek, anyámat segíthessem. Ha ezt nem teszem, talán éhen haltunk volna. Nemegyszer előfordult, hogy betévő falat sem volt a háznál. Olga csendben hallgatta a művészt. Romantikus illúziói szertefoszlottak, de eszményképében nagy lelki értékeket fedezett fel: beleszeretett Johann Straussba, a jóképű, bécsi fiatalemberbe, a keringők királyába. Strauss is nagyon megszerette a kedves, mosolygós lányt. Elhatározta, hogy feleségül veszi. Már csak édesanyja beleegyezésére várt. Végre megérkezett Bécsből a levél. Hosszú töprengés után elhatározta: felkeresi Olga szüleit, megkéri a kezét. — Vándormuzsikushoz nem adom feleségül a lányomat! Más jövőt terveztünk neki. Olga hatalmas vagyont örököl, csak hozzá méltó ember felesége lehet — mondta ingerült hangon Olga édesanyja. STRAUSS CSALÓDOTTAN TÁVOZOTT. Napokon át szótlan, rosszkedvű volt. Olgával titokban találkozott. — Megtiltották, hogy veled találkozzak, sőt azt is, hogy levelet írjak — mondotta sírva Olga. — Nagyon szeretlek, veled akarok élni! Tégy valamit! ... A művész pétervári barátai azt tKhácsolták, hogy Olgát titokban vegye feleségül, szüleit állítsa kész dolog elé, akkor már mást nem tehetnek — beleegyeznek a házasságba. Olga a tervtől el volt ragadtatva. — Mindent megteszünk, hogy egymáséi legyünk, még ha kell, az örökségről is lemondok. Néhány nap múlva" azonban Olga elhidegülten, ridegen visszautasította szerelmét. A dúsgazdag szülők hatása, az osztálykülönbség nagyobb volt szerelménél, lemondott arról, akiért még néhány nappal azelőtt akár meg is halt volna... Johann Strauss csalódottan, vérző szívvel búcsúzott a gyönyörű Néva-parti várostól, Pétervártól. Búcsúzóul „Búcsú Pétervártól“ című keringőjét szerezte, melynek dallamai mindig, végig egész életén nagy szerelmére emlékeztették.-Vége-
