A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-28 / 30. szám
1444 november , Mielőtt Várnánál elérnénk a Fekete-tengert, a város előtt megálljt parancsol a történelem. Nem mindennapi helyre érkeztünk. A nagy kikötőváros előtt találjuk az 1444-es várnai csata emlékmúzeumát, illetve az 1444-es évi fegyverbarátság parkját. A várnai csata hőse volt Hunyadi János, és ebben a csatában esett el I. Jagelló Ulászló magyar—lengyel király. Hunyadi János, Nándorfehérvár kapitánya, az erdélyi vajda vállaira nehezedett Magyarországon a mindinkább fenyegetőbben fellépő törökök elleni védelem. 1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Izshák béget. 1442-ben szembeszállt Maroäszentimrénél Mezid bég Erdélybe betört és ott pusztító roppant seregével s nem messze Szebentől legyőzte a törököt. Nem sokkal később pedig a II. Murád szultán parancsából megtorlásra siető ruméliai beglerbéget, Seadeddint a Vaskapuszorosban tökéletesen megverte. 1443-ban már támadó hadjáratra indult, az ún. „hosszú hadjáratira“, mellyel kivívta egész Európa bámulatát, öt nagy csatát nyert meg Hunyadi egymás után, míg végre Murád szultán seregét a Filippopoly előtt húzódó szorosokból kicsalva a más segélyhadaktól is támogatott magyar—lengyel sereg hatalmas győzelmet aratott a török fölött. E diadalmas hadjárat megrendítette a török hatalmát az egész Balkánon, úgyhogy a siker reményével kerülhetett napirendre Hunyadi régi eszméjének megvalósítása: a töröknek Európából való kiűzése. A görög császár, a pápa, Velence, Genua, Brankovics György szerb fejedelem, a burgundi fejedelem és mások segítséget ígértek arra az esetre, ha I. Ulászló király a háborút megindítja. Bár közben II. Murád szultán tízévi fegyverszünetet kötött a szegedi békében I. Ulászló magyar királlyal, ez mégis engedve Cesarini Julián bíboros, pápai követ izgatásának, nyomban megszegte esküjét és hadat indított a török ellen. Ulászló 1444 őszén mintegy tizenkétezer főre menő sereggel Orsovára indult, majd a Dunán átkelve tovább folytatta útját. A megígért segélyhadak azonban nem érkeztek meg, sőt a genovai és velencei flotta, melyet Francesco Condolini pápai admirális parancsnoksága alatt a tengerszorosok őrzésére küldtek, a Boszporusznál árulást követtek el: II. Murád szultán katonáit hajóival átszállította az európai partra — fejenként egy aranyért. A Vidinnél, Nikápolynál, Növi Pazarnál és másutt aratott győzelmek után a szövetséges hadsereg eljutott a Fekete-tengerig. 1444. november 9-én I. Ulászló átvette Kavarna, Mekropolisz, Galata és Várna erődök kulcsait. Ugyanekkor Várnától délnyugatra megjelent II. Murád százezres serege. November 10-én kezdődött az ütközet, melyet Hunyadi János a maga rendkívüli katonai lángelméjével sikeresen vezetett a sokszoros túlerővel szemben. A királyt arra kérte, hogy ne hagyja el a középhadat, ő pedig a magyar és erdélyi ezredekkel rázúdult a törökökre és megfutamította őket. A tapasztalatlan király, látva a török sereg hátrálását, kis csapatával maga is a janicsárok sűrű sorai közé vágtatott, ahol egy janicsár megölte. I. Ulászló fejét egy Hodzsa Hazör nevezetű ja~ éš/eze** nicsár vágta le és tűzte a lófarkas török zászló rúdjára. A király eleste után a magyar had rendje is felbomlott. Pedig még az utolsó pillanatban is úgy állott a helyzet, hogy a törökök a legkevésbé sem voltak biztosak a maguk győzelméről: Murád szultán J- cseltől tartva — nem engedte meg a menekülő magyar csapatok üldözését. A törökök vesztesége, bár ők győztek, rendkívül nagy volt. Marx Károly szavai szerint: „A várnai ütközet, a velencei és pápai cselszövések következményeként végzetes volt Lengyelországra és a Görög birodalomra.