A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-08 / 49. szám
A szociolisto demokráciáról A (SKľ KB Legutóbbi ülésén sok szó esett az ideológiai munkával kapcsolatban a szocialista demokrácia értelmezéséről és érvényesítéséről. Az alább közölt cikk ilyen értelemben kapcsolódik a C'SKI* KB elnökségének beszá mólója hoz. „Minden forradalom legfontosabb kérdése az államhatalom kérdése — írta Lenin —, mely osztály kezében összpontosul a hatalom, mely osztály kezéből melyik osztály kezébe kerül az államhatalom, ez a forradalmi átalakulás lényege.“ A szociáldemokraták tagadták az államhatalom ily sorsdöntő jelentőségét. Azt ismételgették, a kapitalizmusban kialakult demokrácia lehetővé teszi, hogy a munkásság lerázza a burzsoázia igáját, vagyis a demokráciát osztályjelleg nélkülinek, minden osztály érdekét egyformán kiszolgálónak tekintették. Sokan nem akarták megérteni, hogy a burzsoá demokrácia nem lehet eszköze annak, hogy a kapitalizmust szocializmussá formálja át. A marxizmus-leninizmus egyértelműen állást foglalt ebben a kérdésben, s arra tanít, hogy csak úgy lehet szocializmust építeni, ha leromboljuk a burzsoá demokráciát és új típusú proletár demokráciát valósítunk meg. A burzsoá demokrácia valójában a tőkés kisebbség demokráciája volt, amely gyakorolta az államhatalmat és számtalan esetben véres terrorral érvényesítette akaratát a többséggel szemben. A proletár demokrácia viszont a dolgozók többségének az uralma, a társadalom elenyésző kisebbsége felett. A szocialista demokrácia tehát olyan új típusú államban ölt testet, mely törvényhozó és államhatalmi szerveit a munkásság és a dolgozók többsége által választott és mindenkor visszahívható egyénekből alakítja ki. A marxizmus-leninizmus alapján a felszabadulás utáni években a demokratikus intézkedések egész sorát hoztuk létre. A munkások és parasztok dolgává lett a jogszolgáltatás, az állam és a gazdaság irányítása. Kiépültek a helyi önkormányzati szervek és belső autonómiával rendelkező szövetkezésként létrejöttek az egységes földművesszövetkezetek. A demokrácia fejlődését kissé akadályozta a személyi kultusz többször fellépő politikája, amely az új társadalom intézményeit nem töltötte fel újra és újra tartalommal. Elnézték a régi társadalom némely bürokratikus rendelkezéseinek az alkalmazását és esetenként az emberi humanizmussal ellenkező intézkedéseket hoztak. Ha azonban összeadjuk a történelmi pluszokat és mínuszokat, a józan következtetés az, hogy a régi rendszer maradványai ellenére és a szektás dogmatikus hibák mellett is mély gyökeret eresztett a szocialista demokrácia, az olyan osztálydemokrácia, amely a többség, a dolgozó tömegek érdekeit védi és szolgálja. A válságos időszakban (1968—69) a revizionisták és a jobboldali opportunisták visszaéltek a szocialista demokráciával, és a demokratikus szocializmus jelszó mögé rejtőzve „általános“ demokráciát és szabadságot követeltek, vagyis meg akarták fosztani a demokráciát osztályjellegétől, ezáltal szabad utat akartak nyitni az ellenforradalmi erőknek, amelyeknek célja napjainkban már közismert. A CSKP XIV. kongresszusának beszámolója világosan leszögezte: nálunk a dolgozó nép hatalma a szocialista demokrácia sokoldalú formái között valósul meg. Sohasem tagadtuk, hogy a szocialista demokrácia a dolgozó nép milliós rétegeinek osztálydemokráciája. Az osztálydemokrácia egységesíti a különféle