A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-23 / 8. szám
STEPHAN HERMLIN Birkenau hamvai Mint az esti szél, a hűvösség, mint eső előtt fecske ha ring, mint a párákat terelő ég, mint a pitypang virágpora, mint a hó a holtak szemehéján, mint gyerektánc, mely ellebegett, mint a szegfű tüzes-piros ajkán a lepkesúly, mint a beteg utolsó falatja, ha kínja enyész s a halál közeleg, a felejtés olyan könnyű, mint a hűvösség s az esti szelek. Hol az éj s a nap egymást karolják, hol rozsdában ég az acél, igazak — bosszulatlanok! — hamvát ott árbocra tűzte a szél. Birkenau — hova lettek a nyírfák! — este oly egymaga van, és a bogáncsok írják a kőre a jelt komoran. Lengyelországban, mikor ősz volt, s a bogáncsnak kiszítta színét, még a sár is a talpamon így szólt: Az emléket idézd ... Nehéz, mint az érc a hegyekben, mint csönd a döntés előtt, mint ha szálfák zuhannak a ködben, akár a tűz-sírba menők hamva ha ellepi szánkat, mint végső búcsúzkodás; egyre az életre vágytak, s elnyelte őket a gáz; szerették a hajnalt, szerelmet s a rigó füttyét — be nehéz, mint vihar közeledtén a felleg, oly súlyos az emlékezés. Ám az emlékezőknek hada nő, egyre népesedik, A gyilkos nem menekül meg, ködbe se rejtezhetik. Bárhol az emberre ráront, nyomban felelni fog ott. A világ fölött hamu szállong, érc Nap vetése zuhog, öreg és ifjú hintse a pernyét, mindenkié e vetés, súlyos, akár az emlék s könnyű, akár feledés. Mind,, ki a békét vallja itt — s milliónyi a száj —, urait a pokolba zavarja, s mattot kap itt a halál. Mind, ki reményt kiált ma, zöldellni látja a fát, majd ha galambok árnya lebben a hamvakon át: Dal, te halál dala nemrég, immár a lét dala lész: súlyos, akár az emlék s könnyű, akár feledés. GARAI GÁBOR fordítása Vámos Gábor felvétele A Hűség 1968-ban, a közelmúltban pedig Mindhalálig címen Steiner Gábor életregényének második része jelent meg. Mi ösztönzött téged e kétrészes mű megírására? Arra gondoltam, éppen ideje már, hogy olyan valakiről is írjak, aki hozzájárult ahhoz, hogy mi írók alkotó szabadságot kaphatunk. Harcos, nem megalkuvó életével hozzájárult, hogy a munkások és parasztok gyermekei tanulhatnak, művelődhetnek. A mai szocialista életünk eredményeinek kommunista előharcosai a részesei és ezek közé tartozott Steiner Gábor is. Ezek a kommunisták igen nehéz körülmények között éltek és harcoltak. Ezt a tényt nem lehet eléggé kihangsúlyozni, és kitartó, a néphez mindvégig hű magatartásukat nem lehet eléggé magasztalni. Amióta emlékezetemet bírom, mindig is tiszteltem és nagyra becsültem őket, akik meggyőződésükért sokszor felfegyverzett rendőrökkel és csendőrökkel is felvették a harcot. Ha másért nem, azért is érdemes rájuk gondolnunk és velük foglalkoznunk, mert most, a szocializmusban nem ismerjük többé az éhséget, a munkanélküliséget. De miért választottad éppen Steiner Gábort? Erre csak azt válaszolhatom, hogy évekkel ezelőtt, amikor nekifogtam a Steiner Gábor életrajz megírásához, azzal a szándékkal tettem,.hogy kifejezésre juttatom az itteni haladószellemű magyarok bátor magatartását a kizsákmányolók elleni osztályharcban. Be akartam bizonyítani, hogy a csehszlovákiai magyar munkás és paraszt mindig szilárd és megbízható oszlopa volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Tehát igaz, Steiner Gábor helyett választhattam volna Major Istvánt is, és ha mégis az előbbi mellett döntöttem, ezt azért tettem, mert Steiner Gábor halála oly fájdalmas és szívbemarkoló, hogy úgy éreztem, először az ő makulátlan, harcos és önfeláldozó! életének kell emléket állítanom. Most, hogy sikerült betekintést nyernem nehéz, küzdelmes életébe, tjszta lelkiismerettel állíthatom, hogy választásom helyes volt. Steiner Gáborról egyébként azt is tudni kell, hogy ama elvtársak közé tartozott, akik mindig magyar kommunistáknak vallották magukat. Ezt bizonyítják a parlamentben és a népgyűléseken elhangzott beszédei, felszólalásai, amelyekben a magyar munkások, és parasztok érdekeiért, jogaiért szállt síkra és ugyanakkor keményen harcolt az elnyomott cseh, szlovák és ruszin nép kizsákmányolása elleij.. Érthető, hogy azok a munkások és parasztok, akik személyesen ismerték őt, a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel nyilatkoztak róla. Es