A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-23 / 8. szám
\ ■ ill si tsiiini: is mill Válasz egy íalovói (nagymegyeri) olvasónknak Amennyiben a faházat, amelyet az árvíz után Bogyán vásárolt, az édesanyja nevére íratta, akkor ezzel édesanyja szabadon rendelkezhet. Édesanyja azonban végrendelkezhet a vagyonáról (tehát a házáról is). De ebben az esetben sem zárhatja ki a leszármazottait (gyermekeit). Minthogy mind nagykorúak, a törvényes örökrészüknek legkevesebb a háromnegyed részét kell kapniuk. Annak a megítéléséhez azonban, hogy a ház tényleg édesanyja tulajdonát képezi, még több körülményt kellene ismerni. Elsősorban azt, hogy kinek a nevén szerepel a telekkönyben a házhely, amelyen a faház épült, kinek a nevében történt a megrendelés, kinek a nevére szól a számla, ki írta alá az adóslevelet stb. Célszerű volna, ha irataival együtt vagy a komáromi járásbírósághoz, vagy az ügyvédi munkaközösség valamelyik tagjához fordulna felvilágosításért és tanácsért. Dr. B. G. sík iirvnss f SIIISÍ CNIll MI A MUMPSZ „Azt olvastam, hogy a mumpsz télen és tavasszal szokott fellépni — írja D. A.-né. — Fertőző betegségről van-e szó, s ha igen, miért nem oltanak ellene?“ A mumpszot helyesen járványos fültőmirigylobnak nevezzük. Kórokozóját a beteg ember nyálmirigyei és ezek váladékai tartalmazzák. Téli és tavaszi előfordulása bizonyára nagyon is összefügg azzal, hogy ilyenkor több a megfázásos megbetegedés, sokan felelőtlenül, zsebkendő nélkül köhögnek, prüsszögnek és köpködnek, pedig az ember nyálának apró cseppei még anélkül, hangosabb beszéddel, nevetéssel is néhány méternyire szállnak a környezetbe. Ehhez hozzájárul a nyilvános helyiségek, várótermek, vonatok, autóbuszok, villamosok, sőt iskolák és munkahelyek hiányos szellőzése. Attól az időtől számítva, ahogy a fertőzés bejut az emberi szervezetbe, általában 18 napon belül jelennek meg a tünetek. Legjellegzetesebb a fültőmirígy duzzanata, amely fájdalmatlan szokott lenni. Enyhe főfájással, 38 C° körüli lázzal kezdődik a betegség, amihez garatgyulladás társulhat. Duzzadtak a nyelv alatti és más közeli mirigyek. Néha fog eredetű gennyes tályogra gondol a beteg és az orvos is, megtörténik, hogy a helyes diagnózist csak más szakorvosokkal megejtett konzultáció vagy laboratóriumi vizsgálat után lehet megállapítani. A fült^mirigyduzzanat lehet egyoldali, de rákövetkezőig megduzzadhat a másik oldal is, ám megjelenhet mindkét oldalon egyszerre. Eszerint lehet a betegség rövidebb vagy hosszabb. Szülők, nevelők, ápolónők, orvosok együttes feladata a beteg elkülönített gyógykezelése és a bölcsődék, óvodák és iskolák védelme. A beteg orr- és torokváladékai által fertőzött tárgyakat a tünetek teljes elmúlásáig fertőtleníteni kell. Dr. Szántó György Elidegenedett tőlem Régi olvasója vagyok a Hétnek. Először mindig az Emberi sorsok rovatát olvasom el. Örülök, hogy helyt adnak lapjukban ennek a rovatnak. Ahogy nekem megkönnyebbülést jelent az, hogy leírhatom a sorsomat, bizonyára megkönnyebbülést jelent a többi levélírónak is, akik bizalommal fordulnak lapjukhoz. Én is sokat töprengtem, hogy irjak-e Önöknek, végül mégis úgy döntöttem, hogy írok. Senkim sincs, akinek elpanaszolhatnám bajomat, és akitől tanácsot kérhetnék. Húszéves múltam Szilveszterkor. Húsz évet éltem szeretet nélkül. Szüleimtől mind a mai napig egyetlen kedves szót se kaptam. Gyermekkoromban volt egy jó barátom. Bár sok gyermek élt az udvarban, mi ketten mindig együtt voltunk, számunkra mások nem léteztek. Ha vele voltam, megnyugodtam. Nem tudtam nélkülözni, olyan volt számomra, mintha édestestvérem lenne. Amikor 14 éves lettem, ő a nagyszüleitől a szüleihez költözött Ostravába. Akkor döbbentem rá, hogy mit jelent a számomra. Nem volt többé barátom, nem volt kivel megosztani a bánatomat. Néha ugyan hazalátogatott és én ilyenkor mindig örültem, hogy ismét beszélhetek vele. Ezek a napok boldogságban teltek. Aztán érezni kezdtem, hogy megváltozott. Valahogy elidegenedett tőlem. Már nem beszélgettünk, csak köszöntöttük egymást. Pedig én továbbra is szerettem, és nagyon fájt, hogy eltávolodott tőlem. Megpróbáltam elfeledni, de nem sikerült. Próbáltam másokkal barátkozni, más fiúval járni, de senkit sem tudtam úgy megszeretni, mint őt. ö volt az első szerelmem. Azóta háromszor is férjhez mehettem volna, de én folyton őt várom. Ügy érzem, hogy sosem leszek boldog nélküle. Senki sem tud erről a szerelemről. A fiúnak sem árultam el érzelmeimet. Amikor