A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-09 / 6. szám

HALHATATLAN ÉVFORDULÓ A Szovjetunió történelmi győzelme a fasizmus felett 1945-ben meghoz­ta Kelet-Európa népei számára is a felszabadulást. A szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulásával párhu­zamosan Kelet-Európa országaiban kibontakozott az antifasiszta nemze­ti ellenállási mozgalom, mely tömö­rítetté a nemzetek leghaladóbb erőit, beleértve a nemzeti burzsoázia anti­fasiszta részét is. A fasizmus elleni harcban tehát kialakult minden ke­let-európai országban egy olyan koa­líció, melyet egységessé kovácsolt a fasizmus elleni harc szükségessége, de ugyanakkor az ellenállási harc­ban részt vevő különböző rétegeknek és politikai áramlatoknak, ami a perspektivikus politikai célokat ille­ti, osztálylényegük szerint s valójá­ban ellentétes elképzeléseik voltak a felszabadult országok további poli­tikai jellegének kialakításáról. Az an­tifasiszta koalíció fennmaradt a há­ború után is. Koalíciós kormányok alakultak, melyekben a kommunista pártok mellett részt vettek a hazai burzsoázia képviselői is. Ily módon a szovjet hadsereg és a szovjet nép történelmi győzelme a fasizmus fe­lett ugyan megteremtette a szocia­lista forradalom győzelmének előfel­tételét minden országban, de önma­gában még nem jelentette a szocia­lista forradalom győzelmét. A szo­cialista forradalom megvalósítása mint legfőbb stratégiai cél, mint leg­fontosabb feladat, ott állt minden or­szág munkásosztálya előtt. Hasonló helyzet alakult ki 1945 után a Csehszlovák Köztársaságban is. Már a felszabadulást követő első hónapokban világossá vált, hogy a Nemzeti Frontba tömörült polgári pártok a politikai és társadalmi élet­ben elfoglalt pozíciójukat arra akar­ják felhasználni, hogy visszaforgas­sák a történelem kerekét, és felújít­sák a burzsoázia uralmát az ország­ban. E célból igyekezett szabotálni a kassai kormányprogramba foglalt célkitűzések végrehajtását, minden erejével igyekezett fékezni az álla­mosítás ütemét, igyekezett zavart kelteni a termelésben s ezzel elége­detlenséget szítani a lakosság között. A burzsoázia jelr-r.va volt: „Mi­nél rosszabb a népnek, annál jobb nekünk.“ A reakció mesterkedéseivel pár­huzamosan az is megmutatkozott, hogy a Nemzeti Fronton belül egye­dül a kommunista párt az, mely ha­gyományaihoz híven következetesen forradalmi politikát folytat. A Gott­­wald elvtárs által vezetett kommunis­ta párt ezekben az időkben tudato­sította, hogy a reakció mesterkedé­seivel szemben mindenkor a párt pozitív építő programját kell szem­beállítani. Az is világos volt előtte, hogy a hatalomért és az ország jel­legéért folytatott harcban csak akkor győzhet a burzsoá pártok mesterke­déseivel szemben, ha megnyeri a munkásosztály, a parasztság és értel­miség döntő többségének támogatá­sát. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja ezekben az időkben naponta moz­gósította a széles tömegeket a hábo­rú utáni károk felszámolása és a ter­melés növelése érdekében. Ugyanak­kor naponta leplezte a tömegek előtt a reakciós pártok mesterkedéseit. Va­lóságos hősi korszak volt ez, melyben milliók tettek munkájukkal hitet Csehszlovákia Kommunista Pártja programja mellett. Ifjúmunkások, volt frontkatonák, nők és férfiak egyaránt soha nem látott lelkesedés­sel láttak munkához. Ennek a korszaknak fő jellemzője a kommunista párt és a tömegek kapcsolatainak állandó erősödése és elmélyítése volt. Ezeknek a kapcso­latoknak állandó szilárdítása és el­mélyítése volt előfeltétele a tömegek öntudata emelésének, valamint a párt politikája támogatásának a széles tömegek részéről. A párt és a töme­gek kapcsolatának elmélyítése volt az a tényező, amely végső fokon meg­teremtette előfeltételét a munkás­­osztály teljes győzelmének és áthúz­ta a burzsoá pártok minden számí­tását. A párt és a tömegek kapcsolatai­nak elmélyítése következtében 1947 őszén az erőviszonyok olyan eltolódá­sa következett be a társadalomban a kommunista pártok javára, mely egyenesen kétségbeejtő helyzetet te­remtett a hazai burzsoázia számára. És ennek a helyzetnek megfelelően 1948 februárjában kétségbeesett lé­pésre határozta el magát: lemondtak a burzsoá miniszterek. Mindez azon­ban valóban „csak“ kétségbeesett kí­sérlet volt a hatalom megszerzésére, még akkor is, ha ennek a lépésnek ihletője Beneá, az akkori köztársa­sági elnök volt, aki különböző ma­nőverekkel megkísérelte a lemondott burzsoá miniszterek céljainak meg­valósítását. A tömegek előtt azonban a kérdés teljesen világos volt, arra kellett választ adni a gigászi méretű politikai harcban, hogy vajon a Csehszlovák Köztársaságnak burzsoá vagy szocialista jellege lesz-e a jö­vőben. És a nép döntött. A szocializ­must választotta, élén a munkás­­osztállyal és annak kommunista párt­jával. 