A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-02 / 9. szám
Egészség és környezetvédelem Történelmi napok krónikája 1948. február 24-én déli 12,00 órakor a gyári szirénák megszólalásával kezdetét vette az egész országra kiterjedő egyórás általános sztrájk. Az üzemekben és a hivatalokban a sztrájkolok gyűléseket tartottak, meghallgatták az üzemi tanácsok prágai kongresszusának résztvevőit, a CSKP és a Nemzeti Front képviselőit, akik megmagyarázták az akció jelentőségét, hangsúlyozták, hogy a dolgozó nép akaratának és erejének demonstrálása figyelmeztetés a burzsoázia és a reakció pozícióit mentegetni akaró Beneü köztársasági elnök számára. A gyárakban leálltak a gépek, öt percig a közlekedés is szünetelt, az iskolákban félbeszakadt a tanítás. Sztrájkba léptek a fő hivatalok alkalmazottai, s maga Ján Masaryk külügyminiszter is sztrájkolt a minisztérium alkalmazottaival együtt. A több mint két és fél millió dolgozó részvételével lezajlott sztrájk hangulata a munkaidő végeztével a prágai utcákat is hatalmába kerítette. A hazatérd munkások csoportokba verődtek s hatalmas menetté duzzadva vonultak végig a városon, bizonyságot adva a dolgozó nép harci elszántságáról. Február 25-én Klement Gottwald, Antonín Zápotocky és Václav Nősek ismét felkereste Benest, aki még mindig vonakodott elfogadni a reakciós miniszterek lemondását. A februári napok drámai eseményei a végkifejlethez közeledtek. A politikai feszültség fokozódott. A köztársasági elnök délután 16,00 órára kérette Gottwald miniszterelnököt azzal, hogy közli a végleges döntést. A főváros lakosságának feszültséggel teljes várakozása az egész országra kiterjedt. A prágai és a Prága környéki dolgozók a Vencel téren gyülekezve vártak BeneS döntésére. Délután fél háromkor már több mint 150 000 ember tolongott a Vencel téren. A tömeg óriási üdvrivalgásban tört ki, amikor a Várból megérkező Klement Gottwald bejelentette, hogy Beneá elfogadta az áruló miniszterek lemondását s egyetértett a megújhodott Nemzeti Front kormányának összetételére tett javaslattal. A téren felcsendült az Internacionálé, a főváros lakossága és a köztársaság népe örömmel fogadta a történelmi jelentőségű győzelmet, mely kiindulópontot teremtett a szocialista célkitűzések valóraváltásához. Február 28-án a prágai Óvárosi téren felvonultak a népi milícia és a Közbiztonsági Testület egységei. A díszszemle alkalmával Klement Gottwald méltatta a népi milícia és a karhatalom helytállását, a reakció terveinek meghiúsításában játszott szerepét. A munkásosztály fegyveres erőinek létrehozását a kommunista párt kezdeményezte, miután február 22-én tudomást szerzett a Nemzeti Szocialista Párt vezetőinek arról a szándékáról, hogy szükség esetén fegyveres csoportok aktivizálásával kísérli meg a politikai helyzet megváltoztatását. A munkások már a döntő összecsapás első napjaiban is gondoskodtak a rend fenntartásáról és az üzemek őrzéséről. Rendfenntartó egységeket — munkás milíciát — szerveztek s ezek éjjel-nappal ügyeletet tartottak a gyárakban, óvták az üzemeket a népellenes erők felforgató tevékenységétől. A CSKP KB és az SZLKP KB elnöksége az ellenforradalmi kísérletekről szerzett értesülések alapján elhatározta a munkásegységek felfegyverzését, a népi milíciának mint fegyveres erőnek a létrehozását. A munkásosztály fegyveres osztagai hozzájárultak a kormányválság sikeres megoldásához, döntő szerepük volt abban, hogy a válságot sikerült békés úton a munkásosztály és a dolgozók érdekeinek megfelelően megoldani. Napjainkban egyre gyakrabban olvashatunk az egészségtelen környezetnek a lakosságra gyakorolt káros hatásairól. Pártunk XIV. kongresszusának anyaga is foglalkozik e problémákkal. Különböző bizottságok alakultak, amelyeknek fő feladata felmérni a helyzetet és levonni a következtetéseket. Miről is van szó és hogyan kerül mindez összefüggésbe a rákos megbetegedésekkel? Ezekre a kérdésekre válaszol dr. Václav Z^ka docens, a tudományok kandidátusa, a Szervetlen Anyagok Intézetének igazgatója. — Ha a környezet és az emberi élet összefüggéseiről, a környezetnek az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásairól hallunk, rendszerint csak a felbontott útburkolatokra, a hulladékokkal színül-I tíg megtelt tartályokra, valamint a levegőt szeny- I