A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-02 / 5. szám

gyelje senki. A faluból 330 személy jár el dolgozni „a szélrózsa minden irányában“, ahogy Kisslmon János, a hnb elnöke mondotta. Az egységes földművesszövetkezetnek 120 tagja van, a Kovohron elnevezésű autójavító üzemben huszonötén dolgoznak a fa­luból, az állami gazdaságban is húsz­­huszonöten. A lakosok átlagos havi keresete (a nyugdíjasokat nem szá­mítva) 2500—3500 korona. Hangyaszorgalmú nép lakja ezt a falut. Ilyen nép lakta mindig, de csak az utóbbi 25 évben látszik meg igazán, mire képes. Még arra is marad ereje, hogy a gyönyörű házak mellé egy-kétszobás úgynevezett „nyárikonyhát“ építsen (majdnem akkorát, mint a régi háza volt), s aztán, talán szórakozottság­ból, télen is abban lakik az egész család. Nem állítom, hogy minden­kinél így van, de sajnos nagyon sok helyen. Sok ház, amilyen szép, olyan célszerűtlen. Helyesebben, a ház már megvan, valójában még nem min­denki lakja. Sokan még jobban ösz­­szehúzódnak, szoroskodnak, mint az­előtt. Könyvszekrény minden házban ta­lálható (az új bútor tartozéka), könyv azonban csak elvétve. Igaz, olvasásra nem nagyon érnek rá, hiszen szabad idejüket, ha van, lefoglalja a tévéné­zés. A kultúrát (s ezt meg kell mon­dani, ha tetszik, ha nem) különben sem igen igénylik a zsélyiek. Van a faluban egy uradalmi istállóból át­alakított mozi, ahol a táncmulatságo­kat (újabban a lakodalmakat is) ren­dezik; egy otromba épület, amiről nem tudni, hogy tűzoltószertár-e, vagy ifjúsági klub. És van egy ven­déglő, amit csak „büdös kocsma“ né­ven emlegetnek. Központi falu Leszögezhetjük, hogy a falu gyara­podása, főleg ami a közintézménye­ket illeti, nincs arányban lakóinak egyéni gyarapodásával. A sok új csa­ládi ház mellett hiányzik a korszerű kultúrház, községháza és még sok minden, amivel már Zsélynél sokkal kisebb falvak is rendelkeznek. A falu régebbi vezetőinek a lelkén szárad, hogy sokáig szinte semmi sem történt itt. A környező falvak lakói már mindenütt aszfaltozott ut­cákon jártak, amikor Zsélyben még térdig süllyedtek a sárba, másutt már régen modern kultúrházak épül­tek, orvosi rendelők, üzletek, amikor Zsélyben még csak mindezt tervez­ték, ha tervezték. Kisslmon Janinak kellett visszajön­nie, hogy végre valami megmozdul­jon. Ebben az ötvenes, hadirokkant férfiban több kezdeményező kedv és energia van, mint az előző községi vezetőkben együttvéve. Amióta ő a nemzeti bizottság elnöke (ha jól em­lékszem 1985-től), elkészült a falu utcáinak portalanítása, és a közvilá­gítás — tízmillió korona beruházás­sal, az egész társadalmi munkában. A labdarúgó pályán új lelátó és öl­töző épül,.250 000 koronáért. Az isko­la mellé új napközi otthont és torna­termet építenek 3 200 000 korona ér­tékben. Sajnos, nem lehet egyszerre pótolni az elmulasztottakat. Pénz lenne, mivel Zsélyt központi község­gé nyílvánították, de kicsi az építő­ipari vállalatok kapacitása, vagyis nincs, aki felépítse, például, a meg­tervezett és engedélyezett középüle­tet 12 millió korona befektetéssel, amelyben helyet kapnának a községi hivatalok, a kulturális intézmények, vendéglő, kávéház stb. Kissimon Ja­ni bácsinak most ez okozza a leg­nagyobb gondot, de a távlati tervben szerepel még egy 18 tantermes isko­la, modern Uzletház stb. felépítése is. Ezek megvalósításához azonban a lakosok önzetlenebb együttműködé­sére lesz szükség. Sósár becsukta kapuit Csak képletesen, mert Sósárnak sosem volt becsukható kapuja. A Zichy-grófok hajdani üdülő- és fürdőhelye olyan környezetben fek­szik, hogy sok üdülőhely-igazgató megirigyelhetné. Sós, szénsavas vize ivásra kitűnő, gyógyító hatása két­ségtelen. A gróf úrék mindezt, úgy látszik, felismerték, ml azonban haj­lamosak vagyunk a felejtésre. Sósárnak mér annyi gazdája volt, hogy összeszámolni is nehéz. Tarto­zott már a vendéglátóipar keretébe a pőtori (nógrádszentpéteri) bányák védnöksége alá, a zsélyl hnb helyi gazdálkodási üzeméhez stb. Egy-egy idény kihagyásával működött is úgy­­ahogy. Űgy-ahogy? Jómagam nagyszerű Anna-bálokra, táncmulatságokra, majálisokra emlékszem. Azt hiszem, itt voltam először szerelmes. Már­­csak ezért se mehetek el szótlanul lassú és néma pusztulása mellett. Meg azért se, mert Kisslmon Jani bácsi hnb-elnök elmondta, tőlük el­vették a fürdőt, és a Jednota fo­gyasztási szövetkezetre kényszerítet­ték. De a Jednota az égvilágon sem­mit sem csinál vele, hagyja, hogy az amúgyis szegényes berendezés telje­sen tönkremenjen. Az elnök azt mondja, jó lenne valami akciót Indí­tani Sósár megmentése érdekében, mert ő már mindenfelé próbálkozott, ám semmi sem sikerült. A nyáron jártam kint Sósárban. Turistaidény volt, meg fürdőidény is. A fenyő, tölgy és