A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-15 / 50. szám
Dolgos hétköz napok 0 i t •/ v Ifr 1 ■ < \ w f 1 * i f ■ mm WBjBläfi • V. = ! :vt’\©jrt fM ■ \ HÁROM CSILLOGÓ Üj munkahely, új környezet, új lehetőségek, öröm és lelkesedés — ezeket a gondolatokat és tényeket feszegetjük négyesben. Igen, a munkahely mindenképpen nagy hatással van az emberre — állítják mindhárman. A régi munkahelyet össze sem lehet hasonlítani ezzel az újjal. Tiszta, tágas, világos, egészséges, rendezett. És virág is van itt, ami még otthonosabbá teszi. Hát még egy év múlva milyen leszl Az udvar tele lesz díszcserjével, fával, rózsával, pázsitfűvel... Az ember elgondolkodik: lassan valóban elérünk oda, hogy a dolgozók ténylegesen sajátjuknak érzik a gyárat, üzemet, s életük valódi értelmét a jól végzett munkában látják. Olyan minőségi változás ez, olyan eredmény, amely biztató, s amelyre méltán lehet büszke a szocialista társadalmi rend. Amikor a dolgozó ember tudatosítja magában és érzi, hogy ebben az országban minden érte van, minden érte történik, s hogy amit tesz a munkahelyén, a társadalomért, illetve magáért teszi, jó dolog. Gezsó Ilona: 18 éve dolgozik a Kožatex somorjai üzemében. 15 évig varrónő volt. Érti és szereti a munkáját, különben nem maradt volna meg annyi éven át a munkahelyén. Jelenleg minőségi ellenőr. Megbízhatóan végzi a munkáját: az ő szemét nem kerüli el a legkisebb hiba sem. Mindent lát, mindent észrevesz, de nem is kap reklamációt vásárló partnereitől az üzem vezetősége. Mint embert is szeretik és tisztelik a munkatársai. Férje a kommunális üzem igazgatója. Három gyerekük közül kettő fiú, egy lány. A lánya férjhez ment, a fia megnősült. A legkisebb, a tizenöt éves fiú ipari tanuló a Teslá-SZEMPÁR ban. Még együtt van az egész család. Ez meglepően szép dolog. — Amíg kisebbek voltak a gyerekek, nehezebb volt, most már könynyebb — mondja. — Jól be tudom osztani a munkámat, sőt még olvasásra, kézimunkázásra és tévénézésre is jut időm . . . 1700 koro'na körül keresek havonta. Elégedett vagyok és most, hogy ebbe a szép új üzembe költöztünk át, jó lenne visszapergetni az elmúlt éveket... Reinolt Ilona: 15 éve dolgozik az üzemben. Varrónő. Két nagylánya a fővárosban dolgozik, naponta hazajárnak. — Pontosan — mondja nyomatékkor — Soha nem maradnak el ... Véleményem a fiatalokról? Fiatalok. Szépek, fejlettek és hát sokszor ok nélkül kiabálnak rájuk kigyót-békót... Nem rosszak a mai fiatalok. Nem rosszabbak, mint mi voltunk annak idején ... Szeretek tévét nézni, színházba járni, és mindenem a kirándulás. Nyaranta rendszeresen járunk a Balatonhoz ... Kimondhatatlanul örülök az új üzemnek, otthonosan érzem itt magam... Kovalcsik Margit: 21 éves fiatalasszony. Van egy kislánya, egy kisfia. Egyik óvodás, a másikat meg a bölcsődébe hordja. Itt az üzemben varrógépen dolgozik, üzemi varrótanfolyamot végzett. — Nem azért vagyok itt, hogy ez van, ezt kell csinálni, nem, szeretem a munkámat — mondja csillogó szemmel. — Megtalálom itt a számításomat. Nem kell félnem a holnaptól, és ez nagyon megnyugtató érzés ... Nem félnek a holnaptól, egyetlen dolgozó sem fél a Kožatex somorjai új üzemében, mert a jövő távlata biztató. — Ib —