nyező gázokra, füstre, hamura gondolunk. Ez azonban még csak kis része az emberi szervezetet a környezetétől károsan befolyásoló tényezőknek. A látható és nyilvánvaló tényezőknél sokkal lényegesebbek a rejtett hatások. Földünk belsejében ugyanis számos olyan elem és anyag van, amely megbonthatja egy-egy vidék, országrész geokémiai egyensúlyát. Ezek a szerves és szervetlen anyagok kihatással vannak az egész emberiség fejlődésére és kihatással lehetnek a jövő nemzedékére is. — Hogyan foglalná össze a környezet geokémiailag káros hatásait? — Komplexuma ez az élő szervezetekre hatással levő összes fizikai és kémiai feltételeknek. Meggyőződésem, hogy a természeti környezet kutatása világviszonylatban a legfontosabb feladatok közé tartozik. A Föld különböző részéről érkező riasztó hírek igazolják, hogy a környezet geokémiai egyensúlyát megbontó helytelen beavatkozások is olyan következményeket vonhatnak maguk után, amelyek veszélyeztethetik az egész emberiséget. — Hazánkban is vannak ilyen nyugtalanító jelek? — Igen. Annak ellenére, hogy számos intézkedést ■ hoztunk a környezet szennyezése ellen, ezek hatá! sa azonban olykor a nullával egyenlő. Hazánk szá- I mos vidékén ugyancsak felbomlott a természeti környezet geokémiai egyensúlya. — Lehetséges tehát, hogy az elterjedt betegségek bizonyos mértékig a természeti környezet geokémiai egyensúlyának felborulására vezethetők vissza? — Igen. A geokémiai egyensúly felbomlása kihatással lehet például a fogak romlására, a vérkeringés zavaraira, a pajzsmirigy megbetegedésekre, valamint a rosszindulatú daganatok képződésérv’ és más betegségek keletkezésére. — Ezek szerint széleskörű kihatásról van szó. Lehetetlenség lenne mindegyikkel foglalkozni, maradjunk talán a rosszindulatú daganatok képződését előidéző tényezőknél. Í— Ezzel kapcsolatban először néhány számadatot sorolnék fel: Svájcban 1900 óta negyvenszeresére növekedett a rákban elhaltak száma. Hollandiában ! 1924-ben százezer lakosra számítva 3,8, de 1950-ben már 25 volt a rákbetegségben elhunytak száma. Nagy-Britanniában 1871-1875-ben 44,5 elhalálozás esett minden százezer lakosra (8,5 elhalálozás százezer lakosra számítva évenként), 1965-ben már 216,5 elhalálozás esett százezer lakosra. A rákbetegségben I szenvedők számának rohamos növekedését rendszerint különböző okokkal magyarázzák, de mindez azt bizonyítja, hogy a fő okot a természeti környezet geokémiai egyensúlyának megbomlásában kell keresni. — Sikerült már a tudósoknak megmagyarázni az összefüggést a rákos megbetegedések és a nem megfelelő természeti környezet között? — Az első „geokémiai elméletet“ bizonyító anyagok, amelyek a rákos megbetegedésekkel foglalkoztak, 1868—1888-ban jelentek meg Angliában. A halandósági értékeket bejelölték a geológiai térképekre. S a végeredmény? A rákbetegség-előfordulások nagy része azokra a sík vidékekre esik, ahol évente rendszeresen kiöntenek a folyók. Például a Themze völgyében a halálozási arányszám a folyók felé való terepsüllyedéssel együtt csökkent. Hasonló volt a helyzet más folyómenti völgyekben is. Ezzel szemben már akkor is alacsonyabb volt a rákos megbetegedések következtében elhaltak száma a geológiailag mészkő felépítésű vidékeken. A harmincas években aránylag nagyszámú kutatócsoport vizsgálta Olaszországban, Franciaországban és Egyiptomban a rákos megbetegedések geológiai összefüggéseit. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a nagyszámú megbetegedések okát előidézheti például a geokémiai környezet magnézium hiánya is. Vagy például a gyomorrák (fordított példa, mint a Themze esetében) a íellahoknál sokkal ritkábban fordul elő, ami annak tudható be, hogy a Nílus és annak üledékes partvidéke magnéziumban gazdag. Néhány szovjet tudós az utóbbi években az ún. „magnéziumelméletet“ tette magáévá. Rosztov környékén végzett kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy a gyomorrák ugyancsak növekvő tendenciát mutat azokon a vidékeken, ahol a folyóvíz és a talaj kevés menynyiségű mangánt tartalmaz. Ezenkívül számos kutatás eredményei arra utalnak, hogy a rákos megbetegedések számának növekedése közvetlen összefüggésben van a föld szerves és szervetlen anyagainak, elemeinek mennyiségével és minőségével. Ahol például gazdag a vidék szerves anyagokban és