A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-16 / 7. szám

Történelmi napok krónikája 1948. február 10-én ülést tartott a kormány. Az egész napon át tartó tanácskozás a kommunista párt térhódításától megriadt s a választási vere­ség veszélyét érző polgári pártok támadásba lendülését jelezte. A kormány munkájának megbénítására törekvő reakció a tisztvise­lők fizetésének rendezését használta ki konf­liktus előidézésére. A nemzeti szocialisták demagóg fizetésrendezési javaslattal álltak elő, mely nem az állami és közalkalmazottak érdekeit tartotta szem előtt, hanem a hagyomá­nyosan erős befolyással rendelkező hivatalnokré­teg részéről való támogatás megszerzésére irá­nyult. A kommunista párt és a Forradalmi Szak­­szervezeti Mozgalom képviselői rámutattak a nagyarányú irreális fizetésemelés szorgalmazásá­nak káros szerepére, s átmeneti, egyszeri segély kiutalásával történő megoldást indítványoztak. A nemzeti szocialista miniszterek görcsösen védel­mezték javaslatukat a kormány február 10-i ülé­sén is, amikor azonban látták, hogy elfogadtatá­sára nincs remény, a Szakszervezetek Központi Tanácsa és á pénzügyminiszter által beterjesz­tett javaslattal szemben Majer szociáldemokrata miniszter kellőképpen át nem gondolt, váratla­nul benyújtott és az ország pénzügyi helyzetével szintén nem számoló javaslatát támogatták. Ezt a kormány a kommunista miniszterek tiltakozá­sa ellenére jóvá is hagyta. Az egyesült jobbol­dal úgy vélte, hogy a szavazattöbbséggel sikerült elszigetelnie a kommunistákat. Antonín Zápotoc­­ky a szakszervezetek képviseletében azonban már a kormány ülésén elutasította az elfogadott határozatot, felhívta a figyelmet a Majer-féle megoldás inflációs veszélyére s kijelentette, hogy az üzemi tanácsok február 22-én összehívandó kongresszusa napirendre tűzi a közalkalmazottak fizetésrendezésének kérdését. A jobboldal ekkor még nem fogta fel Zápotocky szavainak súlyát, nem is sejtette, hogy a milliós munkástömege­ket képviselő kongresszusnak milyen sorsdöntő szerepe lesz az események alakulásában. A szakszervezeti üzemi tanácsok nagy jelentőségű február 22-i kongresszusa a prágai Iparcsarnokban 1948. február 13-án a felbátorodott ellenzéki miniszterek újabb provokációra vetemedtek. A kormány ülésén a nemzeti szocialista miniszte­rek támadást intéztek Václav Nősek, a kommu­nista belügyminiszter káderpolitikája ellen, és nyolc reakciós beállítottságú rendőrtiszt áthelye­zését elrendelő parancsa kapcsán azzal vádolták a belügyminisztériumot, hogy a kormány tudta nélkül „átszervezést“ hajt végre. A kormány a felelős miniszter távollétében csekély többséggel a törvényadta miniszteri jogkört megsértő hatá­rozatot hozott, megszavazta a nyolc tiszt áthelye­zését elrendelő parancs, valamint a folyamatban levő káderintézkedések végrehajtásának felfüg­gesztését. A február 13-i kormányülés magán vi­selte a közeledő válság jeleit. Gottwald minisz­terelnök szembe került a kormány több tagjával, a megosztott kormány képtelen lett összehan­golt, mindkét részről elfogadható intézkedések foganatosítására. Nyilvánvalóvá vált, hogy a reakció felhagyott a korábbi óvatos taktikázás­sal, s elszánta magát Klement Gottwald által már 1947 őszén előre jelzett puccskísérletre. A Hét vendége Dr. Bánó Miklós í) Fizikai Kutató a kosicei (k assai Intézet munkatársa A KGST tagállamok Komplex programja, amelyet a KGST XXV. ülésszaka hagyott jóvá, jelentős teret szentel a tudományos-műszaki együttműködésnek. E program keretében külön­böző tudományos-műszaki ágazatokban folyik a tagállamok között kooperációs tevékenység. Ezek egyike az Interkozmosz űrkutatási program, amely keretében ön is tevékenykedik. Arra ké­rem, vázolja e kutatási terület lényegesebb össze­tevőit. A rakétahordozók fejlesztése és építése mind technológiai, mind gazdasági szempontból száza­dunkban a legbonyolultabb és legigényesebb vá­­lalkozások közé tartozik. Ezért csak azok az or­szágok képesek az ilyen rendszerek fejlesztésére és megépítésére, amelyek gazdaságilag és ipari­lag a legmagasabb szinten vannak. A KGST or­szágokon belül a Szovjetunión kívül egyetlen szo­cialista ország sem képes ma arra, hogy önál­lóan fel tudjon bocsátani mesterséges holdat vagy bolygót. Így nemzetközi együttműködés nélkül a kisebb szocialista államok tudományos dolgozói nem végezhetnének olyan tudományos kísérlete­ket, amelyek csak műholdak segítségével érhe­tők el. Ezeknek a problémáknak az áthidalását segíti elő az Interkozmosz űrkutatási program. E programon belül minden szocialista ország módot kap arra, hogy tudományos dolgozói ki­­vehessék részüket a Föld körüli tér megismerésé­ből. Ma már a program „befutott“, megvannak az első