A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-29 / 52. szám

Iiuzsii tsijak A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről. AZ , ALACSONY-TÁTRA ÉKKÖVE Arra a kérdésre, hogy melyik Szlo­vákia legszebb hegysége —, nehéz lenne kapásból válaszolni. Kevés or­szág hegyrajza oly változatos, mint éppen Szlovákiáé. A Magas-Tátra méltóságteljes, sőt félelmetes, a Kis — és Fehér Kárpátok vonulata idil­likus, az Alacsony-Tátra... igen, az Alacsony-Tátra a legszebb. Ez ugyan szubjektív vélemény és vitatható, de az Alacsony-Tátrában van valami különleges, valami nem mindennapi, ami a többi hegység fölé emeli. Az Alacsony-Tátrának két arca van. A Janus-arcú hegység. Északról zord fekete sziklák raj­zolják ki markáns profilját, délről lágy ívű lejtőkbe simulnak arca re­­dői. Amikor Jasnán, a Chopok északi oldalán vad szelek kavarják a havat, a déli oldalon a Srdiečkonál napsü­tésben szikrázik a hótakaró. Elismerjük, hogy ez magában még nem kuriózum. Ez természeti tör­vényszerűség, hiszen minden hegy­ségnek van egy zord északi és egy enyhe déli oldala. Csakhogy e két oldal két különböző, egymástól éle­sen elhatárolt földrajzi egységet al­kot. Nem így a Chopokon, az Ala­csony-Tátrának ezen az ékkövén. Itt az ember alkotó szelleme és alkotó keze hidat emelt észak és dél ha­tárvonala fölé. A hegységet leigázta a technika fegyverével. Drótkötélpá­lyás felvonóval kötötte össze északot déllel. S ennek nincs párja a vilá­gon. Hideg, borús, zord az idő Jas­nán? — váltunk egy jegyet az ülő­liftre, s néhány perc múlva fenn va­gyunk a csúcson. Az átszállás a déli felvonóra egyszerűbb, mint a feljutás egy nagyváros villamosára. Hangta­lanul siklik le a csúcs jégvilágából a „drótkötélen függő fotel“, a felhők ritkulnak, s mintegy varázsütésre ki­tárul fölöttünk az égbolt azúrkék kupolája, s arcunkat melegen csókol­ják a napsugarak. Ismételjük, szubjektív vélemény, de mi ezért állunk ki az Alacsony- Tátra s legnépszerűbb csúcsa, a Cho­pok mellett. Mert vitán felül a Cho­pok a hegység legnépszerűbb csú­csa. Nyáron a természetjárók ezrei­nek találkozóhelye, télen — akkor van itt az igazi szezon — és kora tavasszal a síelők paradicsoma. A fejlődés — ez érdekes — az északi oldalon rohamosabb. Jasnán már akkor épült az első hegyi tele­pülés, amikor a déli lejtőket még a pásztorok s a legelésző marhacsor­dák uralták. Ez részben a világhírű Demänovai (Deménfalvi) cseppkő­barlang érdeme, ott lenn a barlang mellett épültek az első turistaszál­lók, menedékházak. Az építkezés az­után feljebb húzódott, és a Chopok északi lábánál, a tulajdonképpeni Jasnán vetették meg az Alacsony- Tátra e legnépszerűbb téli és nyári sportközpontjának alapjait. A Vrbici­­tó partján felépült turistaház még ma is a Jasná központi elszállásoló helye, bár a fejlődés további fokán felépült Tri domky szakszervezeti üdülő csak részben tudta tehermen­tesíteni a Mikuláš menedékházat. Az Alacsony-Tátra fejlesztési tervében ma is az első helyen áll Jasná. A tervezők az elszállásolási központot Lúčky körzetében javasolják. Bielý púf mellett a tervezett mesterséges tó partján lesz Jasná egyik legszebb része. A déli oldal, bár meteorológiai és földrajzi szempontból is fölveheti a versenyt Jasnával, sőt túl is szár­nyalhatja azt, csak jóval később kezdett kiépülni. Az egykori Tran­­goska menedékházat a Szlovák Nem­zeti Felkelés idején a német fasisz­ták felgyújtották, utóda évekig egy kis svéd faház volt. Pedig