ahol megtalálhatók bizonyos szervetlen elemek (főleg réz, króm, kobalt, nikkel, titán, vas és ólom) nyomvonalai, ott jóval magasabb a rákban megbetegedők száma. — Ezek szerint bizonyos összefüggés lehet az ivóvíz minősége és a rosszindulatú daganatok képződése között? — Igen, lehet. Erre egy csehországi példát hoznék fel. Megállapítást nyert hogy a legtöbb rákos megbetegedés egy olyan városnegyedben fordult elő, amely egy évtizeden keresztül nagymennyiségű cinket, kadmiumot és arzént tartalmazó ivóvízzel volt ellátva, és fordítva a városnak abban a negyedében, ahol az ivóvíz más forrásból származott és csak kis mennyiségű cinket, arzént, szelént és kadmiumot fedeztek fel benne, ott a legalacsonyabb volt a rákban megbetegedők száma. — Ismeretes, hogy más országokhoz viszonyítva hazánk aránylag gazdag uránlelőhelyekben. Nem fenyeget-e bennünket fokozott mértékben a rosszindulatú daganatok képződésének veszélye? — Külföldi tapasztalatok bizonyítják, hogy azok a területek, amelyek radioaktív elemekben különösen gazdagok, ott magasabb a rákbetegek száma. Az Egyesült Államokban, ahol valóban jelentős uránlelőhelyek vannak magasabb az elhalálozási arány is. Ugyanis ott a víz, a növényzet szintén nagy mennyiségű uránt tartalmaz. — Ne feledkezzünk meg a dohányosokról és egyáltalán az atmoszféra szennyeződéséről sem. — Valóban. A dohányfüst és a gépjárművek kipufogógázainak magas polóniumtartalma ugyancsak elősegíti a tüdőrákot. Ami pedig az ipari települések levegőjének szennyeződósét illeti, ezen a téren szinte az egész világon folynak a leleplező kutatások. Brit tudósok szerint a tüdőrákban való megbetegedések nagymértékű növekedését elsősorban a levegőben előforduló nagymennyiségű henzpirén okozza. Második helyen említik a dohányfüstöt. — Felsorolhatnánk azokat az elemeket, amelyek bizonyíthatóan elősegíthetik a rosszindulatú daganatok képződését? — Bizonyíthatóan elősegíti az arzén, króm, nikkel, rádium, tórium. Némi bizonytalansággal ide sorolhatók a beriliium. vas, szilícium és az urán. Állatokon végzett különböző jellegű kísérletek viszont azt bizonyítják, hogy rosszindulatú daganatok képződését előidézheti egész sor más elem és azok különféle vegyületei. Ilyen elemek például az ezüst, alumínium, arzén, arany, beriliium, kadmium, kobalt, króm, vas, higany, molibdén, horgany és más szervetlen elemek. — Jó lenne röviden összegezni, hogy melyek azok a vidékek, ahol a legjobban s ahol a legkevésbé fenyeget a rákos megbetegedés veszélye. — Viszonylag a legalacsonyabb a halálozási arány ott, ahol jól szellőzött, megművelt és lecsapolt a talaj, ott, ahol a föld szegény szerves anyagokban, ahol tiszta kemény forrásvizek vannak és a talaj elegendő mennyiségben tartalmaz meszet, mangánt, nátriumot stb. A legmagasabb a rákban elhalálozók száma azokon a területeken, ahol nagymértékben fordul elő szerves anyag, ahol a talaj rosszul szellőzött és lecsapolatlan, mocsaras, ahol lágy forrásvizek vannak, tehát ott, ahol bizonyos anomális, vagyis rendellenes környezetből származik a víz (talajvíz, vagy a hegyvidékek kilúgozott vize). Tehát ott, ahol a víz és a talaj kevés meszet, mangánt, nátriumot és jódot tartalmaz. — Ügy véljük, hogy a rosszindulatú daganatok képződését előidéző tényezőkről kissé szokatlan megvilágításban esett szó. Tisztában vagyunk azzal, hogy az emberiség hatásos rák elleni gyógyszerről álmodik. Azonban a rák ellen való védekezés szintén mérhetetlenül fontos. A tudomány jelenlegi állása szerint van-e mód a hatásos védekezésre? — A bevezetőben már szó esett arról, hogy a természeti környezet vizsgálata a tudományos világ elsődleges feladata. A világból, amelyben mindanynyian élünk, nem menekülhetünk, ezért fontos és elsődleges feladat a környezet szennyeződése elleni hathatós védekezés. Korunk társadalmának és tudományának lehetőségében áll olyan környezetnek a kialakítása, amely a lehető legoptimálisabban védi az emberek egészségét. tki hot, A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890-44 — Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Űstredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaíiarne, n. p. Koáice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 45432. Címlapunkon Absolon, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
