A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-05 / 1. szám
LŐRINCZ GYULA, a CSEMADOK Központi Bizottságának országos elnöke ÉVFORDULÓN... Ilyenkor az évforduló idején különféle intézmények, de főleg üzletek bezárt ajtóin egy kis táblácska tanácsolja el az embert a bűvös szóval, hogy „IN VENTÜRA“, vagyis évvégi leltár. Ha mi is kiakaszthatnánk ezt a táblácskát a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének, a CSEMADOK-nak az ajtajára, és leülnénk alapos leltárt készíteni az elmúlt év munkájáról, akkor a mérleg mindkét oldalán volna mit felsorolnunk. Az egyik oldalon felsorolhatnánk az adósságainkat, az el nem végzett munkánk jegyzékét, és ez nem volna kevés. Itt, ezen az oldalon a legnagyobb tétel a helyi szervezetek, egyes csoportjaink felélesztése, aktivizálása volna, mert ez még sok helyen hátra van. Persze, ez nem általánosítható, mert hiszen vannak nagyon aktív, jól működő helyi csoportjaink, de még bőven akad olyan is, ahol az évzáró taggyűlésen nem nagyon van mit mondani az elmúlt év tevékenységéről és bizony kínos dolog, hogy nem lehet a mulasztást másra fogni, mert valljuk be őszintén, senki nem akadályozhatja a CSEMADOK munkáját. Sőt, minden területen inkább ösztönzik a kulturális és népművelési tevékenységet. Egyszer már tudomásul kell vennünk, hogy a kulturális népművelési munka a csehszlovákiai magyar dolgozók között országos érdek ugyan, de elsődlegesen saját érdekünk, és ezt helyettünk, nekünk senki el nem végzi, ez miránk vár. A kontót ki kell egyenlítenünk! A CSEMADOK Központi Bizottságának titkársága és elnöksége kiindulva a XIV. pártkongresszus határozataiból, valamint a CSEMADOK XI. országos közgyűlésének határozatából, összhangban az állami szervek munkaprogramjával, munkatervet dolgozott ki az 1973. évre, valamint egy hosszabb távlati tervet az 1973/76-ig terjedő időszakra. Ezt a CSEMADOK Központi Bizottsága megvitatta, kiegészítette és elfogadta mint irányelvet a központi, és járási szervek, valamint a helyi szervezeteink számára. Természetesen individuálisan a szükségnek és lehetőségnek megfelelően gondoljuk felhasználni egyes szervezeteink részéről ezeket az irányelveket. Azt hiszem, hogy minden szervezetünk, de minden tagunk számára is bőséges lehetőséget nyújt ez a részletes munkaterv, melyből csak néhány pontot szeretnénk emlékeztetőül felidézni, — most újra az újév küszöbén — annak ellenére, hogy már közöltük. Jó ha személy szerint mindnyájan végzünk egy kis leltárt saját munkalehetőségeink, hozzájárulási lehetőségeink területén. Célunk egy pezsgő kulturális élet kibontakoztatása a csehszlovákiai magyar dolgozók között, ezért összpontosítsuk figyelmünket, erőnket az elfogadott program megvalósítására, ezek; — a csehszlovákiai magyar dolgozók állampolgári nevelése a szocialista hazaflság és proletár nemzetköziség szellemében, — az Iskolán kívüli népművelő munka fejlesztése, — a népművészeti együttesek tevékenységének mennyiségi és minőségi fejlesztése, — továbbfejleszteni a könyvvel való munkát és az irodalom népszerűsítését, — fejleszteni a sajátos nemzeti kultúrát. Az említett témaköröket még tovább részletezi az elfogadott program. Az állampolgári nevelés területén kiemeli az előadások gazdag aktuális témakörének széles skáláját, az első és második félévre. Foglalkozik a szervezési intézkedések kérdésével, szemináriumok, iskolázások szervezésével. Az iskolán kívüli művelődés lehetőségével. Az irodalom népszerűsítésének, irodalmi színpadok műsoranyagának kiadásával, szakértekezletek és nyelvművelési munka, nyilvános rendezvények problémáinak, a haladó hagyományok ápolásának formáival és így sorolhatnám fel még a teendők, a kulturális, a népművelési munka lehetőségeinek végtelen sorát. Természetesen a mérleg pozitív oldalát is gazdagon sorolhatnám fel, hiszen az elmúlt évben ugyancsak sok jól és sikeresen végzett munka is áll mögöttünk. A CSEMADOK országos közgyűlésének előkészítése és megtartása. Ez fontos fordulópont volt a CSEMADOK életében, hiszen ezen a XI. közgyűlésen egy válságos időszak lezárásáról volt szó, és főleg arról esett szó, hogy most már reálisan, helyes úton haladva, pártunk