érdekcsoportokat, a munkásságot, a parasztságot és az értelmiségieket, hogy a különböző, de dolgozó egyéneket egységes, fegyelmezett egészként marxista-leninista szellemben egy párt vezesse. Ez a párt a kommunista párt, amely tudományos módszerekkel analizálja a különböző csoportérdekeket, összefoglalja egységes egésszé és a gyakorlatban megvalósítja. Ez a vezetés minden érdekcsoportot képvisel, tudományos alapon harcos fegyelemre nevel, s az is egyik lényeges vonása a szocialista demokráciának. Sok szó esik a szocialista demokrácia fejlesztéséről. Tény, hogy a szocialista demokráciához nem csupán megfelelő törvények, intézmények, társadalmi szervezetek szükségesek, hanem ezzel együtt olyan közállapot biztosítása, amelyet a vezetők vezetnek, irányítók és irányítottak, tömeg és élcsoport csak közös munkálkodással vívhat ki. Világos, hogy a szocialista demokrácia nem testesülhet meg csupán keretekben, az intézmények létében, hanem olyan eleven organizmusként kell élnie, amely fejlődés közben megteremti a nép egységét, forradalmi összetartását s kibontakoztatja alkotó erőit. A szocialista demokrácia fejlesztése a szocialista társadalom belső követelménye, amelyet a szocialista társadalom konkrét fejlesztési foka tesz lehetővé és szükségessé. Ezért a fejlődés meggyorsítása érdekében a legfontosabb tennivalók közé tartozik: az állami képviseleti szervek munkájának tökéletesítése, a lakosság mind szélesebb körének bekapcsolása az államügyek intézésébe. Az állami munka támogatásában é-. ellenőrzésében növekedjék a társadalmi és tömegszervezetek szerepe, s a lakosság öntevékenysége széleskörűen bontakozzon ki. A szocialista demokrácia egyik legfontosabb feladata biztosítani a széles népi ellenőrzést, ami részben a választott képviselők és a választók közvetlen kapcsolatán. a visszahívási jog gyakorlásán keresetül. részben a népi ellenőrzés hálózatának kiszélesítése során valósul meg. A szocialista demokráciát érvényesíteni kell a Varsói 'melódia A Preéovi (Eperjesi) Ukrán Nemzeti Színház a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55-ik és a Szovjetunió megalakulásának 50-ik évfordulója tiszteletére november 17-én mutatta be Leonyid Zorin szovjet szerző Varsói melódia című alkotását. A bemutató egyik érdekessége, hogy két fiatal színészjelölt Sztyepan Szamanco és Marija Kalinyjak tulajdonképpeni vizsgaelőadása. A darabot a szintén fiatal, Jaroslav Sziszak rendezte, aki nemrégen fejezte be tanulmányait a Szovjetunióban. A lelkes fiatalok érdekes, dinamikus előadása dicséretes teljesítmény. Felvételünkön Marija Kalinyjakot (Hela) és Sztyepan Szemencot (Viktor) látjuk a darab egyik jelenetében. —gs— (Foto: J. SURKALA) gazdasági vezetésben, a különböző üzemek és szövetkezetek életében. A demokratizmus kiszélesítése egyfelől a tömegek mind szélesebb rétegének bevonása a közügyek intézésébe, másfelől a társadalmi folyamatok központi, tervszerű irányítása, az egységes központi vezetés biztosítása — a szocialista társadalom fejlődésének, szervezettségének, tudatosságának két egymással összefüggő, egymást harmonikusan kiegészítő oldala. Ezért a szocialista demokrácia fejlesztésében mindenkor érvényesíteni kell a demokratikus centralizmus elvét. A szocialista demokrácia fontosságának felismerése tehát korparancs, a szocializmus sikeres építésének belső követelménye. TÓTH DEZSŐ Művészet csak kétféle van Sajnos, gyakran