A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-09 / 6. szám
Tovább mélyül a csehszlovák-lengyel együttműködés 1973. január 26—28-án Prágában baráti találkozót tartottak Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság kormányának vezető képviselői. A találkozón résztvevő csehszlovák párt- és kormányküldöttséget Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a lengyel delegációt Edward Glerek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára vezette. A tárgyalások során a két küldöttség tagjai kölcsönösen tájékoztatták.egymást a CSKP XIV. kongresszusa és a LEMP VI. kongresszusa határozatainak teljesítéséről. Nagyra értékelték a két ország dolgozóinak alkotó kezdeményezését, amely a népgazdaság fejlesztés igényes feladatainak megvalósítására, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság népei életszínvonalának emelésére irányul. A két küldöttség megelégedését fejezte ki a CSKP és a LEMP közti elvtársi együttműködés és a sikeresen fejlődő kapcsolatok felett. Megállapították, hogy jelentősen bővültek a közvetlen kapcsolatok a központi és a kerületi bizottságok között s a pártfunkcionáriusok személyes találkozói is abból a célból, hogy tapasztalatcserét folytassanak a szocializmus építésének különféle területein. Megállapodtak abban, hogy ezeket a kapcsolatokat tovább fejlesztik. Sikeresen fejlődtek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság állami szervei közti kapcsolatok, fejlődött a társadalmi szervezetek és tömegszervezetek közti együttműködés. Sikeres az együttműködés a kultúra, a tudomány, a népművelés, a tömegtájékoztatási eszközök terén is. Mindkét fél hangsúlyozta ennek bővítése és megjavítása szükségességét. A két küldöttség egyértelműen megállapította, hogy célszerű lesz a két ország illetékes szerveinek figyelmét már most arra fordítani, hogy a következő két évben kidolgozhassák a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közti gazdasági együttműködés távlati fejlesztésének koncepcióját. E tevékenység alappilérét képezi az 1976—1980-as évekre szóló népgazdasági tervek egybehangolása. A két küldöttség behatóan foglalkozott a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi élet kérdéseivel. Megállapították, hogy a szocializmust építő, a békéért és a nemzetközi együttműködésért harcoló erők fő támasza a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amelynek 50. évfordulóját nemrég ünnepelte meg az egész haladó világ. Valamennyi haladó erő számára mérhetetlenül ihlető jelentősége van a világ népeihez intézett annak a nyilatkozatnak, amelyet a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának alkalmából Moszkvában megtartott ünnepi ülésen hagytak jóvá. A Szovjetunió Kommunista Pártjához és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéhez fűződő testvéri, baráti szövetséges kapcsolatok rendszeres elmélyítését tekinti mindkét fél az országaikban folyó szocialista építés legfőbb zálogának. A békés egymás mellett élésnek a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa által folytatott aktív politikája kontinensünkön a háború utáni politikai-területi elrendezés elismeréséhez vezetett. Ennek alapján rövidesen sikerrel befejeződhet Európában az államközi kapcsolatok normalizálásának folyamata. A két küldöttség hangsúlyozta a feszültség további enyhítésének, a biztonság megszilárdításának, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének nagy jelentőségét az európai kontinensen. Kijelentik, hogy a többi szövetséges országgal együtt továbbra is erőfeszítéseket tesznek e pozitív folyamat biztosítása és elmélyítése érdekében. Szilárd elhatározásuk, hogy a többi szocialista állammal, valamint más érdekelt országokkal együtt aktívan elősegítik az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívását, amely lerakná a tartós béke, a biztonság, valamennyi európai ország rendszerének szilárd alapjait. Megelégedésüket fejezték ki, hogy Helsinkiben megkezdődtek e konferencia összehívását előkészítő tárgyalások, és kifejezték azt a reményüket, hogy a konferencia 1973 első felének végén megvalósul. A tanácskozásról kiadott közös közlemény megállapítja: Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásának következtetéseivel összhangban, újból hangsúlyozta a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége, valamint az összes imperialistaellenes erők együttműködése további megszilárdításának nagy jelentőségét a világbéke és a szocializmus ügye szempontjából. Határozottan harcolni fognak a revizionizmus, az opportunizmus és az antiszovjetizmus minden