A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-02 / 9. szám
f *S*Z' O'H'V' o *fytf*4*%* Divatmazsola Ruhán, kabáton kitűzve, nyakban láneon. zsinóron hordva már ősszel megjelentek a különböző mücseresznyék, szilvák és egyéb gyümölcsök, levelekkel. ágacskával vagy azok nélkül. A tavaszi divat továbbra is hozza ezeket a mütyüröket, amelyek a fiatalok körében igen népszerűek. (Az érettebb korosztálynak nem is igen ajánlanánk.) Üzleteinkben sajnos ritkán lehet felfedezni ezt a kedvelt és olcsó kis divatcikket. Vajon miért? Fiataloknak 1. Lefelé erősen bővülő hétnyoleados tisztagyapjú kabát, hasított zsebekkel, egysoros gombolással. A fehér kabátot sötétkék, domborodó pántok díszítik. 2. IMros-kék-feltér mintás jacquard szövésű ruha testhezálló szabással, egyenes szoknyával. Fehér gallér és piros bársonyszalag díszíti. — A másik ruha sötétkék bársonyból készült, derékba szabott, a szoknya egyenes vonalú, derékban enyhén ráncolt. Fehér manzsetta, gallér és piros-fehér színű virág díszíti. Mindkét ruha ujja vállbán kissé puffos. Asszonyom, gyerünk a konyhába! Hadd nézzem meg az edényeit és beszélgessünk kicsit az edényeknek és az étel minőségének, ízének viszonyáról. A főzőedények anyaga, höállósága nagymértékben befolyásolja a bennük készülő ételek ízét. Töltöttkáposztát (amelynek ízes elkészítéséhez pl. igen lassú tűz előnyös) nehéz súlyú zománclábasban jó elkészíteni. Hirtelen hevített ételeknek — pl. pirított darának — elkészítéséhez l'élnehéz lábasokat is használhatunk, míg a vízben fövő ételeket (zöldség, krumpli) könnyű lábasokban célszerű föltenni, mert így hamarább melegszenek, főnek meg, és nem fenyeget az odakozmálás veszélye. Zöldségfélék, burgonya párolására legcélszerűbb ún. párolófazekat használni. Ezt házilag is elkészíthetjük, ha fazekunkba egy éppen beleülő szitát állítunk. Kétujjnyira a szita peremétől beleöntjük a fazékba a kissé sós vizet, a szitára rakjuk a megmosott, szeletekre vágott burgonyát vagy főzeléket, befedjük, és gőzön készre pároljuk. Vasserpenyőben hirtelensülteket, rántottát készíthetünk, de rostonsülteket is. Ha a vasserpenyőt rostonsült szelet készítésére akarjuk használni, tisztán, szárazon forróra hevítjük, majd megkenjük olajba mártott lúdtollal, de ha a hús zsírszövettel kevéssé átszőtt, ez el is maradhat. Ezután a serpenyőbe helyezzük a vékonyra vágott, szárazra törülgetett sótlan hús- vagy halszeleteket, amelyeket egy-két pillanat után megmozgatunk (nem ég oda!), s ha az egyik oldala megpirult, megforgatva a másik oldalát is megsütjük, öt-hat perc alatt kész. A jénai edény mindenfajta étel elkészítésére kiválóan alkalmas. Ha gázlángon használjuk, természetesen hőelosztó szitát kell aláhelyezni. Kissé nehezen melegszik, de a hőt sokáig megtartja. A forrásban levő étel a hőforrás kikapcsolása után is tovább forr egy ideig (ezért például jénai lábasban vigyázni kell a tej forralásával). A jénai edényben a főzés menete a fedő felemelése nélkül ellenőrizhető, a benne párolandó ételek kevesebb vízzel puhulnak, mint más edényben; és olyan tetszetős, hogy az ételt nyugodtan az asztalra is adhatjuk benne. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a jénai edény — mielőtt tűzre tesszük — kívülről teljesen száraz legyen. Üresen nem szabad melegre állítani, s mivel igen érzékeny a hőváltozásokra, meleg edénybe soha ne öntsünk hideg folyadékot. Így nem készíthetünk benne pl. rántást, amelyet hideg vízzel kell felengedni, mert könnyen megreped. Ételeink nagy része savas vagy lúgos kémhatású. Mivel a zománcos edény lepattogzott részénél fémes szennyeződés keletkezik, csak teljesen ép zománcú lábasban főzzünk. (Ezért, nem főzhetünk, csak süthetünk vaslábasban!) Az alumínium lábas savra nem érzékeny, de anyagából lúgos tartalomnál egészen kis mennyiség az ételbe juthat. A gondos háziasszony a tejeslábast csak tejforralásra, a teaforralót csak tea készítésére használja. A törökös kávéforralót is csupán kávéfőzésre szabad használni, mert ezek az italok idegen ízre, szagra igen érzékenyek. Az edények túlnyomó része minden tűzhelyre alkalmas, de készülnek kifejezetten villanytűzhelyre valók is. Az edény fenekének elgörbülése, vetemedése ugyanis az áramfogyasztás növekedésével jár. Konyhánk speciális és kiváló főzőedénye a kukta fazék. Lényege, hogy a benne levő étel nem 100, hanem kb. 112 Celsius fokon, kb. 1,6 atm. gőznyomás alatt készül. Ezért a kuktában az étel megfőzéséhéz a szokásos idő harmad, negyedrésze is elég. A fűtőanyag kétharmadát megtakarítjuk, és mivel a kukta légmentesen záródik, nincs ételszag, gőz a lakásban. Az így főzött ételek tápértéke változatlan marad, megőrzik eredeti színüket, a vízben oldódó vitaminok és ásványi anyagok nem távoznak el a gőzzel, hanem a megfőtt ételben maradnak. A kukta gyors ételmelegítésre is alkalmas, és minden tűzhelyen használható. Maradék ételeket — az előbb említett savas vagy lúgos vegyhatás miatt — csak teljesen ép zománcú edényben szabad tárolni, de legjobb a tároláshoz porcelán- vagy üvegtálat használni. Fémedényben (vas-, réz- vagy alumínium-edényben, konzervdobozban) semmit se tartsunk hosszabb ideig. Tálaláshoz, tároláshoz a műanyag edények is kedveltek. Ezek ellenállnak a savaknak és lúgoknak, ezért az ilyen tálakban ecetes ételeket, salátákat és kompotokat is tarthatunk. Lekvárhoz, mustárhoz, olyan anyagokhoz, amelyekben hosszabb ideig tartunk kanalat, ugyancsak a műanyagok alkalmasak.
