A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-21 / 29. szám

iVet>essütfck/

— Es ismét az első férjedet vetted el, ha-ha!

— Ne fáradozzanak uraim, hiszen már régen nincs vakbelem.

Egy fiatalember elmegy a jósnőhöz, aki a következőket mondja neki:

— Ön sok pénznek néz elébe, és a betegségeket még csak hírből sem fogja ismerni.

— De kérem — szél a fiatalember —, ez rnám nézve nem örvendetes.

— Miért?

— Mert orvostanhallgató vagyok.

■

Kovácsné nyaralásból hazatérve megkérdezi kisfiától:

— Bánkódott sokat a papa mikor elutaztam?

— Eleinte nem, hanem most az utolsó napokban igen odavolt szegény.

■

Egy kisfiú és egy kislány beszélget. Azt mondja Pistike:

Szöveg nélkül

t

— Ha én nagy leszek, olyan sok pénzt fogok kferesnl, mint a papám.

Mire Micike.

— Ha én nagy leszek, olyan sok pénzt fogok költeni, mint a mamám.

■ «

Pistike megkérdezi az apjától:

— Mondd papa, miért vetted te pont a mamát feleségül?

A papa diadalmasan fordul nejéhez:

— Látod, már a gyerek is csodálkozik rajta!

Egy fiatalember jeggyűrűt vásárol:

— Bevéshetem a gyűrűbe a menyasszonya nevét?

— Lehet kérem, de mindenesetre

ne nagyon mélyen. >

IÍrdemes-e

egy koronáért gyalogolni ?

Móricz Zsigmondnak van egy nagyon közismert riportja. A címe Gya- | logolni jó. Írásában visszaemlékezik gyermekkorára, egy kicsit ifjúságára | is, milyen nagy élményt jelentett számára egy-egy gyalog megtett út. Hi- | vatkozik diákéveire, amikor az Alföldön gyalogolt, s azt hitte, hogy a világ | végtelen, pillantásunkba befoghatatlan, minden síkság és minden • átte- í kinthetetlen; s a gyaloglás értelmes voltára hívja fel a figyelmet akkor is, | amikor írásában a sztratyeneci völgy elkápráztató gyönyörűségeit dicséri. | De Móricz Zsigmond gyaloglást dicsérő szavain innen és túl térjünk rá | egy igen lényeges dologra. Gyalogolni általában véve nem jó. Fárasztó, | j izzasztó, ágynak döntő, tehát egy cseppet sem élvezetes dolog; gyalogol az, akinek muszáj, akinek nem telik a bukszájából sem lovaskocsira, sem autóra, sem semmilyen járműre, csak arra a kétlábú „járműre“, amelynek az üzemeltetéséhez kenyérre és húsra van szüksége a szervezetnek. Lassan járj,

1^» tovább érsz, mondja a közmondás, s nyilván Petőfi is örült, hogy lovas szekéren utazhatta be az országot, így volt ideje tűnődve szemlélődni, egy-egy p vidék természeti szépségeit méltányolni, s költőhöz méltón hasonlatot is J kieszelni, mint ahogy Rozsnyó felé haladva is tette; úgy fekszik a város 1 a völgy ölében, mint a kalap sarkába dobott egyforintos. Más azonban a lovaskocsi, amely Petőfinek is kijutott, s megint más a gyaloglás. Képzeletünkben kínt, nyomort, kényszerűséget jelent ez a művelet, hiszen gyermek-I korunk eleven emléke, hogy édesanyáink fogták a kosarukat, megiömködték tojással, vajjal, túróval és tejjel, s hajnalban keltek és mentek a kis- I városi piacra gyalog, erdőn, mezőn át, csakhogy néhány fillérhez jussanak. I Volt már az ö idejükben is autóbusz, de lovaskocsi és más fogat is, ám az I istenért sem vették volna igénybe, a láb nem kér pénzt, a láb mindenüvé I elvisz, mi értelme lenne a fuvardíjnak. Nincs pénz, kell a pénz, s a láb, I a gyaloglás nem kerül pénzbe, csak annyiba kerül, amennyi élelemre a szer- I vezetnek szüksége van. Ki tartaná számon, asszonyaink, édesanyáink hány 1 kilométert tettek meg hajdan oda és vissza alapon, hogy portékájukat pénzre változtathassák. S gyaloglásuk, verejtékük még ma is visszaidézi az ínséges esztendőket, a pénztelenséget. S ez az okoskodás IpeTské Predmosticban (Ipolyhídvégen) jut eszembe, az autóbuszmegállónál, amikor hátikosaras asszonyok nyomakodnak fel az Ipolyság felé tartó autóbuszra, s kérdezem, mit visznek, már mint a városba, s ők egyértelműen mondják, nem visznek semmit, nem is a városba készülnek, csak a falu másik végén, az Ipoly menti dombokra, ahol a jó föld és a déli fekvés nagyszerű lehetőséget nyújt szőlőtermesztésre, s ők termelik is emberemlékezet óta. Az emberemlékezet azt jelenti, hogy apák, nagyapák, ükapák jártak ki a faluból gyalog a szőlőbe, s tavasztól őszig nem volt megállás, kötözés, kapálás, megint kötözés, megint kapálás, egészen a szüretig, a termés betakarításáig, s ki számolta volna, hogy hány lépés a falutól a szőlő oda és vissza, megint oda és vissza.