akácerdőkkel övezett völgyben meghúzódó kis für­dőben darabokra tört kerti székek, leszaggatott tetejű színpad, tönkre­tett kazánház, omladozó falak fogad­tak. Megkóstoltam a sós, savanyú vizet. Épp olyan kellemes és üdítő volt, mint rég, első iskolai kirándulásom idején, Azt nem írom meg, mi volt akkor a véleményem a Jednotáról. ZS. NAGY LAJOS Prandl Sándor felvételei Lavrík Jancsi ma már nem ostyát süt, hanem a pőtori bányagépeket ja­vítja I A mezőgazdaság fejlődése a nagyobb egységekbe szerveződés folyama­tában tükröződik a legmarkánsabban. A nagyobb egységek felé való orientálódás egyrészt társadalmi, másrészt gazdasági természetű; megvan a belső logikája s főleg távlata, amely magasabb szintű gazdálkodásban, szakosításban, integrációban és kooperációs kapcsolatban nyilvánul meg, A nagyobb vagy egyszerűen nagy gazdasági egységek kialakítása gazda­sági szempontból a szövetkezetek fejlődésében új, minőségi változás kez­dete. Nem problémamentes kezdet, hiszen ezek a nagyobb egységek több falut foglalnak magukban, több olyan mlkrokörzetet, amelynek gazdál­kodásában, belső rendjében az elmúlt húsz év alatt kialakultak bizonyos gazdasági és emberi normák. A nagyobb egységekbe való tömörülés eze­ket a kialakult normákat új szervezési-tervezési rendjével megbontja; fel­lazítja vagy megszigorítja, attól függően, hogy az adott gazdaságokon belül ezek a tényezők milyen fokon voltak. Tapasztalatainkra támaszkodva állítjuk, hogy a termelőszövetkezetek nagyobb egységekbe való tömöríté­sének egyik legalapvetőbb mozzanata itt keresendő. Arról van szó ugyanis, hogy több szövetkezet összekapcsolásával újabb birtokviszony-változás megy végbe parasztságunk életében. Az első — a húsz év előtti változás — maga a közös tulajdon megteremtése völt. Az enyém helyén a miénk ténye és elfogadása vagy elfogadtatása. Jelenleg az elfogadott „miénk“ egy még szélesebb fogalommá tágul, amelyben mór nem egy falu, hanem több falu közössége alakul ót egy közösséggé, gazdasági és társadalmi vonatkozásban egyaránt. Ezért tartjuk elsődlegesnek a nagyobb egységekbe való tömörü­lés emberi vonatkozását. Gazdasági vonatkozása ugyanis egyszerűbb: húsz év tapasztalatával látnak hozzá. Míg az előbbi, az emberi vonatkozása merőben új. Egy szövetkezeten belül ugyanis ezek a tényezők nem jelen­tettek problémát; mindenki mindenkit Ismert, a vezetők tudták, kitől mit várhatnak, s a szövetkezet tagsága is tudta, mit várhat a vezetőktől. S most? A lényeg az egyesített szövetkezetekben sem változik, de más lesz a távolság. S ez a megváltozott távolság az, amit át kell hidalni, hogy a gazdálkodós gépezete, szervezési-tervezési rendje meginduljon, s a köve­telményeknek megfelelő szinten haladjon tovább. Mindezek a gondolatok december közepén Tornaújfalun (Turnianska Nová Vés) ötlöttek fel, amikor három egyesített szövetkezet „szuperegye­sítésének" voltam tanúja. Ez a három egyesített szövetkezet — nyolc falu — ez év elejétől csaknem négyezer hektáron kezdi meg a gazdálkodást. A küldöttek ünnepi közgyűlésén az új szövetkezet a „Győzelmes Február 25. évfordulója“ nevet vette fel. Az indulás pillanatában az új, egyesített termelőszövetkezet gazdasági helyzete biztató. Az egy hektárra eső mező­gazdasági termékek értéke eléri a 16 500 koronát; az árutermelés értéke egy hektárra számítva több mint 19 ezer korona, a tiszta nyereség pedig meghaladja a 2400 koronát. A gabonafélék átlagos hektárhozama 30,33 má­zsa, az átlagos tejhozam tehenenként évi 2813 liter. Itt meg kell jegyez­nünk, hogy az egyesített szövetkezetben van olyan állomány Is, amelynek évi átlagos tejhozama eléri a 4400 litert. Az egy dolgozóra eső átlagjövede­lem évi 27—28 ezer korona. Az új, egyesített szövetkezetnek 530 állandó dolgozója van, s az átlagos életkor nem egészen negyvenkét év. A tervek szerint hét gazdasági egységet alakítanak ki. A szövetkezet évi termelésé­nek értéke előreláthatólag eléri majd az 50--55 millió koronát. Ezekre az alapokra kezdik építeni az új, egyesült szövetkezetei. Az egye­sülés országos viszonylatban is az elsők között szerepel, úttörő jellege vitathatatlan. Köteles János agrármérnök, a szövetkezet elnöke beszédé­ben hangsúlyozta, hogy kedvező időben indulnak, de az egyesített szövet­kezetben nem lesz egyszerű senkinek a munkája. A feladat: a termelés gazdaságosabbá tétele. S ezt csak szakosítással, komplex gépesítéssel, új munkamódszerek bevezetésével és alkalmazásával érhetik el. Az első feladat az egyesített szövetkezetben, hogy a korábban külön és különböző eredményességgel gazdálkodó szövetkezeteket gazdaságilag egy szintre hozzák. Erre az új, egyesített szövetkezetnek minden feltétele megvan. — gs —

Next

/
Thumbnails
Contents