A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-08 / 49. szám
■I j II ui t si n sí k sí sulii Lassan Borbála lipovníki olvasónk levelére válaszoljuk: özvegyi nyugdíjra — a férj halála után egy éven túl is — az özvegynek akkor van igénye, ha teljesen rokkant, vagy ha legalább egy gyermekről gondoskodik, aki árvasági járadékra jogosult. Ugyancsak igénye van özvegyi nyugdíjra akkor is, ha legalább három gyermekét nevelt fel, vagy ha két gyermeket nevelt fel és már 45 éves; illetve ha elérte 50. életévét. Minthogy ön még csak 39 éves, csak addig lesz özvegyi nyugdíjra igénye, ameddig legalább egy gyermekére árvasági járadékot kap. Az, hogy fiatalabb testvéreit gondozta, nevelte, ez esetben nem jön számításba, mert ezek sem az ön, sem a férje gyermekei nem voltak. Testvéreit illetően tudni kellene, hogy szüleik mikor haltak meg s a gyermekeket a gyámhatóság kinek a gondjaira bízta, illetve ki volt a gyámjuk vagy törvényes képviselőjük, s azt is, hogy mikor voltak az ön nevelésében, a házasságuk tartama alatt, vagy már a férje halála után. Csak ezeknek az adatoknak az ismeretében lehetne esetleg kérdését egész pontosan és véglegesen megválaszolni. Dr. B. G. 2i x n r vil s a_____r__________ ■ tsiiiai:«« 1 A kötőhártyagyulladásról A szem kötőhártyájának — tehát annak a vékony, fehér és átlátszó szövetnek, amely a szemgolyót és a szemhéjak belső felszínét béleli — gyulladását (latinul conjuctivis) legkülönbözőbb fertőző kórokozók, idegen test, vegyi anyag és túlérzékenység egyaránt okozhatja. Leggyakoribb a közönséges gennykeltők, a sztafilokokkuszok okozta kötőhártyahurut, amelyet piszkos, fertőzött törülköző vagy piszkos kéz okoz. A gyulladás jele — a vérbőségen és a duzzanaton kívül — a szemzugokban reggelente váladék, csipa, amelytől a szemhéjak beragadhatnak. Tavasszal, virágnyílás idején a szénanáthával egyidejűleg a növényi pollénekkel (virágpor) szemben érzékeny emberek szemén fertőző kórokozók nélkül is keletkezhet kötőhártyahurut. Természetesen az ilyen gyulladás nem fertőző. Kötőhártyagyulladás esetén orvoshoz kell fordulni, aki akár cseppel, akar kenőccsel, rendszerint hamar megszabadít a kellemetlen panaszoktól. A gyógyításnál azonban lényegesen fontosabb a megelőzés. A kötőhártya-gyulladásos embernek feltétlenül külön szappant és törülközőt kell használnia és a közös mosdókagylót vágj' lavórt, amelyet használ, fertőtlenítőszerrel kell kimosni utána. Helyes kezeléssel a kötőhártyagyulladás néhány hét alatt meggyógyítható, de elhanyagolt esetekben szövődményekkel is járhat. Egy ilyen szövődmény a könnytömlőgyulladás (dekriocisztitisz) is. A tíz milliméter hosszú és négy milliméter széles könnyzacskó a szem belső zugában helyezkedik el, a könny innen vezetéken át az orrba ürül. A könnyvezeték elzáródását pangás és gyulladás követheti. A gennyes könnytömlőgyulladás .feltétlenül szakorvosi kezelést igényel, mert a szembe jutó genny súlyosabb szövődményt okozhat. «inlii! Válasz „Vándor felhők“ jeligére Sorait többször elolvastam és elgondolkoztam az életén. Huszonegy éves és máris ilyen mostoha magához a sors. Azt írja, hogy szereti a férjét, ő is magát. Külön élnek, de