A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-02 / 9. szám
Nagy József rajza Mészáros István három verse Hozzád Udvaron az alkony, utcákon a csend, valahol egy nyár, egy lány; hozzá hogy siettem én. Csevegett az udvar, anyáskodtak velem az utcák, mentem. Nem így akartuk Nem így akartuk a szerelmet a nyugalmat a csendet. Nem így akartuk külön a szerelmet külön a nyugalmat külön a csendet. Nem így akartuk hogy valamelyik hiányától mindentől külön váljék az ember. Cseh olvasók Illyés Gyuláról Illyés Gyula fényképe a „Jilm a vitr“ című verseskötetből Nemrég, a múlt év novemberében ünnepelték a magyar kultúra barátai a kétszeres Kossuth-díjas, a Baumgarten-díjjal többször is kitüntetett Illyés Gyula hetvenedik születésnapját. Már a két halhatatlan, Petőfi Sándor és Madách Imre évfordulói vannak soron, s Illyéstől, a csehek számára oly nehezen kiejthető, élő klasszikustól csak nem akarnak elbúcsúzni... Újra meg újra szóba kerül irodalmi berkekben, szerkesztőségekben, könyvesboltokban, és kávéházakban. Hogyan került Illyés Gyula a cseh irodalmi köztudatba? Elsősorban írók és költők, szerkesztők, kultúrrovat-vezetők tartják számon, kérnek' és szereznek tőle vagy róla anyagot, költeményeket, esszét, regényrészletet vagy drámaszemelvényt, hogy fordítani próbálják, közzétegyék. Sokan olvasnak hazai és külföldi, magyar nyelven megjelenő lapokat, irodalmi folyóiratokat, melyekben Illyés neve s nemegyszer költeménye vagy publicisztikája szerepel. Illyés mint téma csaknem mindig szóba kerül, ha cseh irodalmárok magyarországi írói körök tagjaival vagy bratislavai és prágai egyetemi szakemberekkel beszélgetnek a mai magyar költészetről. Nagy jelentőségük volt a napisajtóban és a folyóiratokban megjelent megemlékezéseknek a költő jubileumai, valamint a recenzióknak könyvei cseh nyelven való megjelenése alkalmából. Talán még az újságoknál is többet tett a prágai rádió, midőn a magyar költő életét és munkásságát a cseh rádióhallgatók millióihoz szóló adásokban ismertette, ünnepi és hétköznapi alkalmakkor is bemutatva költeményeit. A prágai ACADEMIA kiadásában nemrég megjelent kislexikon nyolc sort szentel Illyés Gyulának. Az érdekesség kedvéért: ennyi jutott Arany Jánosnak vagy pl. Björnstjerne Björnson norvég írónak; Petőfinek tizenkét sor, Madáchnak viszont csak másfél sor jutott ... Lapozzuk fel azonban az Odeon kiadásában 1971-ben megjelent, cseh nyelvű magyar irodalmi enciklopédiát, mely Illyés életének, művének és a magyar irodalomban betöltött szerepének csaknem két teljes oldalt szentelt. Illyést, a prózaírót és a költőt senki jiem mutathatja be, nem népszerűsítheti jobban mint a saját alkotásai. Antikváriusom otthoni, saját könyvtárából hozta el és kölcsönözte ide Illyés „Petőfi"-jének cseh fordítását, amely 1953-ban jelent meg Révay József tanulmányával. A könyv, amelyet Magyarországon újra meg újra megjelentetnek, Prágában csak egy alkalommal került kiadásra, a prózai szöveget Ladislav Hradsky, a verseket a nemrég elhunyt költő, Kamii Bednár fordította. Idős könyvtáros barátom jól emlékszik, mily meglepetés volt a cseh olvasóközönség számára a költő életrajza, amelyen keresztül úgy ismerte meg a magyar lelkületet, az elnyomott nép szabadságeszményét és hazafiságát, ahogyan még nem volt alkalma megismernie. A háromezer példány hamarosan el is fogyott s kevésnek bizonyult. A „Puszták népe“ a második klasszikus Illyés-könyv. 1957-ben vehette kezébe a cseh olvasó ezt a művet, amely a dunántúli parasztok és zsellérek életét mutatja be a szociográfia és széppróza együttesen alkalmazott eszközeivel. Prágai cseh szerkesztő-barátaim szerint a két prózai mű döntő módon vezette be Illyés Gyulát a közkedvelt szerzők sorába, és midőn Hradsky 1965-ben összeállította s megjelentette a Bednárral együtt tolmácsolt költeményeket, a magyar poéta cseh nyelven „Jilm a vitr" című verskötete már nyílt szívekre talált. A könyv elején a költő kucsmás, derűs tekintetű fényképe. A kötet végén Rákos Péter ismertette a szerző életét és munkásságát. Rég nem találkoztam már cseh fordításban Illyés-versekkel, a válogatás — hiszen költészetről van szó!... — csak 1000 példányban jelent meg. A Cseh Írószövetség könyvesboltjában kérdem az elárusítónőktől, hová tűnt Illyés Gyula verskötete. „Ügy emlékszem — mondja egyikük —, a legtöbbet intézményeknek, könyvtáraknak adtunk el, de több példány jutott el tőlünk írók és egyszerű emberek otthonába is.