A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-28 / 30. szám
A CSEMADOK gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyének szombat esti műsorát körülbelül tizenöthúszezer ember tekintette meg. Az egész erdővel szegélyezett domboldal telis-tele nézőkkel, szinte nincs egy tenyérnyi hely, a padok foglaltak, az esővel áztatott talaj agyontaposott, minden szempár a szabadtéri színpadra tekint a várakozás, az elégedettség reményével: ezen a szombat estén is kapunk valamit, vidám szórakozásban, kikapcsolódásban lesz részünk, nem bánunk meg semmit, hogy tíz és száz kilométereket utaztunk a csábító szépségű gombaszögi rétre gyalog, vonaton, kerékpáron, autón, motorkeréken és autóbuszon. Felemelő érzés ennyi ember között mozogni, .helyet keresni és találni, ennyi emberrel «gyütt tapsolni, visszafojtott lélegzettel figyelni, felszabadultan nevetni, elveszni az embersűrűben. Szórakozó- és találkozóhely lett Gombaszög, itt ráznak kezet rég nem látott ismerősök, itt randevúznak közeli és távoli rokonok, itt kötnek új ismerettségeket fiatalok és felnőttek egyaránt. S itt izzadnak, kínlódnak, bosszankodnak a forgalmi rendőrök, hova irányítsanak leparkolásra ennyi gépjárművet, hiszen idén több hektárra becsülhető az a terület, amelyet autók népesítettek be. Kérdem az egyik rendőrt, mi a véleménye erről az emberözönről, a gépjárművek áradatáról, s ő megtörli verejtékező homlokát és azt mondja: — Azt hiszem, akármelyik fővárosi rendőrnek könnyebb a dolga, mint most itt nekünk. Kérdem az egyik gyalogost, mi ezekben a percekben a legfőbb óhaja? — Repülni szeretnék — mondja. — Fölemelkedni a gombaszögi rétre igyekvő emberek feje fölé, s leereszkedni valamelyik üres padra. S mit mondjanak az elárusítók, a sört, bort, üdítő italokat felszolgáló és az élelmet biztosítók? Valaki tréfásan jegyzi meg közülük: — Kanalat, villát hozzanak, hogy éhen ne maradjanak. Egy másik elárusító még hozzáteszi: — Egyenek otthon, vagy hozzanak magukkal, ha éhezni nem akarnak. Mert tizenöt-húszezer embert etetni, itatni legalább olyan nehéz, mint egy mindenkinek tetsző kétnapos, érdekes, tartalmas és szórakoztató műsorral kirukkolni. Igen, a műsor! Eljutottunk oda, hogy a gombaszögi kétnapos program ugyanúgy a helyeslő és ellenkező vélemények tárgya, mint mondjuk egy-egy szilveszteri műsor a rádióban vagy a televízióban. Sokan vannak olyanok, akiknek fenntartás nélkül tetszik minden, s még többen, akik elhúzzák a szájukat és csalódottan távoznak. És ez jó, nagyon helyes, hiszen azt bizonyítja, hogy a CSEMADOK Országos Dal- és Táncünnepélye közös üggyé vált, tíz és tízezrek akarják a legjobbat, a legkifejezőbbet, a legszórakoztatóbbat. Ezrek és ezrek mondják a kétnapos ünnepség befejezése után: nem így kellett volna, másképp, a táncdalból kellett volna több vagy a szép magyar népdalból, muzsikából, esetleg tartalmasabb és színvonalasabb lehetett volna a program, s a még több nevettető jelenet talán hatásosabb lett volna. Mégcsak nem is hosszú hajú, kinézésre egészen szolid fiatalembertől érdeklődöm a szombat esti műsor befejezése után, amikor a táncdalokon fellelkesült rengeteg lány és fiú kanászos, de mégis tetszést kifejező füttykoncertje már-már eksztázisba csapott át, s a másnapra is ülőhelynek alkalmas hosszú lócákon, deszkákon, bokáig sáros lábbal rohangáltak ide-oda és hátborzongató csatatér látványát keltették s megdöbbentően rácáfoltak arra, hogy itt most valamit, egy kis ízelítőt kaptak a saját vagy akármelyik más nemzetiség szocialista kultúrájából. Egyszóval a legszolidabbnak tűnő fiataltól kérdezem, elégedett-e mindazzal, amit látott, s ő pirosra gyúlt arccal, tüzesen csillogó szemmel azt válaszolja: Stavbár — a košicei (kassai) művelődési központ táncegyüttese Gombaszög — Végre az lett Gombaszög, amit a fiatalok várnak tőle. S oldalt, a dombon egy negyvenötven év között lévő ember áll, kigombolt ingnyakkal, csizmában, elárvultán, s ha a költőt idéznénk vele kapcsolatban, akkor azt mondanánk róla: „mint kit az édesanyja vert meg, kisírt szemű, elfáradt gyermek“, rhert lehangolt és nagyon szomorú, egyik cigarettát a másik után szívja, tapossa az átázott földbe, s kérdezetten is mondja a véleményét. — Szép volt a műsor, de mi, szövetkezeti parasztok, már annyi figyelmet sem érdemiünk, hogy népdalokkal, magyar nótákkal kedveskedjenek nekünk? Szép volt a lengyel vendégénekes száma, jól szórakoztunk a Tatra kabaré műsorán is, de a népdal és a magyar nóta hiányzott! Mindig valami más kell, új kell, úgy érdekes, úgy igazi, mondom én s ő bólintgat és hozzáteszi, nincs az új és más ellen, csak rosszul esik neki és sok száz és ezer hasonló korú társának, hogy a szombat esti műsorban nem kapták azt, amit vártak. És én nem tudtam megvigasztalni azzal, hogy vasárnap lesz az ő napja, vasárnap délelőtt kezdődik az öntevékeny népművészeti csoportok vetélkedője. Az lesz az igazi, amire habozás nélkül azt mondhatjuk, hogy a miénk és nem számít, milyen nemzetiségű együttes tolmácsolásában, mert hiszen a népéletnek, népszokásnak, különösen táncban, mindenki számára érthető nyelve van. Vasárnap délelőtt a szabadtéri színpad azoké volt, akik odahaza falujukban, városukban kedvtelésből, a kultúra szeretetéből és tiszteletéből vállalták a készülődés izgalmait, a verejtéket kifacsaró próbákat, mint a szépen- szereplő rožňavai (rozsnyói) Munkásdalárda, a CSEMADOK bis• • • • Csak tiszta forrásból • • • 4 A tomašovói (féli) Kisduna táncegyüttes Immár tizenhetedszer rendezték meg Želiezovcén (Zselizen) a népművészeti fesztivált, amely újra országos rangot kapott, és minden körülményt egybevetve az egyik legsikerültebb seregszemle volt, mely kifejezte hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek testvéri barátságát, a proletár internacionalizmus magasztos eszméjét. És egyúttal a soha ki nem apadó népi kultúra gazdag forrásából adott ízelítőt. Szombaton, június 10-én, délután az üzemi klub nagytermében a népdalverseny szereplői, népdalénekesek, éneklő csoportok, népi zenészek legjobbjai szerepeltek a „Csak tiszta forrásból“ című műsorban. Nagy sikert arattak az eredeti népdalok és népi feldolgozások, zeneszámok. Ebben a műsorban szerepelt a Szőttes, a CSEMADOK KB népművészeti együttese is, mely példát mutatott a népi kultúra magasabb szintű művelésére. Szombaton este a varázslatos Schubert-parkban két kitűnő együttes, az A CSEMADOK Podunajské Biskupice-i (pozsonypüspöki) helyi szervezet tánccsoportja