vezetésével meginduljon a kulturális munka, mely szervezetünk életének tartalmát adja. Nagy és jelentékeny országos rendezvényeink közül ki kell emelnünk a Népművelési Intézettel közösen rendezett, hagyományos komáromi Jókal-Napokat, a galántai Kodály- Napokat, a XVII. zselízi országos népművészeti fesztivált és nem utolsósorban a hatalmas tömegeket mozgósító XVII. országos dal- és táncünnepélyt Gombaszögön, hiszen ez a gombaszögi rét az elmúlt évek alatt Dél-Szlovákla kulturális zarándokhelyévé vált. Sok más rendezvényről lehetne még megemlékezni. Felejthetetlen volt a színvonalas „Tavaszi szél vizet áraszt“ című népdalverseny, és több más előadás, szeminárium stb. Nem szeretném ha ezek megemlítése dicsekvésnek hatna, nagyon is jól látjuk egyes rendezvényeink előforduló gyöngéit is, de végeredményben mégis büszkék lehetünk elért eredményeinkre. Az új évbe nem indulunk üres kézzel. Szeretném itt megemlíteni, hogy nemcsak mi, a CSEMADOK dolgozói vagy funkcionáriusai, de minden társadalmi- és tömegszervezet, sajtó, rádió, televízió, film, színház vagy más intézmény országos viszonylatban, melyeknek éltető eleme az ideológiai munka, nem kevesebb mint nyolc évet vártunk arra, hogy mai társadalmi életünk szükségleteinek megfelelően választ, irányító szavakat kapjunk az Ideológiai munka egyes kérdéseihez, társadalmunk vezető erejétől, Csehszlovákia Kommunista Pártjától. Ezt most, októberben pártunk Központi Bizottságának az ideológiai kérdésekkel foglalkozó plenáris ülésén megkaptuk. A szocializmus eszmei és gazdasági bázisán fejlődő társadalmunk megköveteli a dolgozók ideológiai és politikai fejlettségét, öntudatát, megköveteli, hogy szocialista társadalmunk jogi- és erkölcsi normáit betartsák és hatékonyan megvédjék. Ugyanis ellenkező esetben menthetetlenül visszaesnénk a hatvanas évek végére jellemző, nemkívánatos válságos helyzetbe, amikor egyesek megfeledkeztek a forradalmi éberségről, arról a következetes osztályszemléletről, mely az ideológiai harc elmélyítésének egyik legfontosabb, leglényegesebb és nélkülözhetetlen vonása, a kapitalista és szocialista társadalmi rend konfrontálásában. Bármilyen eszmei ingadozás opportunizmus, nacionalizmus, revizionizmus vagy más elhajlás elegendő ahhoz, hogy a burzsoázia áttörje a mi frontunkat, megbontsa soraink egységét és ilyen esetben hamar talál szövetségeseket is a még létező kispolgári rétegek vagy kapitalista elemek maradványaiban. Tudjuk milyen mérhetetlen károkat okozott az ideológiai munka lebecsülése, mennyire veszélyeztette forradalmi vívmányainkat, tudjuk, hogy ez ellen a helytelen és veszélyes nézet ellen harcolnunk kell. Elmondhatjuk, hogy: ma már nagyon jól tudjuk, hogy mi ellen kell harcolnunk, de azt is tudnunk kell, hogy miért kell harcolnunk. Nem feledhetjük el a jobboldali politikai szervezők eszmei irányító tevékenységét, akik a hatvanas évek végén egyre nagyobb teret kaptak és 1968 januárja után már egész nyíltan hirdették a marxizmus-leninizmus revíziójának, valamint az általuk elkészített új csehszlovák modell érvényesítésének a szükségességét és a proletár-internacionalizmus nagy hagyományait hordozó pártunkban és társadalmunkban elvetették a nacionalizmus és a sovinizmus mételyét, a szovjetellenességet, — ezek a jobboldali elemek, bár fokozatosan eltávolították őket a felelős funkciókból — távolról sem adták fel az újabb „megújhodás“ reményét. Bár meggyőződésem, hogy velük szemben az ideológiai és politikai győzelem biztosítva van, mégis fontosnak tartom aláhúzni az' új év küszöbén, hogy rendkívül nagy súlyt kell fektetnünk az ideológiai munka, a népművelés fokozására, a mi szervezetünkben is, hiszen pártunk Központi Bizottságának az ideológiai plenáris ülésen elfogadott határozatát nekünk és minden társadalmi vagy tömegszervezetnek kell apróra váltani, a hétköznapok rendszeres kulturális és népnevelő munkájában. Nem üres kézzel, de jó irányelvekkel felvértezve indulunk az új esztendőbe és ezek megvalósításához kívánunk minden munkatársunknak boldog és szerencsés új évet, eredményes munkát, és jó egészséget! Moszkvai diszünnepség a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóján