A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-09 / 6. szám

i Válasz Vitéz László firakovól (füleki) olva­sónk levelére Minthogy levelében azt írja, hogy az ügyét még múlt év október 3-án átadta a luéeneci (lo­sonci) járásbíróságnak, amely azt a Banská Bystrica-i (besztercebányai) kerületi bíróságnak továbbította, azt ajánljuk, hogy forduljon vagy a losonci ügyvédi munkaközösség valamelyik tagjához és kérje az ő segítségét és képvisele­tét, vagy a járási szakszervezeti tanács munka­jogi bizottságához (pracovnoprávna komisia OOR), mert esetleg igényeit a munkaadójával szemben a Munka Törvényben megszabott mó­don és határidőn belül kell érvényesítenie. Minden késedelem azzal a veszéllyel járhat, hogy esetleg jogos igényei is megszűnnek vagy elévülnek. Amennyiben kezelő orvosa, vagy a munka­­képtelenség elismerése, illetve megszüntetése el­len volna panasza, akkor fordulhat a járási be­tegségbiztosítási igazgatósághoz is (Okresná sprá­­va nemocenského poistenia), ahol kérheti a táp­pénz folyósítása, illetve megvonása körüli eljá­rás felülvizsgálását. Dr. B. G. az ami ss 1____r______ ■ 1 lan» issen Jónéhányszor fogadtak e szavakkal a szülők, amikor kis beteghez hívtak, s mutatták is kész­séggel a bő választékú házipatikát: „Volt itthon gyógyszer, adtam belőle ...“ A készlet rendszerint igen gazdag, a gyógy­szerismeret azonban hiányos. Érthető, hogy a szülő mielőbb segíteni akar beteg gyermekén, de sok esetben ez a türelmet­lenség bajt okozhat. Olykor az orvos is hosszasan mérlegeli, hogy az adott esetben mi a legmegfelelőbb gyógyszer, s milyen adagolásban. Közismert ugyanis, hogy csak gyógyító hatású gyógyszer nem létezik. A legtöbb gyógyszernek különféle mellékhatása le­het. Ezért az is megfontolandó, hogy a gyógy­szeradás szükséges-e. Sokan hajlamosak azonnal az úgynevezett divatos gyógyszereket kérni az orvostól, holott a régi de még mindig hasznos gyógymódok — például a lázas gyerek boroga­tása vagy a hűtőfürdő — célravezetőbb. A gyógyszer megválasztása sok mindentől függ. Ha a gyereknek torokgyulladása van, nem kell okvetlenül penicillint kapnia. Ha mégis vala­milyen szert tart szükségesnek az orvos, akkor a gyógyszeradagot a gyerek életkora és testsú­lya befolyásolja. Fontos ezenkívül a gyógyszeres kezelés alkalmazásakor a betegség stádiuma, az esetleges visszaesés vagy a megelőzően már hasz­nált gyógyszerek figyelembe vétele. Mindez mó­dosíthatja a javasolt gyógyszer adagját, csak­úgy, mint az egyéni érzékenység. Közismert, hogy ugyanaz a gyógyszer valaki számára szinte hatástalan, míg más jól vagy érzékenyebben rea­gál azonos mennyiségre. Minthogy a szülők a szükséges, pontos ada­golást rendszerint nem ismerik, olykor önkénye­sen kicsi, megítélésük szerint ártalmatlan meny­­nyiséget adnak csak — „abból nem lehet baj!“ Ilyenkor azonban a segítség csak látszólagos. Bizonyos gyógyszerek ugyanis — ilyenek például az antibiotikumok — éppen azáltal lehetnek ká­ros hatásúak, mert a gyógyító adagnál kisebb mennyiség kerül a szervezetbe. A kórokozók, melyek a helyes, szükséges adagtól elpusztulná­nak vagy további szaporodásuk megállna, ilyen­kor szinte csak „megismerkednek“ a gyógyszer­rel, „hozzászoknak“, mondjuk megizmosodnak tőle, és ezek után a dózis emelésével se lehet már a gyógyító hatást elérni. Így tehetik a be­adott „csak egy tabletták“ az egyébként meg­-felelő gyógyszert hatástalanná. Sohase adjunk tehát önkényesen, hozzáértés nélkül gyógyszert, de ha az orvos szükségesnek tartja, úgy rendeli, akkor még az esetleg nagy­nak tűnő mennyiséget is feltétlenül és