S ki kérdezte volna, van-e a temérdek sok gyaloglásnak valami értelme, hiszen a bor szétfolyik baráti összejöveteleken, családi eseményeken, keresztelőkön, lakodalmakon, halotti toron stb. S itt most nem is a szőlőtermesztés az érdekes, hanem az ezzel járó munka, az ezzel járó távolság. És a kérdés, úgy is adódik: érdemes-e egy koronáért két-három kilométert háti kosárral, kapával a kézben gyalogolni? Az ipolyhídvégi asszonyok szerint | nem érdemes. Egye meg a fene azt az egy koronát. Az autóbusz a falu | közepén áll meg, s egy koronáért elviszi őket a szőlődombok alá. Miért ] gyalogolnának, miért pazarolnák az időt. Egy korona nem a világ, s az I

I értéke sem olyan, mint a hajdani, nyomorúságot igazoló egy krajcárnak. I Abban az időben a krajcárokat, a filléreket verték a fogukhoz, ma korona- I ban csak a százasokat adják ki nehezebben. Mert van munkalehetőség, tehát I van kereset is, miért gyalogolnának a szőlődombra egy koronáért? Gyalo- I goljon az, akinek muszáj! De kinek muszáj? Így hát az ipolyhídvégi asszo- I nyok kora reggel vagy később, mert az idő sem szorít úgy mostanság, mint 1 régebben, felkapaszkodnak az autóbuszra a háti kosaraikkal, s kérnek egy 1 jegyet, ide a szőlődombok alá, ide a falu szélére, a közeibe. S a fiatal jegy- jg

I kezelő a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy egy koronás jegyre 1 is szükség van, hiszen miért jutna eszébe jelenünket a múlttal összehason- I lítgatni. Ha megjegyzése van, az is csak annyi, hogy a kosarakat az ölükbe I fogják, a kapákat alkalmas helyre állítsák. S ez minden. A figyelő riporter 1 szeme azonban itt most egy sokatmondó tényt állapíthat meg. A felszaba- I dulás óta húsz-egynéhány évet tettünk meg, s lehet, az ipolyhídvégi asszo- 1 nyok ennek eredményeit sem tudatosítják. Csupán egyet vallanak: egy ko- | rónáért nem érdemes gyalogolni. A szőlőbe sem, máshová sem, sehová...

MÁCS JÓZSEF I

Rejtvényünkben juhász Ferenc egyik mondását rejtettük el a vízszintes 1, függőleges 12, 18, vízszintes 24 és függőleges 13. számú sorban.

Vízszintes sorok:

12. Eredménytelenül. 13. Ilyen lap csak a vendéglőkben található. 14. Székesegyház. 18. Ütő. 17. Keleti ellenkezője. 19. Amaz szlovákul. 21. Gläzur. 22. Nyugtalanul viselkedik. 25. Reverendaszerü öltözet, ford. 27. Hiányos kép. 28. Széptevés. 29. Erkölcsi hanyatlás. 31. Három hangszerre Irt zenemű. 32. Alumínium vegyjele. 33. összevissza: vert. 34. Szlovákiai folyó-e? 36. Ha szlovákul. 37. Mázolá. 38. Olimpiai bajnokunk. 39. Llterátus. 40. Házőrző. 42. Keresztül és ételízesítő. 44. Plán betűt. 45. Idegen

illat. 46..........Zsuzsa, magyar írónő. 48.

Az ég kékje. 49. Angol olaj. 51. Folyó Etiópiában. 52. Az Öt-tó egyike. 53. Kedd közepe. 55. Olasz autó márka betűi. 57. Év — franciául. 58. Száz — szlovákul. 59. Gyakori idegvégződés. 60. Üt Rómában. 62. Nem egész mázsa. 84. Több mint ezer van belőle Finnországban. 65. A jószívű teszi. 86. Sirhalmok. 68. Odor. Függőleges sorok:

1. Anna Irma. 2. Kisebb települések.

3. Ritka férfinév. 4. Északi férfinév. 5.

Járkált. 6. Tirol betűi felcserélve. 7'. Állami Illeték. 8. Kerület. 9. 365 nap. 10. Tlltószó. 11. Látás szlovákul. 20. Beülni operája. 23. A lelátó öröme. 26. Ezek — szlovákul. 29. Város a Bácskában. 30. . . . . ro, japán város. 33. Föléje. 35. Hiányos dombormű. 36. Íz. 39. Nemzetközi műnyelv. 41...........Béla, világhírű magyar zeneszerző. 43. Kevert duó. 47. Biokémiában vani 50. Orvosi vizsgálat. 54. Több idegennyelvű film végén olvashatjuk. 56. Hiányos masni. 59. A negyedik dimenzió. 60. Világtalan. 61. Katlanban van! 63. Női hangnem. 65. Névelő. 66. Melegség. 67. Olga Ella. 69. Ha — szlovákul.

Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 12, 18, vízszintes 24, és függőleges 15. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül.

Az előző rejtvény helyes megfejtése: .Hányszor mondtam már magamnak, / nézd ezt nem szabadi 1 Hagyd a nőket abba már, / mért vagy oly szamár?“

Könyvet nyertek: — a zárójelben meg jelölt számú rejtvények helyes megfejtéséért — Tárnok Mihály, Búő (20); Bartha Tiborné, Nitra (21); Kakas Gyű la, Tek. Luőany (22); Teleky Jánosné, Rím. Sobota (23.).

J A