találkoztunk, mindig olyan bután viselkedtem. Jelenleg katona. Próbáltam megszerezni a címét, de sehogy sem tudtam hozzájutni. Mit tegyek? Hogyan beszélhetnék vele? Sehogy sem tudom elfeledni. Már öngyilkosságot is megkíséreltem és az idegeimmel orvosi kezelésen is voltam. Teljesen el vagyok keseredve. Bánatomban sokszor az italhoz menekülök, de tudom, hogy az nem segít. Szeretnék én is boldog lenni. Szeretnék családot alapítani, mert mindmáig nem tudom, hogy mi a boldogság, mi a családi élet. Mit tegyek? Fiatal vagyok még és tanácstalan. Szeretném, ha az Emberi sorsok rovatának olvasói tanácsot adnának. Bizonyára akad olyan levelező, aki átélt hasonló helyzetet. Szeretném ismét megtalálni életem értelmét. Egy szomorú lány Válasz: Azt hittem, hogy sohasem hagyjuk el egymást jeligére. Megdöbbenve olvastam a levelét. Szeretném megvigasztalni. 18 éves lány vagyok. Nem tudom, hogy mi a boldogtalanság, mert nem ismerem a szerelmi csalódást. Ne keseregjen. Maga még túlságosan fiatal ahhoz, hogy öregnek érezze magát. Az a lány nem érdemli meg, hogy miatta eldobja az életét. Tudom, hogy annyi év után nehéz a felejtés, de próbáljon megvigasztalódni. Barátkozzon, társalogjon má-KinliKri sokkal is. Bizonyára akad majd olyan magához illő lány, aki megvigasztalja és akkor boldog lesz ismét. Egy 18 éves szőke lány Válasz „Nem hagynak együtt élni“ jeligére. Olvastam a levelét és elgondolkoztam. Még nagyon fiatal és máris bajokkal kezdődik az élete. Azt elhiszem, hogy tizenhat éves korában maga komolyan szerelmes volt, de hogy a férje mennyire lehetett szerelmes, azt nem tudom. Ha igazán szereti magát, akkor nem fogja elhagyni, hiába mesterkednek a szülei, hiszen most már összeházasodtak. A szerelem nem ismer semmiféle rangot és így ne féljen férje szüleinek intrikáitól. Bízok benne, hogy rendeződnek a dolgaik és maga ismét boldog lesz. Sós Barna, V. Krtié (Nagykürtös) Válasz „Orgonavirág“ jeligére. Csupán néhány sorban szeretnék a levelére válaszolni, mivel úgy érzem, hogy a sorsom hasonló a magáéhoz. Huszonhárom éves vagyok, két gyermek anyja. Ugyanúgy végigjártam az élet kálváriáját, mint maga. Igazat adok Nevelős Vincének, hogy vannak lányok, akiknek imponál a pofozkodó férfi. A pofonok csak addig fájnak, amíg elcsattannak. Idővel azonban a házasság során minden megváltozik. Maga is meg fog változni. Ma még csak a gyermekeire gondol, de később magával is törődni fog. Elsősorban azt ajánlom, hogy próbálja magát egy kicsit önállósítani, ne törődjön vele, hogy a férje el akar menni. Mondja neki, hogy ha ő megy, én is megyek a gyermekeimmel. Ne hagyja magát az orránál fogva vezetni. Fenyegesse meg őt azzal, hogy elválik. Ha valóban szereti ő is a gyermekeit, akkor talán rájön, hogy ez így nem mehet tovább. Ha azonban el akar válni, ne tartsa vissza. Hadd menjen a Z. Mináéová felvétele smrsiik maga útján. Az ilyen férjért nem kár. Erőszakkal ne kösse magához. Mert az úgysem segít. Ha elválnak, legalább nem lesz oka bánkódni azon, hogy boldogtalanságban töltötte az életét. Ne költözzön vele már sehová. Az új helyen is elrontja majd a becsületét. Így legalább a maga becsülete megmarad. Valószínű, hogy maga sem szeretné, ha az a vélemény alakulna ki magukról, hogy mind a ketten egyformák, mind a ketten vándormadarak. Kívánom, hogy élete rendes kerékvágásba terelődjön. Egy fiatal, de tapasztalt asszony Sikerült révbe jutnunk Ezt a levelet ketten írjuk. Szeretnénk megköszönni az Emberi sorsok rovatának, hogy segített az életünket rendbe hozni. A rovat segítségével ismerkedtünk össze. Az elmúlt évfolyam 14. számában közölték a levelemet, amelyre igen sok választ kaptam. Az egyik válaszon megakadt a szemem. Írtam neki és összeismerkedtünk. Jól megértettük egymást. Azóta össze is házasodtunk és most Köbölkúton élünk. Még egyszer köszönetét mondunk minden levélírónak, mindazoknak, akik az „Alkony még nem est“ jelige alatt megjelent levelemre válaszoltak. Továbbra is hűséges olvasói leszünk a Hétnek és az Emberi sórsok rovatának. Jani, Margit Szerkesztői üzenetek. Egy szomorú özvegyasszony jeligére: Levele olyan jellegű, hogy bizonyára sok válasz érkezne rá, de sajnos nem közölhetjük, mert nem írta meg a címét. Kérjük, hogy közölje velünk a címét. Anya és fia szeretnének még boldogok lenni jeligére: Sajnos, ön sem közölte velünk a címét és ezért a levelét nem közölhetjük, mivel a válaszokat nem tudnánk hová továbbítani. Kérjük, közölje velünk a címét is.