“ Egy prágai gimnáziumban, a Stépánská utcai iskolában tanul két kislány cseh irodalmat, latint, görögöt — egy cukrászdában kaptam rajta őket, ahogy a „Doleo ergo sum“ című Illyés-költeményt olvasták. „Kötelező olvasmány? ..." — kérdem, miután bemutatkoztam és engedélyt kértem, hogy részt vehessek költői délutánjukon. „A dehogy — hangzik a válasz — akkor talán nem is szeretnénk annyira ...“ Érdeklődöm, melyikük vette meg a verseskötetet. Egyikük sem, barátjuk könyvszekrényéből kölcsönözték, mert már nem kapható és a jövő hétre már másnak ígérte, vissza kell adniok. Van a „Jilm a vitr“ című versválogatásban egy költemény, a Bartók című, amellyel egy hegedűművész keresett fel s arra kért, olvassam fel neki a vers eredetijét, s ha lehet, mondjak is el neki egyet s mást Illyésről, Bartókról s magáról a cseh nyelven is oly élménydús, erős és mélyértelmű alkotásról. Megtehettem, épp aznap hozta el a posta a Budapestről érkezett küldeményt, a Népművelési Propaganda Iroda ünnepi kiadványát — Illyés Gyula — Tanulmányok a költőről" — ahol Béládi Miklós „A költő felel“ c. írásában az említett költeményt is tüzetes elemzésnek veti alá. Legutóbbi élményem Illyés Gyulával kapcsolatban a „Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei“ című esszéregény megjelenése cseh nyelven. Alighogy a Melantrich könyvkiadó a könyvújdonságok lapjában bejelentette, hogy e könyv piacra kerül, a kiadás 2600 kötetét már szét is kapkodták. Olyannyira eltűnt, hogy jóbarátom, Václav Danék, aki a mű bevezető versét fordította a kötet fordítójának Anna Rossovának kérésére, már nem is jutott hozzá. Jómagam fáradtan, de jóleső érzéssel vándoroltam végig a könyvesboltokat, s mire az utolsóban is sajnálkozva kimondták, hogy „rozebráno...“, már csak arra maradt erőm, hogy legalább a kölcsönkönyvtárba telefonáljak, biztosítsanak számomra egy példányt, ha lehet. Illyés Gyula hivatalosan 1953-ban járt Csehszlovákiában s ekkor jelent meg nálunk első könyve is. Azóta már nem is vendégnek számít, inkább nagyon-nagyon közelálló jóbarátnak, aki előtt tárva áll — hogy szabadon járhasson ki és be — a cseh kultúra nagykapuja. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Könnyű szelekben Már nem tudom mit kellett volna másként, mit lehetne másként, hogy ne így legyen. Utad követném szüntelen — hogy tegyem? Elmentél mint az álom. Maradtál könnyű szelekben változó képzelet. Zúgó napfény álomba ringat, felém ha árad — mindenségre oszlik neved. Mit olvassunk ? Gárdonyi Géza: Ida regénye .0 Péter özvegy bornagykereskedő zárdában nevelteti lányát, szabados életformájának egyetlen lehetséges akadályát. Ida nem sokkal tanulmányainak befejezése után fellázad a zárdái élet rideg embertelensége ellen, s ezért eltávolítják. Apja a hazaküldött lányon igyekszik minél gyorsabban túladni, s hirdetés útján férjhez kényszeríti. Lipták Gábor: Amiről a kövek beszélnek „Munkáim célja nem a halott történelmi anyag feltámasztása, olvasóimat honismeretre, műemlékeink megbecsülésére, az ország szép tájainak megkedvelésére, a jó értelemben vett hazaszeretetre szeretném buzdítani“ — így foglalja össze az író célkitűzéseit. Ebben a kötetben tizenkét történeti tárgyú, gyakran mondái eredetű elbeszélés található. Fekete István: Bogáncs A regény hőse Bogáncs, a filmről is ismert kalandos életű juhászkutya. Szülőhazája a puszta. Egy napon azonban nyoma vész. Kalandos útja előbb egy cirkusz porondjára vezet. Csodakutya lesz, de a kiskutyát ellopják és egyre messzebb kerül a falkától, az otthontól, míg végre vándorútja visszakanyarodik a szülőföldhöz, s meghallja a kolomp hívó szavát. Megszökik, hogy visszatérhessen egyetlen igazi gazdájához — az öreg juhászhoz. \ További megjelent könyvek: Boleslaw Prus: A fáraó Jókai Mór: És mégis mozog a föld I. és II. Marx, Engels, Lenin: A proletár nemzetköziségről József Attila összegyűjtött versei
