A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-28 / 30. szám
tudomány Technika • AZ INDIAI-ÓCEÁN REJTÉLYEI. A Bengáll öbölben sok-sok millió évvel ezelőtt észak-déli irányban hatalmas vulkanikus szigetlánc helyezkedett el. Ezek a szigetek ^piost 4800 kilométer hosszúságú viz alatti hegységet alkotnak, mintegy 1500 méteres tengermélységben — ez a meghökkentő eredménye a Glomar Challenger amerikai tengerkutatfi bajé legújabb vizsgálatainak. Az elsüllyedt szigetlánc 1500 kilométernyire van a legközelebbi szárazföldtől. Mélyfúrásokkal sikerült sekély vízi üledékeket, egyebek között kagylópadokat kiemelni az elsüllyedt szigetek anyagából. E rétegek alatt hatalmas barnaszénréteg helyezkedik el. A kutatók berendezéseivel 6800 méteres tengermélységben mintegy 750 méternyire sikerült behatolni a tenger altalajába. A tudósok megállapításai szerint az Indiai-óceán nagyon bonyolult szerkezetű képződmény. Az óceáni medence minden valószínűség szerint egykori feltételezett őskontinens, Gondvana-föld széthullásának következményeként jött létre. Ennek részel a mai Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália, India és az Antarktisz. India meghökkentően gyorsan északi irányba vándorolt, így nyílt meg az Indiai-óceán hatalmas medencéje. Végül az egykori Gondvana-föld darabja nekiütközött az ázsiai masszívumnak. Iszaprétegek és egykor tengertől elborított területek egymásra préselődtek — kialakult a Föld legmagasabb hegylánca, a Himalája. • TÁVMÉRÉS LÉZERREL. A Szovjetunió geodétái (földmérői) egyre szélesebb körben alkalmaznak lézerberendezéseket távolságmérésre, elsősorban a nehezen járható vidékeken, például a sarkvidéki tundrákon. Remélik, hogy a lézerek alkalmazása révén a következő években a felére csökkenthetik a kutatótérképek összeállításának időszükségletét. A „Karc“ elnevezésű geodéziai lézerrel nagy pontossággal határozhatók meg a távolságok; a lehetséges eltérés 50 kilométeres távolságon is csupán egy két méter. Súlya 33 kilogram, hordozható, éjjel-nappal használható — csak ködben nem. Egy másik berendezés, a „Luca" lézersugara viszont a legvastagabb ködön is áthatol. Uj „néző" a sportstadionban A láthatatlan mérőszalag fél perc alatt „megmondja“ az eredményt REPÜL A GERELY és a stadion kö zönsége lélegzetvisszafojtva figyeli röptét. Nyolcvan méteren túl rezegve fúródik a földbe. Fut a versenybíró, és egy furcsa tükröt állít a becsapódási helyre. Kezében nyoma sincs a mérőszalagnak, mégis 30 másodperc múlva feltűnik az eredményjelző táblán a dobás távolságának számértéke. Felzúg a taps — új rd1- kord született. Ez a kép lassan megszokottá válik majd az atlétikai versenyek dobószámaiban. Nem a rekordok miatt, hiszen nem lehet minden versenyen új csúcsot felállítani, hanem a különös mérési módszer következtében: mérőszalag helyett láthatatlan sugarak adnak hírt a dobási távolságról. Ahol földet ér a gerely, a kalapács vagy a diszkosz, a versenybíró apró prizmát állít a talajra, a "stadion peremén pedig működésbe lép a Reg Elta 14 típusú távmérő készülék. Kezelője a beépített optikai keresővel pontosan megcélozza a prizmát, majd megnyom egy gombot. A készülékből infravörös sugárnyaláb indul útnak, a prizmán sarkon fordul és máris visszaérkezik. A távmérő hátlapén 0,001 mp múlva számok alakjában milliméteres pontossággal jelenik meg a prizma távolsága. A Reg Elta 14 voltaképpen a lokátorok működési elvét követi egyszerűbb formában, infravörös keresősugara azonban nem az egész látóhatárt pásztázza végig, csupán egyetlen pontot céloz meg. Ha egyszerű tükröt állítanának a sporteszköz földet érési helyére, nem biztos, hogy a sugárnyaláb éppen a készülékbe verődne vissza. Ezért alkalmaznak prizmát, amely akkor is 180 fokkal fordítja vissza az infravörös sugarat, ha a beesési szög néhány fokkal ingadozik. Ezt az optikai