rendsze­resen adagoljuk a gyereknek. Mit tehet a szülő, sőt mit kell tennie, amíg az orvos megérkezik, ha gyereke lázas beteg? Mindenesetre mérje meg a gyerek hőmérsék­letét, és ha lázasnak találja, adjon rá borogatást. A csecsemők és a kisbabák görcskészsége a testhőmérséklet emelkedésével növekszik. A láz következtében jelentkező görcsroham sokszor megelőzhető a gyors segítséggel, a hűtőfürdővel vagy borogatással. i! mii úri snrsiil: Segíteni akartam rajta és belészerettem Kérem az Emberi sorsok olvasóit, adjanak ne­kem tanácsot, mit csináljak. Tizennyolc éves diáklány vagyok. Az utóbbi időben szörnyen ide­ges és kedvetlen vagyok, minek következtében a tanuláshoz sincs kedvem. Februárban jártam egy fiúval, akit még min­dig nem tudok elfelejteni. Tudtam róla, hogy azelőtt egy másik lánnyal járt, akit még mindig szeret. Sokan mondták nekem, hogy próbáljam őt felvidítani. Hát én ezt meg is próbáltam, de sajnos közben bele is szerettem, mégpedig úgy, hogy most majd megőrülök. Ez egy kicsit érthetetlen a kedves olvasók szá­mára, de megpróbálom érthetőbben elmagyaráz­ni. Az a bizonyos fiú járt egy osztálytársnőjé­vel, aki őt csak mint barátot kedvel­te. Amikor rájött, hogy a fiú szerelmes belé, ak­kor megmagyarázta neki, hogy ennek semmi ér­telme, hiszen ők csak jó barátok voltak. Ezek után kezdtünk mi együtt járni. Én an­nak ellenére, hogy tudtam ezekről és az ese­ményéről, nagyon megszerettem őt. A maga módján ő is szeretett engem, csak hát nem tud­ta elfeledni a másikat, öt hónapig jártunk együtt, amikor azt mondta, hogy hagyjuk abba, maradjunk meg barátoknak, őszintén elmondott mindent. Habár én már mindent tudtam, mégis nagyon elszomorított a dolog. Október elsején végül bevonult katonának, úgyhogy két évig nem is találkozhatunk. Most kaptam tőle levelet, bo­csánatot kér mindenért, hogy bánatot okozott nekem. A levelet, mint barátnak írja. Én szeret­nék rá válaszolni, de nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e? Még egy problémám van, mégpedig egy fiú szeretne velem járni. Én kedvelem őt, de úgy szeretni nem tudom, mint azt a másikat. Nem tudom, mit csináljak. Kérem, adjanak nekem tanácsot, mert ez így nem mehet tovább. Keménykedve várom tanácsaikat. Egy szomorú barna lány Nincs más lehetőségem az ismerkedésre Számomra a Hét a hazánkban megjelenő ma­gyar folyóiratok egyik legkedvesebbike. Rendszeresen, nagy érdeklődéssel olvasgatom az Emberi sorsok rovatát. Elgondolkoztatóan ér­dekesek az egyes emberek sorsai. Én is ezúton szeretném megkérni a kedves olvasókat, segítsenek hozzá megismerkedni egy­két jóbaráttal, levelezőtárssal. Nagyon hálás le­szek minden levélírónak. Sajnos más lehetőségem nincs az ismerkedés­re. Szeretnék olyan barátot szerezni, aki úgy gondolkodik, mint én és az életről is hasonlóak az elképzelései. Harminc éves hajadon vagyok, alacsony ter-Vámos Gábor felvétele metű, fekete hajú. Kelet-Szlovákia metropolisá­ban dolgozom. Vidéken lakom. A Műszaki Fő­iskolán diplomát szereztem. A többit majd levél­ben ... Jelige: Nem fogod megbánni Más férjét elvenni... Tizenkilenc éves szőke lány vagyok, öt évvel ezelőtt megismerkedtem egy férfival. Mindig na­gyon jó barátok voltunk, és szeretett volna ne­kem több is lenni, mint barát. Én fiatalnak éreztem magam ahhoz, hogy komoly kapcsolatot teremtsek egy nálamnál hat évvel idősebb fér­fival. Hogy játsszak vele, ahhoz nem volt elég erőm. Nem tudom, mennyi igazság van abban, hogy valaki megérzi, ha szeretik, és most min­denesetre utólag tudom, hogy kölcsönösen sze­rettük egymást, de ahhoz mindketten gyávák