a férje rendszeresen jár magát és a gyermekét meglátogatni, és arra kéri, hogy költözzenek hozzá vissza. Azt tanácsolom, hogy valóban béküljenek ki. Gondoljon a gyermekére, akinek a jövőjéért mind a ketten felelősek. Arra panaszkodik, hogy a férje nagyon szereti a szüleit, gyakran jár haza hozzájuk. Miért ítéli el ezért a férjét? Hát maga nem szereti a saját szüleit? Nem hibás maga is egy kicsit abban, hogy nem tudott szót érteni a férje szüleivel? Szerintem az anyósa nem rossz asszony. Ha az lenne, nem fogadta volna magukat a lakásába és nem nevelte volna a gyermeküket. Ha rossz lenne, nem fáradozna azon, hogy béküljenek ki és költözzenek ismét össze. Azért egyáltalán nem kell megharagudnia, hogy a férje itt-ott az édesanyjához megy étkezni. Inkább örüljön, hogy ily módon is segíteni akar magukon. Hiszen maga is dolgozik és nem biztos, hogy elkészítheti az ebédet akkorra, amikor a férje, aki traktoros, időt tud szakítani az ebédre. Azt tanácsolom, hogy béküljenek ki és akkor a vándor felhők elvonulnak a fejük felől. Egy édesanya, aki anyós is Válasz „Miért jön derűre ború“ jeligére Mindenekelőtt engedje meg, hogy levele utolsó mondatának szavait idézzem: „... hogy megint helyre állhasson közöttünk a régi meghitt, tiszta érzelmi kapcsolat.“ Ügy gondolom, hogy félreismeri a helyzetét. Nem hiszem, hogy valaha is „meghitt, bensőséges“ kapcsolat volt maguk között. Egy szerelemre éhes tizenhét éves csibész karmai közé került, aki elég közönséges, de már nem kezdő szoknyavadász. Elnézést kérek a modortalan szavakért, de segíteni akarok. Vigyázzon, mert csak egyszer élünk és az életet könnyű elrontani, de nehéz ismét helyre hozni. V. L. egyetemi hallgató A férjem az anyja nélkül nem tud élni Huszonegy éves fiatalasszony vagyok, de már eddig is sok csalódás ért. A gyermekkorom nagyon keserű volt. A szüleim nem jól éltek. Amikor férjhez mentem, azt gondoltam, hogy most már boldog leszek, mert van, aki igazán szeret. De nagy csalódás ért. Amikor férjhez mentem, csupán 18 éves voltam. Azért mentem oly korán férjhez, mert az udvarlóm már nem bírta, hogy az apám mit művel otthon a családunkkal. Azt ígérte, hogy mellette nyugodt életem lesz. Ma is szeretem a férjemet s talán azért mentem tönkre idegileg, mert folyton emésztem magam. Eleinte ugyanis nagyon jól kijöttünk egymással. Hallgattam az anyósom parancsszavára, mert tapasztalatlan voltam. Idővel azonban kezdtem rájönni, hogy jobb lenne, ha teljesen magunkban élnénk és ketten a férjemmel dönthetnénk el mindent. Mint minden fiatalnak, nekünk is voltak ter-Breier Pál felvétele ri i;in*»ni: veink. Sajnos a terveinket nem sikerült megvalósítani. A férjem ugyanis az anyja nélkül nem tud élni. öt nem izgatja a saját családja. Van egy kétéves kisfiúnk. De sajnos nem örülhet mindkettőnknek. Ugyanis lassan fél éve lesz, hogy külön élünk. Én elköltöztem a nagyszüleimhez, a férjem pedig otthon maradt. Hetente többször is eljár meglátogatni a gyermeket, de ez a gyereknek nem elég. Én is sokat szenvedek és érzem, hogy már nem sokéig bírom. Nem akarok elválni a férjemtől, mert szeretem, és azt se akarom, hogy a gyermekemnek idegen nevelőapjcf legyen. Szeretnék a férjemmel kibékülni, 'de ő nem közelít hozzám. Azt szeretné, ha magamtól mennék vissza hozzá. Én azonban félek, hogy minden elölről kezdődik, minden úgy lesz, mint régen. Kérem a Hét olvasóit, adjanak tanácsot, hogy mit tegyek. Egész eddigi életem boldogtalan volt s nem szeretném, ha a gyermekemnek élete is boldogtalanná válna. Jelige: „Veled nem jó, de nagyon rossz nélküled“ Válasz a három cigánylánynak Több mint öt éve olvasója és előfizetője vagyok a Hétnek. Az Emberi sorsok rovatát mindig elolvasom. Amikor a három cigánylány szerelmi bánatát elolvastam, meglepődtem. Nem lehetnek boldogok, mert cigányok.,. Sajnos még mindig akadnak problémák az ember származásából kifolyólag. Maguk úgy gondolják, hogy a családjuk jobban él, mint a többi cigány. Magasabb az életszínvonaluk, cigánylegényekkel talán nem is érintkeznek, jobban érzik magukat a magyar fiúkkal. Mindezt megértem. Jó, hogy szeretik magukat azok a fiúk, és az is helyes, hogy maguk viszontszeretik őket. Megértik egymást. Sajnos a szülők között máris megvan a nézeteltérés, és talán később maguk között is meglesz. Negyvenöt éves múltam, cigány vagyok, bányában dolgozom. Mindenünk megvan. Sajnos nekem is vannak olyan tapasztalataim, mint maguknak. Két lányom van, úgy dolgoznak, mint mások. A nagyobbik lányom szerelmes volt egy szlovák fiúba. Iskolába járt, és senki sem tudhatta, hogy cigánylány, olyan rendesen tanult, ruházkodott stb. Természetesen a fiúnak megmondta, hogy ő cigány származású. A fiú nagyon szerette és azt mondta, hogy akkor is feleségül veszi, ha a szülei ellenezni fogják. Eljön hozzánk lakni, rendesen fog dolgozni a bányában és így senki sem zavarhatja a boldogságukat. Így is történt. A szülei ellenkeztek, de ennek ellenére megtartották az eljegyzést és az esküvőt. Egy ideig rendesen éltek, de aztán előálltak a problémák. Az ifjú férj Iszákos lett, mindig azt hányta a lányom szemére, hogy cigány és bennünket is sértegetett. Azt tanácsoltam a lányomnak, hogy addig kell elválni, amíg nincs gyerekük. El is váltak. Azóta a lányom ismét férjhez ment. Második férje cigány, és megbecsülik egymást. Nyugalomban élnek, nem hánynak egymás szemére semmit. Ezek után azt tanácsolhatnánk, hogy minden zsák megtalálja a maga foltját. A szerelem azonban nem ilyen egyszerű. A lány nem zsák és a fiú nem folt. Ha a szív megdobban, nem törődik a különbségekkel, azzal, hogy az egyik gazdag, a másik szegény, hogy az egyik magyar a másik meg cigány. És ez így helyes. Egy sokat próbált cigányember . Nem hagynak együtt élni Tizennyolc éves vagyok, a férjem pedig húsz. Tizenhat éves korunkban szerettük meg egymást. Kétheti házasság után az anyósom hazahívta a férjemet, és azóta otthon tartja. Nem hagy bennünket együtt lakni, együtt élni. Sajnos a férjem se mond semmit, nem nyilatkozik, hogy mi lesz a további sorsunk. Én várok, mert továbbra is szeretem őt. Tudom, hogy ő is szeret. Az anyósomék talán azért haragszanak rám, mert ők „nagyobb rangúak“ és engem nem tartanak elég „előkelőnek“. Nem tudom, hogy mit tegyek. Kérem a Hét olvasóit és az Emberi sorsok rovatának levelezőit, hogy adjanak tanácsot. Júlia 20 hét.