szerkezetet hasznosították az űrkutatás szakemberei is, amikor a Föld—Hold távolság centiméter pontosságú megállapításához lézertükörrel szerelték fel a szovjet Lunahodot, s az Apolló 11 legénysége is hasonló berendezést helyezett el a Holdon. A láthatatlan lnfrasngarak olyan gyorsan futják be a prizma és a készülék közötti távolságot, hogy nem a kibocsátás és a visszaérkezés időkülönbségét állapítja meg a műszer, hanem a kiküldött és a felfogott sugár rezgési fázisainak találkozását méri az „elhangolódás“ alapján. A Reg Elta 14 mérési tartománya ezer méter, de egyetlen kapcsolással ezer és kétezer méter közötti mérési szakaszra állítható át. A prizma távolságának pontos meghatározásával nem ér véget a mérés, hiszen a versenyben mindenkit az érdekel, hogy a sportszer milyen távol árt földet a dobókörtől. Ehhez a trigonometriát hívják segítségül, amely évszázadok óta bevált számítási módszer a földmérők kezében. A készülék nemcsak a prizmától való távolságot, hanem azt a szöget is méri, amelyet az állványtól a dobókörig és a prizmáig húzott képzeletbeli egyenesek zárnak be egymással. Minthogy a dobókör és a mérőkészülék közötti távolságot pontosan ismerik, ez nem változik a verseny folyamán, a dobási hossz a rendelkezésre álló adatokból cosinus-tétellel határozható meg. Senkinek sem kell szögfüggvénytáblázattal és logarléccel állnia a Reg Elta 14 mellett. Mérési adatait elektronikus számítógépbe továbbítja, így az eredmények 30 másodperc múlva már a stadion jelzőtáblájának világító számlapján jelennek meg. Egyúttal nyomtatásban is közli a komputer a versenyzők dobási eredményeit, végül pontos rangsorolást készít önműködően. Eddig sok baj volt a mérőszalaggal és nemegy eredményt óvtak meg a nemzetközi versenyeken. Á müncheni olimpián már az új mérőrendszer mutatkozik be, és a szakemberek remélik, hogy mindenben beváltja a hozzá fűzött reményeket. Minthogy a Reg Elta 14 részben teodolitnak tekinthető, nagy jövő vár rá az építészet és a térképészet területén is. (f) _ Nézni és mérni lehet egyszerre a Reg Elta 14 típusú távmérő készülék optikai keresőjével Oda-vlssza teszi meg az utat a láthatatlan Infravörös sugár a stadion peremén felállított mérőkészülék és a sporteszköz földet érési helyére állított prizma" között I Milyen lesz a városi autó? A nagyvárosok egyre fenyegetőbb közlekedési csődjére már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet a szakemberek. Rómában, Londonban, Párizsban, Bécsbon például már tíz évvel ezelőtt alig tudtak mozogni az autók, ráadásul nemcsak csúcsforgalmi időben, hanem minden időszakban: az autókkal telített nagyvárosban mindig csúcsforgalom van. A közlekedési csődtől való félelem jegyében születtek meg azok az elképzelések a városi autóról, amelyek különböző formában rerndszeresen visszatérnek az autóújságok és szaklapok hasábjain. A városi autó utópisztikus tervei alapvetően két Irányzatot képviselnek. Az egyik elképzelés szerint a városi autó megmarad inviduális közlekedési eszköznek, de semmi másra nem lesz alkalmas, csak helyváltoztatásra. A külső méretek csökentése érdekében az autónak nincsen csomagtere, többnyire kétüléses, és a belső kényelem csak a tizedrangú szempontok közé tartozik. E második elképzelés ellen vetődött tel a legtöbb kifogás. Az autónak ugyanis számos vonzó tulajdonsága van: bármely pillanatban rendelkezésre áll, s úticélját a tulajdonosa határozhatja meg; kiküszöbölhető vele a tömegközlekedési eszközök két fő kellemetlensége: a várakozás és az átszállás. Az autó kényelmet és függetlenséget ad. A levegőt nem szennyező energiaforrások közül a villanyenergia áll előtérben. A holnap villanyautójával kapcsolatban csak abban térnek el a vélemények, hogy az autó magával hordozza-e az energiaforrást — az akkumulátort, Uzemanyagceliát —, vagy csak motorok legyenek benne, s