A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-08 / 49. szám
Kedvenc tárgya — a „matek“ A Kráľovský Chlmec-i (királyhelmeci) általános iskola épületébe lépve ugyanaz a látvány fogad, mint ebben az időpontban bármelyik Iskolában: a nagyszünet perceit élik a diákok, tízórait majszolnak, ismétlik a tananyagot — vagy éppen most kukkantanak bele, s beszélgetnek, zsivajognak. Hat lány álldogál egy csoportban a folyosó egyik ablaka előtt. A VIII A osztály legjobb tanulói. Az előző óra eseményeiről beszélgetnek. Közülük az egyik DÔCS ILDIKÓ. Hangadó a csoportban, mert kedvenc tantárgyáról, a matematikáról van szó. A nagy, tágas tanteremben ismerkedünk egymással. Ott, ahol még letörletlenül a hatványozás és a négyzetgyökvonás jeleivel, egy félbemaradt példa számaival teleróva mered reánk a tábla. Ildikó tizennégy éves. Barna hajú. Derűs, kiegyensúlyozott hangulatú kislány. Kisgéresről jár be Helmecre. — Tudom, kevés lány kedveli a matematikát — mondja. — Furcsa, de én már kisiskolás koromban szerettem, a hatodikban pedig különösen megkedveltem. Molnár Zoltánné, aki osztályfőnökünk is, minden órán kirukkol valami meglepetéssel. Olyan vidám, derűs órákat tart. Közvetlen hangon, játékos módszerekkel tanít. Ildikó tekintete a padok között futkos, belekapaszkodik egy-egy tárgyba, elereszti, egy másikra szalad, majd megakad a táblán, a félbemaradt matematika példán, mintha csak pihenni térne meg. — Most a négyzetgyökvonás és a hatványozás alapjait tanuljuk. De én sokkal jobban kedvelem a nehéz, hoszszabb töprengést igénylő szöveges példákat. Ezért szerettem meg tavaly a fizikát is. — Csak ezek érdekeinek? — A, nem! Dehogyis... Hazaérve mindig szánok egy-másfél órát a kikapcsolódásra. Ilyenkor leülök a zongorához, mert hetedik éve zongorázni is tanulok Bukszár Éva tanárnőnél. EI- játszok egy-két keringőt. Vagy mint tegnap is, levelet írok Istvánnak, a bátyámnak, aki a kassai gépészeti főiskolán tanul. Szép bélyeggyűjteményem van. Háromszáz darab. Nemrég határoztam el, hogy figyelni fogom a bélyegekkel foglalkozó szakcikkeket. Olvasni is szeretek. Valamelyik csíkoskönyvből mindennap olvasok néhány oldalt... — Hogyan tanulsz? — Leírom sorra egymás után valamennyi tantárgyból a házi feladatokat. Majd tanulok. Soha nem kezdem a fizikával vagy a matematikával. Ezeket hagyom utoljára. Nem azért, mert a legtöbb időt igénylik, hanem mert egy ici-plcit szórakozásnak tartom ezekkel a tantárgyakkal foglalkozni... Elhallgat. Érzem, hogy valamit még akar mondani. Biztatom, mondja ki csak bátran. Cgy, ahogy gondolja, ahogy érzi. Megszólal. — Engem érdekel... hát, én matematikus szeretnék lenni. Ügy, igazán! Azután zavartan odamegy a táblához, hosszan nézi, nézegeti a példát. Bizonyára arra gondol, hogy majd otthon alaposabban átnézi még a jeleket, átgondolja a megfelelő módszert, biztos megtalálja a megoldást, kiszámítja. Azután hirtelen letörli. Mit mondjak neki? Teljesüljön a vágyad, kislány! BENYAK MARIA Az első kiilönvonat November hetedikén az esti órákban a koáicei (kassai) vasútállomás forgalma jóval nagyobb volt, mint más hasonló napokon. A kelet-szlovákiai kerület járásaiból itt gyülekeztek azok a küldöttségek, amelyek az első különvonattal indultak Prágába, a „Szovjetunió 50 éve“ című kiállítás megnyitására. A hangulat kitűnő. A rövid búcsúztató után beszállunk a kijelölt kocsikba. Minden járás, minden küldöttség egy-egy hálókocsit foglal el. A tizenegy kocsiban 440-en indulunk Prága felé, hogy reggel elsőkként léphessük át a kiállítás küszöbét. A szervezés pélA főbejárat a világ ep'hatoda -dás, s ezért a Cedok minden dicséretet megérdemel. A vonat indulása után felkerestem Viera Elizeušovát, a Cedok alkalmazottját, aki a különvonat vezetője volt, s megkérdeztem, hogy milyen is lesz a prágai program. — Kilenc órakor, a kiállítás megnyitásával kezdődik a prágai program és délután kettőig tart. Azután a különvonat utasait autóbuszokkal a szálláshelyükre szállítjuk, s este a Tyl Színház előadását tekintjük meg. A csütörtöki műsor városnézés lesz, szintén autóbuszokkal, délután pedig mindenki a kedve szerint töltheti idejét a fővárosban. Haza csütörtökön este indulunk, s pénteken reggel érkezünk meg. Lassan elcsendesedik a vonat, csak a kerekek kattognak a síneken ... Reggel Prágában Szép, tiszta reggellel köszönt a főváros. A vonat begördül az állomásra, s mi — kilépve a peronra — kinyújtjuk kissé elnyomorodott végtagjainkat. Hiába, ilyen hosszú úton az alvásba is belefárad az ember. De nincs idő az ilyen részletkérdésekre, híradósok, tévések, újságírókollégák, fotósok várnak s dolgoznak nagy igyekezettel. Zsong a pályaudvar. Az egyes küldöttségek vezetőit az állomás egyik fogadótermében köszöntik, s a megérkezés és a barátság örömére koccintunk egyet. A hangulat kitűnő. Az éjszaka, a vonatozás, mintha nem is lett volna, az emberekben a várakozás izgalma friss kedvet gyújt. Nem sokkal kilenc óra előtt érkezünk meg a Fučík Kultúrparkba, ahol a „Szovjetunió 50 éve“ kiállítást megrendezték, s pontosan kilenc órakor belépünk a kongresszusi csarnokba, ahol a küldöttséget a kiállítás főigazgatója, Kilián elvtárs köszönti. Kint, a főbejárat előtt fúvószene szól, mi pedig elindulunk, hogy végigjárjuk a kiállítást. Nem csodák ... Fél évszázaddal ezelőtt alakult meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. Az idén ötvenéves. Az ember életében hosszú idő, az emberiség történetében a pillanat egy töredéke. Az emberi-Fogadás az első látogatók tiszteletére ség viszonylatában azonban ez az ötven év olyan óriási változásokat eredményezett, amelyekhez foghatókra a történelemben nincs példa. S ez a kiállítás ezt a tényt igazolja. Nem csodákat mutat fel, hanem egyszerűen tényeket közöl. Így, itt kezdték a szovjet emberek, s ide értek el. Az adatok a legerősebb érvek. Gazdasági, szociális, kulturális viszonylatban egyaránt. S itt, ezen a kiállításon bőven találunk olyan adatokat, amelyeken kell hogy elgondolkodjék az ember. A kiállítás tervezői magát a kiállítást négy részre osztották fel. Az első rész, a kinti, ahol főleg mezőgazdasági gépeket s autókat látni, 13 ezer négyzetméteren terül el. A kongresszusi palotában a belső, fedett rész pedig 12 ezer négyzetméter helyet foglal el. A