1948 februárja tehát eldöntöt­te; a hatalom teljes egészében a mun­kásosztály és a kommunista párt ál­tal vezetett Nemzeti Front kezébe ment át. Lényegében tehát győzött a szocialista forradalom, mely örök időkre megszabta Csehszlovákia fej­lődésének irányát és külpolitikai orientációját. Miután a hatalom eldőlt, a kom­munista párt napirendre tűzte a nemzetiségi kérdés marxista-leninis­ta alapokon való megoldásának prob­lémáját is. Ennek a kérdésnek meg­oldása elsősorban megkövetelte Szlo­vákia iparosítási programjának vég­rehajtását, ami egyik legfőbb záloga lett a csehek és szlovákok testvéri együttélése elmélyítésének. A februári események hatványo­zott jelentőséggel bírtak a hazánk­ban élő magyar nemzetiség számára. Számunkra a munkásosztály törté­nelmi győzelme politikai jogokat, nemzetiségi kultúrájuk fejlesztésé­nek lehetőségét, a magyar iskolák megnyitását, tehát a teljes egyenjo­gúságot jelentette. A februári győze­lem nyomán a csehszlovákiai magyar dolgozók egyenrangú polgáraivá, épí­tőivé és irányítóivá váltak a Cseh­szlovák Köztársaságnak. A februári események után sorra nyíltak meg a magyar iskolák. Létrejött a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kultu­rális Egyesülete, a CSEMADOK. melynek helyi szervezetei, színjátszó és táncsoportjai. énekkarai gomba­módra szaporodtak Dél-Szlovákiá­­ban. Pezsgő kulturális élet és népne­velő munka indult útjára Dél-Szlo­­vákia magyarlakta falvaiban és vá­rosaiban. A nagy forradalmi múlttal rendelkező Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozó népe egyre na­gyobb bizalommal tekintett a párt politikájára és egyre jobban elmé­lyült a magyar nemzetiségű munká­sok és parasztok között a párt vezető szerepe. Ennek a következménye volt, hogy röviddel 1948 februárja után a magyar dolgozók túlnyomó többsége egységesen támogatta Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának célkitűzéseit, melynek bizonyítéka volt az is, hogy a magyar parasztsá­gok az elsők között léptek be a föld­művesszövetkezetbe és tették magu­kévá a falu szocialista építésének gondolatát, és ezen gondolat jegyé­ben éltek és munkálkodtak mező­­gazdaságunk felvirágoztatásán az el­múlt két évtizeden keresztül. Pártunk következetes marxista-le­ninista nemzetiségi politikája követ­keztében állandóan erősödött a szlo­vák és a magyar dolgozók erkölcsi­politikai egysége, elmélyült a népek közeledését feltételező internaciona­lista gondolkodás, egymás hagyomá­nyainak tiszteletben tartása és a testvéri együttélés normái. Ha vol­tak is és ha még vannak is olyanok, akiknek az állandóan erősödő inter­nacionalista kapcsolat szálka a sze­mében, meggyőződésünk, hogy ezek előbb-utóbb eltűnnek a történelem süllyesztőjében, úgy, ahogy eltűntek 1948 februárjában a reakció szószó­lói és úgy, ahogy eltűntek az 1968- as lovagok, a nacionalista uszítás nagymesterei. Hazánkban többé nem a nemzetiségi uszításnak, de a nem­zetiségek baráti együttélésének van helye és perspektívája. 1948 februárjának eseményei nyo­mán szükséges levonni néhány kö­vetkeztetést, mely örök érvényű, és a marxizmus-leninizmus elméletét és gyakorlatát Igazolja. Igazolja azt, hogy a szocialista for­radalmat csakis a munkásosztályra támaszkodva, a széles néptömegek támogatásával lehet megvalósítani, és következésképpen a szocializmus épí­tését is csak a munkásosztály veze­tésével és a széles tömegek támo­gatásával lehet végrehajtani. Igazolja a párt és a tömegek kap­csolata állandó elmélyítésének fon­tosságát, az ideológiai munka széles alapokra való helyezésének szük­ségességét, a párt politikájának szüntelen propagálását és népszerű­sítését a széles tömegek között. Igazolja, hogy csakis a munkás­­osztály hatalma biztosíthatja a nem­zetiségi kérdés marxista-leninista megoldását, a nemzetek és nemzeti­ségek baráti együttélésének fejlesz­tését, a proletár internacionalizmus szellemének állandó elmélyítését. 10 hót

Next

/
Thumbnails
Contents