a Cho­pok déli lábához felvezető Bystrá­­völgy bonyolította le a Ďumbierre (Gyömbérre) és a csúcs alatt megbú­vó menedékházhoz a forgalmat. Csu­pán az ötvenes évek elején indult fejlődésnek a hegység déli oldala. Ekkor már épült a Srdiečko sport­szálló, a felvonó déli ágának völgy­­állomásáról. Még a Srdiečko hegyi szálló megnyitása előtt befejezték a felvonó középső állomásán a nagyon szép Kosodrevina menedékházat, majd 1957-ben a Srdiečko is meg­nyitotta kapuit. A turistaforgalom most már megoszlott Jasná és a Sr­diečko között. Azután a Bystrá­­völgyben Tálén felépült az új, kor­szerű nagyszálló, melynek lankás környéke főleg a gyengébb vagy üdülő síelők számára nyújt nagysze­rű terepet. A Chopok déli oldalán további létesítményeket építenek. A Chopok a nyári természetjárás szemszögéből nézve szorosan össze­függ a Gyömbér-csúccsal. A csúcsról csúcsra vezető gerinctúra az Ala­csony-Tátra turistáinak kedvelt út­vonala, de egyre többen látogatnak fel — mint azt már említettük — a Bystrá-völgyön át a Gyömbérre. A sísport szempontjából egyelőre Jasná van előnyösebb helyzetben. Ji néhány különböző nehézségi fokú lesiklópálya áll a sportolók rendel­kezésére, a közepes síelőktől kezdv e, egészen a nemzetközi küzdelmek versenyzőiig. A déli oldalon elsőren­dű feladat kiépíteni még a lesikló­­pályákat, mert csak így érvényesül igazán a sífelvonó. Bár a Gyömbér lejtői is kiváló síterepet kínálnak, egyelőre nemigen látogatják a síe­lők, mert aránylag fárasztó a ka­paszkodás. A tervek szerint azonban rövidesen itt is korszerű felvonót lé­tesítenek. Óriási jövő vár az Alacsony-Táti a 1. Az Alacsony-Tátra ékköve: a va­rázslatosan szép Chopok 2. A világhírű Demänovská-i (De­ménfalvi) cseppkőbarlang 3. A Ďumbier (Gyömbér) északi fala 4. A Chopok lejtőin kitűnő lesikló­­pályákat létesítettek 5. Az Odboj turistaház a demévfn! ví ölgyben ékkövére, a Chopokra. Mind az észa­ki, mind a déli oldalon óriási táv­latokat ígér a fejlesztési terv, s ha ezt megvalósítják, a hegység felve­heti majd a versenyt az alpesi or­szágok téli sportközpontjaival is. Az Alacsony-Tátra gerinctúrája különösen télen egyike a legszebbek­nek, de egyben a legnehezebb vállal­kozása is. Csak a tavaszi idényben (márciusban és áprilisban) ajánlha­tó, amikor mór hosszabbak a nap­palok és a nyitott főgerinc nincs annyira kitéve a jeges szeleknek és hófúvásoknak, mint télen. A jeges, meredek szakaszok, az óriási szikla- és hó-áthajtások, az egyes turistahá­zak között nagy távolságok és az elégtelen gerincjelzés a jól felkészült turistákat is nehéz és merész fel­adat elé állítja. A legszebb és legnépszerűbb ge­rincszakasz Donovalyban kezdődik, melyet télen is a Poľanától Králič­­káig oszlopjelzéssel látnak el. A tu­lajdonképpeni túra Donovalynál, az Alacsony Tátra egyik legszebb téli központjánál kezdődik. A gerincűt déli irányban behavazott réteken ve­zet Poliankára, egy lesiklásra nagy­szerűen alkalmas lejtőn lefut a Keč­­ka alá, majd erős kapaszkodással tör föl a Kečka 1226 méter magas csú­csához, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. Ezt a túrát azon­ban csak a nagy tapasztalatokkal rendelkező síelőknek ajánljuk, mert jelzés alig látható, tehát iránytű nél­kül nem is szabad túrára indulni. Az üdülő síelőknek csak a kisebb túrá­kat ajánljuk, de azokra is csak ve­zetővel keljenek útra. Ne feledjük: a meggondolatlan merész túra fehér halállal végződhet...

Next

/
Thumbnails
Contents