“ Szemben Hunyadi János szobrával áll I. Ulászló király mauzóleuma. Itt van eltemetve — szimbolikusan kifaragva alakja fehér márványból — a fiatal király. Vladisleo Várnensi — mondja a mauzóleumon levő felirat, és alatta a bolgár, a lengyel és magyar címerek láthatók. A kőből épített erődítmény-jellegű mauzóleum tetején hatalmas kereszt hirdeti messzelátóan az itt elesett harcosok emlékét. Továbbhaladva a festői parkmúzeum útjain, kőből faragott szarkofágokat pillantok meg, mindegyiken a várnai csatában részt vett nemzetek címerével. A szarkofágok mögött egy kis domb emelkedik, és rajta egy kőoszlopos köralakú filagória látható, amely a várnai csatában elesett török harcosok emlékére emeltetett. Végül pedig — ahol a park útjai központilag összefutnak — találom a várnai csata emlékmúzeumát, egy üvegből és betonból épített modern egyemeletes épületet, előtte a szövetséges seregek zászlai. A múzeumba lépve a középkor levegője és szférája csap meg. A híres ütközetben használt fegyverek, páncélzatok sorakoznak egymás mellett. A vitrinekben térképek és makettek érzékeltetik a nagy mérkőzés drámai pillanatait, szakaszonként tárgyalják a csata lefolyását. Egy emelettel lejjebb Hunyadi János nimbusza elevenedik meg. A terem központi fala mentén látjuk a nagy törökverő életnagyságú bronz mellszobrát, mellette a Hunyadi-család és a magyar nemzet címere látható. Az egész terem a nagy törökverő hősre emlékezteti a ma emberét, néma tisztelettel állunk meg a szemközti fal mentén a hollós vitéz fehér márvány halotti maszkjánál. Mindenütt nemzeti szalagos koszorúk díszlenek, s a rajtuk levő felirat a késő nemzedék háláját és kegyeletét tolmácsolja e nagy katonai lángelme előtt. 1971 augusztus A múzeumot elhagyva — a múltból kilépve a jelen köszönt reám, amikor végigmegyek a várost keresztülszelő sugárúton. A Közép- és Dél- Európából Szófián keresztül vezető főútvonalak e sugárútba torkollnak és érnek ki a tengerparthoz. Kellemes meglepetésként ér az a tisztaság és rend, amely a városban fogad, ami egy kissé szokatlan is számomra, mivel más útjaim során alkalmam vblt hozzászokni a kikötővárosok rendetlenségéhez. Bulgár barátaink, úgy látszik, alaposan felkészültek az idegenforgalomra, és a legnagyobb kikötővárosukat is oly csinossá és vonzóvá varázsolták, hogy csak kellemes benyomások érhetik a tengeri nyaralásra indult idegent. És amit mi is utánozhatnánk, hisz tanulni sohasem szégyen — csinos egyenruhás diáklányok látják el a forgalom irányítását. Nemegyszer Várna — Hunyadi János szobra volt alkalmam hallani a figyelmeztető füttyszót, és a tilosba lépő meg is köszönte a mosolygós kis diáklánynak a rendreutasítást. Rendkívül kedves színfoltja volt a tavalyi várnai üdülőidénynek, ez a kis „forgalomirányító“ gárda. Aki nem sajnálja a fáradságot, a sugárúton végighaladva a tengerparton eléri a hajógyárat, majd a kikötőt. Sűrű daruerdő meredezik az égre, s hatalmas hajótestek fénylenek a part mentén. A kikötő maga két részre osztható, az ún. devnyai tó a belső kikötő. A két kikötői medencét egy keskeny csatorna köti össze, felette felvonóhíd ível át, amely szerencsénkre nem volt felhúzva. Áthaladva a hídon, mintegy 6 km távolságra a várostól, elérjük a híres galatai erődítményt, illetve a strandfürdőt. Galata erődje volt a kulcsa évszázadokon át a várnai kikötőnek. A mintegy 250—300 m magas tengerpart a maga erődjeivel védte Várnát a tenger felől. Ma az erődök alatt kristálytiszta homokfövenyen a kirándulók és fürdőzők ezrei szórakoznak, a tengerparttól messze hallani a strandolók vidám, gondtalan kacagását. Persze a vidámság csak akkor teljes, ha maga a tenger is jókedvű. Mert ha megharagszik és házmagasságnyi hullámokat zúdít a partra, a fürdőzők kacaja is elhal, és tisztelettel szemlélik a gigantikus erőt, a végeláthatatlan tenger komor méltóságát. A galatai erőddel szemben — a Várnai-öböl északi partján — találjuk a leghíresebb bolgár fürdőhelyet, az Aranyfövenyt. Költséget és fáradságot nem kímélve építették ki itt bolgár barátaink a varázslatosan szép tengerpartot, amely nemcsak a maga luxus-szállóival és meseszerű parkjaival, hanem a valóban aranyként csillogó homokjával lenyűgöző hatást tesz a kirándulókra. Zlatni Pjaszaci a bolgárok büszkesége, a bolgár tengerpart gyöngye. Valóban az. Kétszer láttam már aranyos homokfövenyét, és fürdöttem azúrkék vizében, de betelni mégsem tudtam vele. És egy-egy hajókirándulás a tajtékzó tengervízen Várnába vagy Burgaszba, csak felejthetetlenebbé teszi a jól sikerült bulgáriai utazás emlékeit. SZÉNASSY ZOLTÁN Zlatni Pjaszaci (Arany föveny) — a bolgár Rióiéi - Felvételek: Szerző (1), Tarjáni (2)