voltunk, hogy bevalljuk érzelmeinket. Aztán megismerkedett egy lánnyal, elvette feleségül, de nagyon rossz családi életet él vele. Velem azóta is tartja a kapcsolatot, de mindig megmarad­tunk egy kézfogásnál vagy egy-egy meleg szó­nál. Mégis szenvedéssé vált az életem. Tudom, hogy becstelen dolog elvenni a más férjét, de a magam ellensége legyek? Vagy titokban tart­suk a kapcsolatunkat? Ez nagyon nehéz lenne, mert a titoktartás sehogy sem fér össze a bol­dogsággal, márpedig én boldog csak vele tudnék lenni. Biztosan sokan elítélnek ezért, de én vá­rom és előre is köszönöm a Hét kedves olvasói­nak vigasztaló vagy elítélő sorait. Lehet, hogy olyan tanácsot is kapok, amely megerősít, és le tudok majd mondani róla. Jelige: Ármány és szerelem Válaszok „Egy szőke fiatalember“ jeligére: Ne haragudj, hogy tegezlek, de csupán három évvel vagyok fiatalabb nálad. Csodálkozom, hogy öngyilkosságra gondolsz, amikor, mint írod, él­nek a szüleid és van egy húgod. Gondoltál arra, hogy milyen érzése lenne édesanyádnak, ha ha­lálhíredet hallaná? Győzd le elkeseredésedet, az idő a legjobb orvosság. A lánnyal kapcsolatban csupán annyi a megjegyzésem, hogy a távoliét a kis tüzeket eloltja. Megértem, hogy ez neked fáj, de mindig jobb így, mintha elvetted volna feleségül és akkor váltok el, amikor már csalá­dotok van. Inkább a szerelem törjön össze, mint a házasság, mert a hosszabb útról nehezebb visszatérni. Foglalkozz valamivel, kösd le a fi­gyelmed, és elmúlik a bánat. Ha levelezni sze­retnél egy barna hajú lánnyal, írj a szerkesztő­ségbe, megkapod a címemet. Jelige: Tépd szét az emlékek láncát Két évvel vagyok fiatalabb, ezért kérlek, fo­gadd el a tegezést. Szerintem azt helyesen tetted, hogy bánatodat megírtad az Emberi sorsok olva­sóinak, hiszen az is könnyebbség, ha leírhatjuk keserűségünket, bánatunkat és megértő embe­rekre találunk. Hat évi szerelem után hűtlen lett hozzád egy kislány. Azon töprengsz, hogy miért tette ezt veled? Te azt hitted, hogy ez a szerelem egy egész életre szól. Tudom, hogy fáj a szíved, mert látod, hogy a kislány mással lett boldog. Ne csüggedj el. Ügy érzed, hogy mindent elvesztet­tél, de egyszer ez a seb is begyógyul. Egy-két év múltán, ha rátalálsz az igazira, te is boldog leszel. Ami megtörtént, megtörtént. Légy büszke és erős! Ne is gondolj rá! Meglátod, idők múl­tán még az emlékezetedből is kimosódik. Egyszer rátalálsz arra az igazi barátnőre, aki nemcsak ideig-óráig fog szeretni, hanem egy egész életre. Egy Nyitra környéki kislány Ne haragudj, hogy tegezlek, de én is fiatal va­gyok, mindössze húszéves. Olvastam szomorú leveled az Emberi sorsok rovatában, és elhatároztam, hogy válaszolok ne­ked, mert nagyon együtt érzek veled. Sajnos, ne­kem is ugyanaz a problémám volt nemrégen. Négy évig udvarolt nekem egy fiú, akit nagyon szerettem. Vártam' rá hűségesen, míg katona volt, de amikor leszerelt, nagyon megváltozott s végül is elhagyott. Akkor én is azt hittem, hogy számomra nincs többé semmi öröm az élet­ben. De később aztán megnyugodtam. Most már úgy érzem, hogy jobb így, ahogy történt. Azt tanácsolom, bár tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de felejtsd el a kislányt. Később te is belátod majd, hogy nem érdemes szomorkodni utána. Hidd el, nem érdemli meg, hogy szeresd. Fiatal vagy, szeresd az életet és örülj a világnak, hi­szen a fiatalság már maga is boldogság. Tudom, hogy meg fogod találni az igazit, aki majd szív­ből szeret téged. Sok szerencsét és boldogságot kívánok így ismeretlenül is. Egy barna lány •sn

Next

/
Thumbnails
Contents