tapasztalataink, eredményeink. A munka nagyon sokrétű, és az egyes problémák megoldá­sára különböző műholdakat bocsátunk fel. Ezek négy területen végeznek méréseket és közvetítik az eredményeket a Földre. Elsőként említhetem azokat a geofizikai mé­réseket, amelyeknek célja a földi atmoszféra és az ionoszféra tulajdonságainak a megismerése. Másodikként a föld körüli tér szerkezetének meg­ismerését, itt elsősorban, a magnetoszféra és radi­­kációs sávok kölcsönhatása érdekel bennünket. Harmadik kutatási terület a Napról, a galaxi­sunkról, vagy még nagyobb távolságból érkező kozmikus sugárzás mérése. Negyedik feladat az űrbéli körülmények hatása az élőlényekre. Melyek azok a szocialista országok, amelyek részt vesznek az Interkozmosz-programban, s mi­lyen jellegű ez országok együttműködése? Eddig a Szovjetunión kívül Csehszlovákia, Ma­gyarország, Románia, Lengyelország és az NDK kapcsolódott be a legintenzívebben ebbe a mun­kába. A tudományos együttműködés tervszerű és több szintre osztható; például az egyes országok Interkozmosz-bizottságai közötti együttműködés biztosítja a hosszútávú tervezést és a munka ha­ladásának ellenőrzését. Az egyes kísérletek elő­készítésében, a mérőeszközök kivitelezésében és az eredmények kiértékelésében már előtérbe ke­rülnek a különböző intézetek, vagy azok dolgo­zói között létrejött kapcsolatok a tudományos együttműködés keretében. Mivel járult, illetve mivel járul hozzá Cseh­szlovákia ehhez a kutatási programhoz, s milye­nek a kutatás eredményei? Csehszlovákia eddig minden Interkozmosz-kí­­sérletben részt vett. Több olyan készüléket fej­lesztettünk ki — főleg mérőműszereket, — ame­lyek hosszú időn át hibátlanul működtek a rend­kívüli nehéz kozmikus körülmények között. Az első mérési eredményeket — értékelésük után — publikáljuk. E kísérletek eredményei lényegesen bővítik ismereteinket azokról a területekről amelyekről eddig csak nagyon kevés informs ciónk volt. Milyen kapcsolatok fűzik a koáicei (kassai) Fi­zikai Kutató Intézetet a többi szocialista ország hasonló tudományos intézeteihez? Kapcsolatainkat gyakorlatilag a KGST Komp­lex programja határozza meg. E program alap­ján a különböző intézetek együttműködésének távlati terve a mérvadó. Általában ezek a táv­lati tervek két-három évre szólnak. A mi inté­zetünknek a legszorosabb kapcsolatai a moszkvai Űrkutatási Intézettel s a Lomonoszov Egyetem Interkozmosz-csoportjával van. Hasonlóan jó az együttműködésünk a Budapesti Központi Fizi­kai Kutató Intézettel is. Ebben az intézetben speciális csoportok dolgoznak az Interkozmosz­­programon. Együttműködünk ezenkívül a román és a lengyel kutatókkal is. Minderre azért van szükség, mert az észlelt anyag feldolgozása egyetlen laboratóriumban roppant hosszú ideig tartana, s mire elkészülne, tekintve az űrkuta­tás mai ütemét, elveszítené aktualitását. Az együttműködés meggyorsítja az adatfeldolgozást, s a szerzett ismeretek alkalmazását is sokrétűb­bé és plasztikusabbá teszi. Végül azt szeretném megkérdezni, hogy melyik konkrét kutatási területen dolgozik ön az Inter­­kozmosz-program keretében? Jelenleg az Interkozmosz-3 és az Interkoz­­mosz-5 műholdak mérésadatainak feldolgozásán és az eredmények fizikai alkalmazásának prob­lémáján dolgozom. Pontosabban: ezeknek a mű­holdaknak a radikációs sávokra vonatkozó mé­rései tartoznak a munkakörömbe. E területen nagyon hasznos intézetünk együttműködése a Prágai Asztronómiai Intézettel és a Budapesti Központi Fizikai Kutató Intézet dolgozóival. A radikációs sávok kutatása 1952-től folyik. Akkor ismerték fel először a Föld mágneses erő­terének azt az érdekes tulajdonságát, hogy be­fogja és „gyűjti“ a Föld körüli térben a magas elektromos töltésű részecskéket. Ezek komoly veszélyt jelentenek például az űrhajósok számá­ra. A radikációs sávokban levő elektromos töltésű részecskék fluxusa „hullámzása“ erősen ingado­zik a Nap tevékenységének és a geomágneses tér zavarainak hatására. Közben a radikációs sá­vok is hatnak a Föld mágneses terére, és ezek a bonyolult kölcsönhatások érdekes jelenségek okozói. Elég, ha példának a sarki fényt említem. Pillanatnyilag ezen jelenségeket vizsgálom inté­zetünk igazgatójával Dubinsky professzorral kö­zösen. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztő­­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34. főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesz­tőség: 328-65. Szerkesztőség: 890-44 — Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p. KoSice. Elő­fizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem ör­­zünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 45432. Címlapunkon Könözsi István, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents