A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-15 / 50. szám

érdemes szétnézni. Éppen most kap­tunk sok szép kabátot. Majd egy idős nénihez fordul, aki hasonlóan hozzám csak a szemét gyönyörködteti. — Egy ismerősöm kért meg, hogy nézzek neki valami szép kabátot. — Az elárusítónő tü­relmesen elmondja neki minden ka­bát árát és előnyeit. — Igazán sok szép holmi van itt — jelenti ki vé­gül is Szokolai néni, akivel a nézelő­dés alatt összeismerkedünk. A tükör előtt egy szőke fiatal lány úgy a hetedik kabátot próbálja fel éppen. Hosszan nézegeti magát a tü­körben. Szinte a csodával határos már, hogy sem az elárusítónőnek, Jancsó Júliának, sem az üzlet veze­tő-helyettesének Kovács Juliannának lényéből még mindig nem árad a jól­ismert „vagy vegyél, vagy hagyd ab­ba a válogatást“ magatartás. Ugyan­is felváltva szolgálják ki a lányt. Okosan is teszik, mert a lány, Paulik Jara végül is talál olyan kabátot, amely megnyeri a tetszését. Kérdé­semre ő is elismerően nyilatkozik a bolt dolgozóinak türelméről, kedves­ségéről és kifizeti a szép csuklyás kabátért a 960 koronát. A modern szűcsáru között azon­ban nincs túlságosan nagy választék, de mint mondották, karácsony előtt még többször kapnak árut. Az eme­leten sok szép női ruha található. A kedvelt és keresett crimplen anyagból is van bő választék, csak a még keresettebb crimplen nadrág­­kompiéból nem kapnak eleget. S a színekben és nagyságban sincs elég nagy választék. — Most is csak szilvakék színben kaptunk komplékat, ami nem illik mindenkinek, és kizárólag 45-ös nagyságban, —. jegyzi meg az eláru­­sítónő. — De azért van mi között vá­logatni : az ez évi eladási tervet már teljesítettük. Női csizmában a legnagyobb a kereslet A cipőboltban rengeteg az áru, de az Prandl Sándor felvételei A PU LT K ÉT O L D A L Á N t. Guszto és nővére Peti öccsének ke­res karácsonyi ajándékot 2. Barna vagy szőke hajút válasszak? 3. Paulik Jara a tükör előtt, abban a kabátban, amelyet végül is megvásárolt 4. Nincs feszült viszony a pult két ol­dalán 5. Anyu, vegyük meg azt a csokitl A cim alapján az olvasó bizonyára csupa ellentétekkel tűzdelt Írásra gondol és vár. Természetesen joggal és be kell vallani, hogy eredeti el­képzelésünk az is volt, hogy a két oldal — az eladók és a vevők — szembeállításával akad majd sok-sok ellentmondás. Eredeti elképzelésünk­től azonban el kellett térnünk. Mi tagadás, minden csalódottság nélkül váltottunk át, mert bár korántsem általánosítható tünet még az eladók és a vásárlók jó viszonya, de ez egy­szer minden fennkölt szépítgetés nél­kül mindjárt a bevezetőben le kell szögezni, hogy Levicében (Léván) hiába kerestem kirívó esetet, lé­nyeges negatívummal e téren nem találkoztam. Még akkor sem, hogy karácsony előtt lévén, igazán nem unatkoznak az elárusítók, és lázasabban, hossza­sabban keresgél a sok vevő, mint máskor. Mégcsak az sem áll fenn, hogy a boltok dolgozói tudván cé­lomról, igyekeztek volna „megjátsza­ni“ a kedves és türelmes elárusító szerepét. Ugyanis egyszerűen elve­gyültem a vásárlók között és mint annyian karácsony előtt, én is keres­géltem, válogattam, és a fényképész is csak az utolsó pillanatban lépett a színre. Crimplen a sláger — Mit parancsol? — lép hozzám a női ruházati boltban nemsokára, ahogy belépek, az egyik elárusítónő. — Csak úgy nézegetek. Ez még csak olyan előzetes tájékozódás. — Csak tessék — feleli kedvesen—,

Next

/
Thumbnails
Contents