A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-23 / 8. szám
1 "■» Salisbury városának központja a je hérek számára van fenntartva Rhodesia nevét a brit kolonializmus egyik legjellegzetesebb képviselőjéről, Cecil Rhodesról, a Brit Dél-afrikai Társaság alapítójáról kapta. Az ő vezetése alatt hódította meg a Társaság 1890 és 1898 között fegyveres erővel azt a területet, amelyet 1898-ban Dél-Rhodesiának neveztek el. 1953-ban az 1924-ben alakult Észak-Rhodesia védnökség (ma független Zambia állam), Dél-Rhodesia védnökség, Dél-Rhodesia és Nyaszaföld (ma Malawi) a fehér telepesek szavazása alapján a Brit Nemzetkö-VIHAR ZIMBABWE FÖLÖTT zösség keretében föderációt hozott létre, amely azonban 1963 végén felbomlott, s Dél-Rhodesia ismét önkormányzattal rendelkező gyarmat lett. Ettől kezdve a fehér telepesek szélsőségesen reakciós kormánya, amely — a Dél-afrikai Köztársaság hasonló rendszerű kormányának támogatásával — a faji elkülönítés és a terror politikáját folytatja az ország lakosságának 90 százalékát kitevő afrikai lakossággal, a főként a bantu népcsoporthoz tartozó feketékkel szemben, egyre hangosabban követelte függetlenségét, hogy fenntarthassa a fehérek uralmát. Végül 1965. november 11-én egyoldalúan kikiáltotta az 1964. október 24. óta Rhodesiának elnevezett ország függetlenségét, sőt, 1966. december 22- én bejelentette, hogy Rhodesia kilép a Nemzetközösségből és köztársaságnak tekinti magát. A függetlenség egyoldalú proklamálása óta Nagy-Britannia az Afrikai Egység Szervezetének és az Egyesült Nemzetek Szervezetének számos felhívása, határozata ellenére gyakorlatilag semmit sem tett, hogy Egyre jobban szaporodnak a tüntetések s a rendőrökkel való összecsapások a rhodesiai városokban A Zambezi folyón épült Kariba duzzasztógát Közép-Afrika legnagyobb ilyen létesítménye — Zambia és Rhodesia közösen hasznosítják, de állandó vita tárgya a két ország között mint a terület egykori védnöke biztosítsa az ország afrikai lakosságának alapvető emberi és polgárjogait. A rhodesiai parlamentben a negyedmilliós európai kisebbséget 50 fehér képviselő és az 5 millió afrikait 16 néger képviselő képviseli, akik közül csak nyolcat választanak, a másik nyolcat a fehérek nevezik ki. A választási törvény erősen diszkriminálja az afrikai lakosságot: az öt évre választott Legislative Assembly (Törvényhozó Gyűlés) tagjait a 21 éven felüli brit (európai származású) lakosok, továbbá az írástudó, angolul beszélő, havi 80 font jövedelemmel vagy 1Ó00 font vagyonnal rendelkező négerek választják. A rhodesiai afrikai munkás vagy alkalmazott átlagbére évi 156 font (a mezőgazdaságban csak 72 font), ami erősen alatta marad a választójog szempontjából megkövetelt évi 900 fontnak. A fehér telepesek átlagjövedelme évi 1300 font. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy Rhodesiában 80 000 fehérnek és csak 55 000 afrikainak van választójoga. Az 1969-ből származó fajvédő alkotmány továbbá meghatározza az ország megművelhető földterületének elosztását — 17,6 millió hektár a fehéreké, 18 millió hektár az afrikai többségé, az állam saját magának tart fenn 2,4 millió hektárt, amit szintén csak fehéreknek ad bérbe. Mindkét afrikai politikai párt, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Kongresszus (ZANU) és a Zimbabwe Népi Kongresszus (ZAPU) illegalitásba kényszerült, vezetőiket a rendszer börtönbe zárta. 1971 végén a párt az Afrikai Nemzeti Tanácsban egyesült. Függetlenül ettől a párttól, amely legalizálásáért küzd, egyre erősödik a partizánmozgalom is az országban, különösen az északi erdőborította területeken; neve: Zimbabwei Felszabadítási Front (FROLIZI). Ezt a mozgalmat természetesen támogatja a kettéosztott ország északi részének, Zambiának kormánya is. A rhodesiai fehér telepes kormány most, hogy kierőszakolja Zambiától a partizánok támogatásának megszüntetését, vagyis zsarolási szándékkal, lezárta, sőt elaknásította északi határát, elvágva így a Rhodesián keresztül vezető vasútvonalat, amelyen Zambia az ország legfőbb kiviteli cikkét, a rezet szállította a moyambique-i Beira kikötőjébe. A gazdasági blokád súlyos károkat okoz Zambia gazdaságának. Most kénytelenek Tanzánián át tehergépkocsikon szállítani a tengerpartra a rezet, ami óriási költségtöbbletet jelent. Javulás csak akkor állhat be ebben a helyzetben, ha elkészül a kínai segítséggel a tanzániai tengerparttól Zambiába vezető vasútvonal, addig azonban még évek telnek el. Zambia az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult segítségért, de a rhodesiai fehér telepesek kormánya eddig még mindig figyelmen kívül hagyta az ENSZ-nek és szerveinek határozatait. A helyzeten csak az segítene, ha Nagy-Britannia és az imperialista hatalmak végrehajtanák az ENSZ-nek a Rhodesiával szembeni szankciókról hozott határozatait s ha Zimbabwe végre felszabadulna — mint a gyarmati múlt egyik még mindig meglevő szégyenfoltja — a fehér telepesek uralma alól. Mindenesetre a Zimbabwei Felszabadítási Front megerősödése, az egyre fokozódó partizántevékenység arra mutat, hogy mindjobban recsegropog lan Smithnek és fehér telepes kormányának uralma. TARJÁNI ANDOR Most, hogy teljes iramban folynak az európai biztonsági és együttműködési konferenciát előkészítő konzultatív tanácskozások — amiben a finn kormánynak is nem kis érdemei vannak —, egyre több szó esik világszerte a vendégszerető finn fővárosról és magáról az országról s népéről — távoli rokonainkról. Száz év alatt egy métert tolódik el Finnország felszíne. Hogy ez alatt az idő alatt mennyi régi tó tűnik el és hány új keletkezik, senki sem tudja. S így aztán, mint régen, ma is az „ezer tó országának“ hívják Suomit, noha pontos számuk nem ismeretes. Csak bizonyos nagyságtól fölfelé szokás számba venni őket, s ezekből — 80 ezer van! A vízi utak hossza már valamivel pontosabb — 50 ezer kilométerre becsülik. Az ország egész területének 70 százalékát erdők borítják. Északon a tundra a honos. Finnország fejlett ipari-agrárország. Gazdasági életében első helyen áll a fakitermelés és a vízi energiát felhasználó fafeldolgozás. Szén hiányában a legfontosabb energiafor-