vezetékről kapja az energiát. Az utóbbi mellett szól hogy a távoli jövőben a villamos energiát valószínűleg atomenergiából állítják majd elő a legolcsóbban. Az a megoldás, hogy a holnap villanyautója vezetékről kap energiát, elsősorban, de talán kizárólagosan is, csak a távolsági közlekedésben képzelhető el. A városi közlekedésben alighanem az a változat valósul meg, hogy bizonyos útvonalakon a járművek rákapcsolódhatnak a vezetékre, a vezetékes utakról letérve viszont saját beépített energiaforrásukat használják. A városi autóra vonatkozó elképzeléseknek van azonban egy olyan közös és rendkívül hátrányos vonásuk, amely miatt a városi autó talán még a belátható jövőben — talán az ezredfordulóig — sem nyer létjogosultságot. Ez a közös vonás, hogy a városi autó úgynevezett második autóként szerepel az elképzelésben, feltételezve, hogy a tulaj donosnak lesz egy másik autója a hoszszabb távokra, utazásokra. Nyilvánvaló, hogy ez az elképzelés az autóvásárlók anyagi lehetőségei miatt nem valósulhat meg, mert mindenütt a világon csak szűk réteg engedheti meg magának a második autó tartását. Minden valószínűség szerint a sokcélú autóé a jövő. Ez legyén kényelmes, legyen nagy csomagtartója és kis külső méretekkel rendelkezzen. Mindezek mellett az ára és fenntartása olcsó legyen, fagyasszon kevés üzemanyagot. Újjászületik a Lloyd — a 12 lóerős kisautó, melynek gyártását néhány évvel ezelőtt megszüntették. A városi kisautó végsebessége 75 km/ó, és négyüléses változatban is gyártják majd. A japán Mazda gyár EX 005 típusjelzésű elképzelése a városi autóról. Erőforrása belsőégésű rotációs motor és villanymotor kombinációja. A 450 kg önsúlyú kiskocsi végsebessége mindössze 40 km^ó. A Fiat 127 legújabb három ajtós változata Is tipikusan „kétlaki“ kocsi. A harmadik ajtó tulajdonképpen a csomagtartó nagyméretű, a hátsó ablakot is magába foglaló fedele, amely méretei következtében rendkívül megkönnyíti a rakodást. sínt® ni0f®r % VlZ ALATTI DIESEL-MOTOR. Maximálisan 180 méteres mélységig használható a víz alatt az Angliában kifejlesztett új típusú Diesel-motor. Az aggregátnak sajátos „légzőköre“ van: égésgázainak egy részéhez acélpalackból annyi oxigént kevernek, hogy a „munkakeveréknek“ körülbelül 20 százalék legyen az oxigéntartalma. Az égésgázok felesleges részét kompresszorral a vízbe szlvattyúzák — e kompresszor hajtása öt lőerőt emészt fel a 35 lóerős teljesítményből. A vízfelszínre emelkedve közvetlenül ievegőtáplálásra lehet átkapcsolni a motort, amelynek nyolc tonna a súlya. Hasonló tejesitményű villamos akkumulátor-telepnek 40 tonna az önsúlya. Ha acélpalackokban tárolt oxigéngáz helyett hidrogénperoxidot alkalmaznak oxigénforrásként, a felére csökkenthető az új típusú Dlesol-motor súlya. A hidrogénperoxidot egyszerű műanyag zsákokban is szállíthatják. A ÉLETMENTŐ LÉGPÁRNÁK. Az összetört és felborult gépkocsit legújabban felfújható légpárnák segítségével emeli fel a mentöosztag. Az új angol pneumatikus emelőre fontos szerep vár a válóságos gépkocsi-szerencsétlenségek során 'is, amikor sérült embereket kell a gépkocsi-roncsokból kiszabadítani. A hordozható pneumatikus emelő kettős, neoprénnel bevont nylonszövet légpárnából, csatlakozó csövekből és a szelepeket vezérlő szerkezetből áll. A felfordult gépkocsi leggyengébb része és az egyenetlen puha talaj közé Illesztve, egy perc alatt teljesen felfújható a légzőkészülék sűrített levegős palackjából, de ráköthető a mentőjármű kiputogócsövére is. A mentőlégpárna három méretben készül. A 0,6 méter átmérőjű változat 1220 kg súlyt emelhet föl 0,4 m magasságba, a 0,76 méter átmérőjű 1905 kg terhet 0,8 méter és a 0,9 méter átmérőjű 2700 kg súlyt 0,7 méter magasra. Alkalmazhatók egyébként kidőlt fatörzsek felemelésére, iszapba, Ingoványba süllyedt állatok kiemelésére, kiszabadítására is. I IO
