A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-28 / 30. szám
Kállai Ferenc filmcsillagok Mensáros László Dómján Edit (Mafilm felvételek) 8. Folytatásos képes filmregény JANA LELKILEG ÖSSZETÖRTÉN érkezett vissza Olaszországba. — Beszélnem kellett volna vele... Haza kellett volna hoznom! Még most is biztosan beteg! Milyen ember az, aki édesanyja előtt is eltagadja, hogy él...? Ilyet csak beteg ember tesz! Vagy az, aki valaki mást nagyon szeret ... És Antonio azt a másik asszonyt, aki megmentette az életét és aki gyermeket szült neki, biztosan jobban szereti — tűnődött. Hazaérkezése után, az egyik este hosszú levelet írt Antoniónak. Szemrehányásokkal kezdte, de szerelmes szavakkal fejezte be. Reggel azonban összetépte, úgy döntött, hogy véglegesen szakít férjével. Sokáig tűnődött azon, hogy Antonio édesanyjának, aki már nagyon öreg és beteges volt, nem mondja meg, hogy találkoztak. Nem akarta felzaklatni a beteg öregasszony életét, nem akart neki sem örömet, sem fájdalmat okozni. Hosszú hónapok teltek el. Jana azonban mégsem tudott beletörődni abba, hogy elveszítette azt, akit a legjobban szeretett. De kínozta a magány, az egyedüllét. Megismerkedett egy férfival. Kedvelte a figyelmes udvarlóját, de igazán nem tudta megszeretni. Maga előtt is titkolva, visszavárta igazi szerelmét, férjét, Antoniót. Jana elköltözött a faluból. Antonio édesanyja azonban így is megtudta, hogy mással él. Felkereste. — Ezt, csali egy céda teszi! Rendes asszony, aki igazán szerette a férjét, ilyet nem tehet — mondotta szemrehányóan. — Még jó, hogy a szegény fiam meghalt, nem érte meg ezt a szégyent. Jana nyugodtan hallgatta az öregasszonyt. Kissé elgondolkozott, majd válaszolt: — Antonio él! Találkoztam, beszéltem vele... Oroszországban felesége, kislánya és háza van. Ott él... Itt a címe! Írjon neki, vagy utazzon utána, ha nem hisz nekem ... ö hagyott el! De nemcsak engem, a feleségét, hanem az édesanyját is...! Nem akartam magának fájdalmat okozni, ezért nem mondtam meg. Az öregasszony elsápadt. Reszkető kézzel vette át fia címét, könnyes szemekkel nézegette, s közben halkan suttogta: — Antonio, a kisfiam, mégis él... * * * ANTONIO NEM'TUDTA JANÁT ELFELEJTENI. Amióta találkozott vele, rosszkedvű és szótlan volt, teljesen megváltozott. Már kora reggel munkába ment és onnan csak késő este tért vissza. Kerülte Masát, kerülte kislányát. És amikor édesanyjától levél érkezett, teljesen búskomor lett. — Hónapok óta alig látlak. Kerülsz engem. És ha otthon vagy, egy szavad sincsen hozzánk. így nem élhetünk tovább! Ha egy kicsit szeretsz és szereted a kislányunkat, rendezned kell az életedet — mondotta Mása Antoniónak, amikor látta, hogy élettársa teljesen elhidegült tőle. Antonio nem válaszolt. Csendesen ült, gondolkozott. — Tudom, érzem, hogy a feleségedet szereted. — Janát nagyon szerettem. A feleségem ... De el kell tőle válnom, mert téged és a kislányomat jobban szeretem. — Ha még ma is szereted, térj vissza hozzá! Amióta itt volt, teljesen megváltoztál. — Hazautazok — válaszolta váratlanul Antonio. — Anyám már nagyon öreg és beteg, látnom kell, beszélnem kell vele. De visszajövök hozzád. Mása'tudta, hogy erőszakkal és szemrehányással semmit sem ér el. — Megértelek... Haza kell utaznod. Az utazási irodában mindent elintézek. De egyre kérlek: csak akkor térj vissza hozzám, ha igazán csak engem és kislányunkat szereted ... Antonio hosszú hónapok után ismét magához ölelte, megcsókolta Mását. Kissé megnyugodott... Türelmetlenül, idegesen várta a kiutazási engedélyt. Rabságba ejtette a honvágy. Látni akarta a falut, ahol született, ahol gyermekéveit töltötte; álmaiban Róma, Nápoly utcáit rótta, Janával a tengerparti homokban hancúrozott, és vágyódott öreg édesanyja után. — Látni akarom, beszélnem kell vele. Magamhoz kell ölelnem, meg kell csókolnom és el kell neki mondanom mindent, azt is, hogy miért nem írtam, miért titkoltam el, hogy élek. Bocsánatot kell tőle kérnem... De életben találom még? Miért rohant el Jana...? Miért nem beszélt legalább róla? — tűnődött. —■ És Janának, amikor a frontra vittek, azt ígértem, hogy Oroszországból egy szép szőrmebundát hozok. ígéretemet betartom ... Antonio napokon át a boltokat járta. Egy nagyon szép szőrmebundát keresett Janának. A sok szép áru közül nehezen tudott választani. Közvetlen az elutazása előtt egy gyönyörű perzsabundát vásárolt. (Folytatjuk)