olvashatunk olyan kultúreseményeket méltató írásokat, amelyek nélkülözik a kellő tárgyilagosságot. Nem célom fejtegetni, kitől várjuk el elsősorban, hogy Írjon. Elengedhetetlen viszont, hogy az, aki ír, kellő szakmai hozzáértéssel írjon. A hozzáértés azonban párosuljon a jószándékkal, és a jó tollal, a felelősségérzetről nem Is beszélve. Az olvasók egy része ugyanis könnyen befolyásolható, s ezzel nem szabad visszaélni. Szakmai téren mindig törvényszerűt, blzonyíthatot szabad állítani, a szakirodalomnak megfelelő igazat. Helytelen, ha valaki merész egyoldalúsággal a sajtón keresztül propagál, pl. egy bizonyos művészeti ágat. Egyes szerzők szerint ugyanis csak a „Röpülj páva“-szerű fellépéseknek tapsol az Igazi értékekre szomjas közönség. De — továbbmenve — a divatos műfajokat képviselő együttesek fellépései is többnyire a kiemelt, sőt felülértékelt, illetve agyondiesért produkciók közé tartoznak. Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések bizony téves nézeteket válthatnak ki sokakban. De sértik a kultúrát, a művészetet ismerők és művelők nem kis táborát. Hiszen (hogy csak néhány példát ragadjak ki a sok közül) az énekkari vagy zenekari mozgalom legalább olyan fontos, mint az előadók, szavalok ténykedése, fis fordítva, lehetetlen, hogy bárki és bármilyen alapon valamilyen művészeti ágnak előjogot követeljen vagy adományozzon. Sajnos, szervezeteinknél az említettekhez hasonló megnyilvánulások nem képeznek kivételt. Autoritativ vagy más okokból fakadó egyoldalú tevékenykedés viszont a CSEMADOK helyi szervezetein belül művelődéspolitikai szempontból nem helyes. A jó műsortervnek színesnek, többféle érdeklődési kört is kielégítőnek kell lennie. Ügy vélem. Jó lenne már egyszer s mindenkorra egyénenként és általában is tudomásul venni, hogy a felvetett problémát Illetően csakis a minőség lehet a döntő. Ugyanis helytelen a művészeti ágazatok művelőit amatőrökre és hivatásosokra osztani. Ugyanígy távol áll az igázságtól az, ha fontosság vagy népszerűség szerint osztályozzuk az egyes művészeti ágakat. Mert (és ez a helyes) művészet csak kétféle van: jó vagy rossz! Tehát a folklór is lehet rossz, ha azt rosszul csinálják. fis nála jobban sikerülhet és lehet „igazi érték" akár egy pantomim vagy bármilyen más produkció. E példából is éreznünk kell, hogy semmiképpen nem jogos egyéni szájfzű sorrendet állítani fel, így értékelve az egyes művészeti ágakat, mert ilyen nincs. A sorrendet ugyanis csak az általános érvényű művészi színvonal szabhatja meg jobb, jó és átlagos vagy rossz teljesítmények, de nem műfajok között. A „helybeli közönség“ igenis tapsolni fog minden olyan produkciónak, amely átlagon felüli értékeket átlagon felüli módon tud tolmácsolni. fis viszont kudarcot fog vallani minden olyan próbálkozás, amely saját elképzelések vagy szűk látókör miatt egy bizonyos művészeti ágat szorgalmaz, illetve szerrtne ráerőszakolni alantas színvonallal „csakazértis" alapon a nézőkre. Ezeket a gondolati tényeket kellene tudatosítani az új évad küszöbén mindazoknak, akik főleg az öntevékeny művészeti tevékenység aktív részesei. De azoknak is, akik ezt a tevékenységet irányítják. Mert nemcsak az nem lehet közömbös számukra, mit kap majd a közönség, hanem az sem, mennyire tud; juk a szlovákiai magyar kulturálii életet olyan helyes mederbe terelni, amely szükségszerűen megfelelne a ma követelményeinek. Sz. I.