válfaja ellen. A két küldöttség ezzel összefüggésben elítéli a Kínai Kommunista Párt vezetőségének egységbontó politikáját és kifejezi szilárd elszántságát arra, hogy továbbra is harcol a maoisták szovjetellenes és leninellenes irányvonala ellen. A baráti találkozón lefolyt megbeszélések során teljes nézetegység nyilvánult meg valamennyi megtárgyalt kérdésben. A küldöttségek kifejezték azt a szilárd meggyőződésüket, hogy tárgyalásaik eredményei jelentős mértékben hozzájárulnak a szocialista közösség és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének további megszilárdításához, a két testvéri ország pártjai és népei barátságának, sokoldalú együttműködésének elmélyítéséhez. Ünnepélyes pillanatok: Nguyen Duy Xrinh, a VÜK es William Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere aláírja a fegyverszüneti megállapodást. Telefoto: UPI-CSTK) Hoa blnh — béke. Szombaton, január 27-én hajnali hat órától kezdve, amikor Vietnam-szerte megkondultak a harangok, e szót hallani legtöbbet a mérhetetlen szenvedéseket kiállt vietnamiak szájából. Párizsban szombat délelőtt 11 órakor aláírták a vietnami háború beszüntetéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodást. Az okmányokat Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere, illetve William Rogers, az Amerikai Egyesült Államok és Tran Van Lam, a Vietnami Köztársaság külügyminisztere írta alá. Majd sor került a vietnami megállapodást kiegészítő jegyzőkönyvek aláírására. A diplomaták az okmányokat összesen 240 kézjeggyel látták el. Megállapodás született az ellenségeskedések beszüntetéséről, a csapatok kivonásáról, a fogolycseréről, a dél-vietnami nép önrendelkezési jogának visszaállításáról, a katonai vegyes bizottságok, valamint a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság működéséről és a vietnami konferencia összehívásáról. Amint látjuk, a megállapodásban rögzített rendszabályok és intézkedések első csoportjába a katonai jellegű kérdések tartoznak. Az Egyesült Államok kötelezte magát, hogy 60 nap alatt kivonja csapatait, katonai tanácsadóit, katonai műszaki személyzetét, fegyverzetét és felszámolja támaszpontjait. Vagyis az amerikai politika a terrorbombázások kudarca, a diplomáciai következmények után lényegében kénytelen volt elfogadni az októberi kilenc pontot. A tényt Kissingernek az a találóan keserű mondata fejezi ki a legjobban, hogy „a tárgyalóasztalnál nem lehet visszanyerni, amit a fronton elvesztettek“. Az Egyesült Államoknak ez volt a leghosszabb és a legdrágább háborúja — összesen 157 milliárd dollárjába került, amit ha*elosztanánk, Csehszlovákia minden lakosára több mint 360 ezer korona jutna. Vietnamban a csaknem harmincéves háború során másfél millió ember, köztük mintegy 350 ezer polgári személy vesztette életét, és több bomba hullott Vietnam területére, mint amennyit a második világháború folyamán valamennyi fronton ledobtak. Csak a decemberi tizenkét napos terrorbombázások idején annyi bomba hullott a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére, aminek hatóereje meghaladta két és fél hirosimaí atombombáét. Most végre beteljesült, amire oly régen várt a világ békeszerető közvéleménye: elnémultak a fegyverek Vietnamban. A fegyvernyugvásról szóló megállapodás aláírása alkalmából az egész világon minden békeszerető ember őszinte tisztelettel és megbecsüléssel adózik a hősök emlékének, akik életük feláldozásával, szinte példa nélkül álló hősiességgel hozzájárultak a felszabadító küzdelem sikeres megvívásához a hosszú éveken át a technikai és emberfölényben levő ellenséggel szemben. Bebizonyosodott, hogy a hazafiak, a szabadságharcosok, a felszabadulásért minden áldozatra kész polgári lakosság együttes ereje legyőzhetetlen. S ez nagy tanulság volt a Pentagon stratégái számára. A vietnami nép — Északon és Délen egyaránt — tökéletesen tisztában van azzal, hogy nagy győzelmet aratott, de a rendezéshez vezető út kezdetén áll. Olyan küzdelem elé néz, amely más, politikai eszközökkel folytatódik. Mert a jelenlegi megállapodás vitathatatlanul magán viseli a kompromisszum jegyeit és nem tér ki részletekbe menően minden vitás kérdés tisztázására. E szempontból igen fontos eleme a megállapodásnak a nemzetközi konferencia összehívására vonatkozó egyetértés. Ennek a konferenciának, amelyet a megállapodás aláírásától számított 30 napon belül kell összehívni, lesz a feladata, hogy szavatolja a békét Indokínában. Mindenesetre még szívós, türelmes, elmélyült politikai harcra lesz szükség, hogy maradéktalanul teljesülhessenek a vietnami nép jogos vágyai. — ta —
