A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-02 / 9. szám

Arozíiavai (rozsnyói) Bánya­ipari Szakmunkásképző Inté­zet 1948. szeptember elsején létesült. Vagyis huszonöt éves. Az 1948. április 21-én hozott iskolai törvény kimondta, hogy Szlovákiában a bányásztanu­lóknak is szakmai képzésben kell részesülniük. Ezt megelőzően a fiatal bányásztanoncok csak „elleshették“ a szakmát a gyakorlati munka vég­zése közben az idősebbektől. Ilyen további történelmi fordulat­ként értékelik a bányaipari szak­munkásképző intézetek életében 1949. július 10-ét. Klement Gottwald elv­társ ezen a napon a lányi kastély­ban háromszáz bányaipari tanulót fogadott az ország valamennyi ré­széből. Rozsnyóról is mintegy öten ott voltak ezen a találkozón. Attól az időtől kezdve vált ismertté a jel­szó: „Bányász vagyok, ki több ná­lam?!“ És attól az időtől kezdve a párt és a kormány előtérbe helyezte a bányaipart. Szerte az országban megindult a fiatal szakkáderek ne­velése. Tény, hogy abban az időben annyira vonzóvá vált ez a szakma, hogy csak egy év alatt 12 ezer fiatal jelentkezett a bányaiparba. Mi a helyzet ma? Ján Sedlák mérnök, a rozsnyói Bá­nyaipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója azzal fogad, hogy a bá­nyaipar az, ahol napjainkban is meg kell küzdeni a múltból beidegződött előítéletekkel. — Félnek a fiatalok a bányász szakmától? — Igen, némileg vonakodnak, fő­leg, akik nem ismerik és csak el­avult elképzeléseik vannak róla. Pe-A bányatelepen (Prandl S. felvételei) A műszak végén nemcsak a vasérc, de a bányászok is visszatérnek a föld fel­színére öten a jövő bányászai közül ■■■■■■ - i dig hol van már a mai bányamun­ka a régitől! — Gondolom veszélyesebb, mint más iparág, nem? — Meg fog lepődni. Ugyanis a sta‘­tisztika fényesen bebizonyítja, hogy például az építőiparban nagyobb a balesetek, a halálesetek aránya. Is­métlem, egy beidegződött előítéletről van szó csupán. Aki megismeri és megszereti ezt a szakmát, nem akar megválni tőle. Például nem egy ese­tet ismerünk, amikor az orvos eltilt­ja a bányamunkát és a bányász szerencsétlennek érzi magát, borzad a felszíni beosztástól. A bányász­szerencsétlenségekre külöpösképpen felfigyelnek az emberek. Ez az igaz­ság. | — Vannak, akik azt mondják, hogy a rozsnyói tárnákat felszámolják. Az igazgató először jót nevet, majd ezeket mondja: — Harminc éve, hogy időről időre megkérdik ezt tőlem. És a bánya ma is működik, termel. 1968-ban újult erővel kapott szárny­ra ez a hír. Ez azonban csak amo­lyan Óta Sik-féle elmélet csupán. Az biztos, hogy ő mindent leállított, be­záratott volna. Ott folytatjuk, hogy a szaktaninté­zetnek jelenleg 347 tanulója van, A fő tantárgyak: geológia, fizika, matematika, bányászat, gépészet, vegytan és szlovák nyelv. Az első évfolyamban a tanulók csak kül­színi munkákkal ismerkednek meg. A második évfolyamban már rend­szeresen lejárnak a bányába. Egy héten elméleti, a másik héten szak­mai gyakorlati képzésben részesül­nek. A harmadik évfolyamban két hétből hét napot töltenek a tárnák­ban. Kizárólag csak a melléjük be­osztott szakoktató irányítása mellett dolgoznak. J'ajront“ után jólesik a cigaretta A jövő bányászai Négyen ülnek szemben velem. Fia­talok. Koruk 15—17 év. Most végzik a második évfolyamot. Qk már is­merik a bánya mélyét. Mi tagadás, először csak méregetjük egymást. Természetesen én jövök zavarba. Mindeddig inkább csak általában szóltunk a bányászszakmáról. És most, hogy egyedül maradtam a fiúkkal, tőlük szeretném megtud­ni a „föld alatti“ részleteket. Rög­tön az első szakképzetlen kér­désemre megmosolyognak, sőt azt is mondhatnám, hogy amikor összenéz­nek, nevethetnékjük támad. Dadu György, a nagykaposi származású komoly fiú „megmenti“ a helyzetet. — Ne nevessetek! — szól társaira és komolyan magyarázni kezdi, hogy: — Tetszik tudni, ma már a bányá­ban nincs olyan nehéz munka. Va­lamikor igen, úgy volt, ahogy maga hét; 5

Next

/
Thumbnails
Contents