magam is,> aki országszerte hosszú hónapokig tevékenységének a nyomdokait követtem, azt tanúsíthatom, hogy fáradhatatlan, gazdag munkásságán, melyet nélkülözés, ütleg és végül a buchenwaMi koncentrációs tábor kísért, egyetlen törés sem fedezhető fel. Élete utolsó leheletéig hű maradt a párthoz, a néphez és magyarságához. ' Mi az oka annak, hogy a két kötetet négy év választ ja el egymástól? Az igazság az, hogy könyvem két kötetének a kézirata ^nagyjában évek óta kész volt. Az id* azonban (1966—67—68) nem kedvezett ilyen mű megjelenésének. Akkoriban többet beszéltek és írtak az „emberarcú szocializmusról“, mint az ország |prsáról, és nagyobb gondot fordítottak egy-egy detektívregény népszerűsítésére, mint május elseje ünnepének méltó propagálására és előkészítésére. Ezért a második kötet megjelenését későbbre hagytam. Ebből szerencsére nem származott nagy baj, mert a két kötet, majdnem két önálló könyv. A Hűség című első kötetben Steiner Gábor ifjúságát és forradalmárrá érésének drámai eseményeit írtam meg, benne a Magyar Kommün harcaiban szerzett élményeit, amelyek döntő módon formálták öntudatát, jellemét és élete további útját határozták meg. Mondanom sem kell, az ifjúsági rész ábrázolása volt a nehezebbik, mert sem a gyermekei sem a barátai nem tudtak számot adni e fontos korszakról, úgyhogy kénytelen voltam a rendelkezésemre álló dokumentumokból rekonstruálni az ifjúságot. Láttam a házat, ahol laktak, az iskola épületét, ahol tanult, megtudtam Lakatos nevű tanítójáról egyet-mást. MinSezt szem előtt tartva építettem fel fejlődő ifjúságának az éveit és felnőtté, majd forradalmárrá érésének a korszakát. A Mindhalálig című második kötet már az érett forradalmárt ábrázolja. A kommün bukása után Csehszlovákiába, Komáromba menekül viszsza, és itt új körülmények között kapcsolódik be a párt életébe, a kemény, meg nem alkuvó osztályharcba. Ez a kötet, bár ott folytatom, ahol a Hűséget abbahagytam, mégis önálló, mert amint említettem már, új környezetben, más emberek között játszódik le. A Mindhalálig eseményei nagyrészt nálunk, Csehszlovákiában zajlanak le. Sok olvasó ismerőssel és rokonnal is találkozhat e könyv lapjain. E kötet írásánál már többet tudtam Steiner Gáborról mint ismerősei, akik gyakran találkoztak vele. Én ugyanis sok munkással és paraszttal beszélgettem róla, sok rendőrségi, Steinerről szóló beszámolón és jellemzésen is átverekedtem magam, úgyhogy sok száz, színes mozaikból alakult ki bennem harcos, és rendkívül izgalmas élete. Persze, legjobban annak örülnék, ha az olvasók mindkét kötetet elolvasnák. Így teljesebb képet kapnának e nagy harcosról. Tudom, hogy szívós kitartással dolgoztál a múltban és dolgozol ma is, ezért azt szeretném tőled megkérdezni, milyenek a közeli és távoli irodalmi terveid? Sajnos, csak a közeli irodalmi tervről beszélhetek. Egyebet pillanatnyilag nem is tehetek, oly mostoha lakáskörülmények között élek. Azzal kezdem, hogy sosem hittem abban, hogy valaha rendes nyugdíjas leszek. Régen, gyakran havonta kellett változtatnom munkahelyemet különböző okok miatt. Egyszer azért, mert a szegény mesternek nem volt elég munkája, máskor meg azért, mert egyik szabómesterem varrás közben azt mondta nekem, hogy Az ember tragédiáját Shakespeare irta, én meg elég udvariatlanul és ostobán rávágtam, hogy Madách ... Ezért aztán azonnal távoznom kellett. De ha nem távoztam volna, akkor is kevés kilátásom lett volna a nyugdíjra, mert ezek a kis, szegény mesterek legfeljebb csak egy-két hétre jelentették be munkaviszonyomat. Mégis nyugdíjas lettem, elégedettnek kéne hát lennem, de nem vagyok az: mégpedig mostoha lakásom miatt. Egy kis garzonlakásban lakom. Bútorzatom a fekvőhelyem és egy ötezer kötetes könyvtár. Egy íróasztal már nem fér a szobámba. Nos, amíg az Üj Szó szerkesztőségében dolgoztam, állandóan anyagszerzési úton voltam, tehát a lakásommal sokat nem törődtem. De amikor közeledett a nyugdíj-kor, tudtam, hogy sokat kell majd otthon tartózkodnom, foglalkoznom kell hát a lakáskérdéssel is. Kezdtem írogatni kérvényeket, leveleket, mindhiába ... Mindössze egy kérvényre kaptam elutasító választ, ezt is csak azért, mert az újságíró szövetség egy kicsit megbolygatta az ügyemet, de eredményt elérni eddig még nem tudtam.
