A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-01 / 48. szám
Dolgos hétköz napok Az erdők koszorújában szemérmesen nyújtózik a kis gömöri falu: Felsővály. Itt végződik az országút. Ez egy kicsit már a világ vége. A falu közepén pici udvaron át jutok a pici házikóba. Itt él a sokgyermekes Csipai-család. A háziasszony székkel kínál. Meg is törli, ahogy illik, a ritka vendégnek. Leülök, s egy kicsit az időjárásról beszélgetünk. Közben igyekszünk egymás szívébe látni. Szávai Írni akar tálam? bökken meg, amikor előveszem a jegyzetfüzetemet. Jaj, csak nem lesz ebből valami baj?! Nem, nem nyugtatom meg mosolyogva. Csak szeretném a Hét olvasóinak bemutatni azt az édesanyát, aki tizenkét gyermeket hozott a világra, és ebből tizenegyet becsülettel fel is nevelt. Közben szinte észrevetlenül toppan a szobába a tizennégy éves Jancsi és a tizennyolc eves Péter. Mindjárt könynyebben indul a beszélgetés csakhamar kitárulkozik előttünk Csipái Péterné tartalmas élete. Megtudom, hogy az édesapát a történelmi viharok sodorták a gömöri dombok közé. Szegény munkásember volt, s ahogy akkoriban illett, szegény lányt vett feleségül. Amikor a harminc év előtti esküvőre terelődik a szó, még most is boldog fény csillan meg Csipainé szemében. Bizony, nagyon reg volt, nagyon szép volt. Olyan szé pen húzta a cigány, hogy még a „lesök" is velünk dalolták a lakodalmas nótát. Aztán megérkezett az elsó kislány, Juliska, aki már férjnél van, és az efsz-ben dolgozik. Két év múlva jött István, aki most a szövetkezet juhásza. Még nőtlen. Ilonka 1948- ban született, s éppen most van kisbabája. Aranyos csöpp ség. Alig fordult egyet az esztendő kereke, ismét egy fiúval szaporodott a család. Meg Zoltán is nőtlen, traktorista a helyi efsz-ben. Erzsiké, aki 1953-ban született, már szintén keres: elárusító a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) kórház büféjében. Péter most szerezte meg a traktorvezetői jogosítványt. Szintén az efsz-ben dolgozik Margitka ipari tanuló, most 16 éves. Szakácsnőnek készül. Sárikát és Jancsit egyszerre hozta a „gálya" 1958-ban. Ikrek. Még iskolába járnak. Marika most megy hatodikba Gömörre, Kati, a legkisebb ötödik osztályos. Aztán megtudom, hogy az anyuka 1953 óta szülési szabadságokat kivéve egyfolytában dolgozik a szövetkezetben! Sokáig volt állatgondozó. Tizenhárom évig fejő. Ha kellett, megfogta a villát, kapát is. Soha nem félt a munkától. Igaz, most már egyre gyakrabban számolja az éveket: már csak pár esztendő és nyugdíjba mehet. Higgye el, már rám férne a pihenés. Nem kis feladat nálunk a napi munka, a háztartás vezetese! Egyszerre tizenegyen ülünk mi asztalhoz! Naponta átlag 100 koronát hagyok az élelmiszerboltban. A gyerekek egészségesek, esznek mint a farkasok Ruha is kell rájuk. Főképp a lányok szeretik a szépet, a divatosat. Igaz, most mar egy kicsit könnyebb, mert nemcsak o férjem keresetére vagyok utalva: a gyerekek is adnak haza valamit, így a havi bevételünk hat-hétezer korona. Most már egyre többször szóba kerül az új családi ház építése is. Eddiq bizony erre qondolni sem lehetett. Hogyan telik most egy hétköznapja? Reggel négykor kelek, tüzet rakok, reggelit készítek. Utána munkába megyünk. Én is. A fiam mellett a juhászaiban segítek. Esztrengát hajtok, s én készítem a sajtot. Napközben ismét itthon lótok-futok. Megetetem a hízókat, ellátom a pulykát, libát, kacsát. Ebédet főzök, mosok, takarítok. Van egy tehenünk, de kecskéket is tartunk, és egy sereg galamb is díszíti a háztetőt. Természetesen a gyerekek is sokat segítenek. Én csak irányítom, elosztom, ellenőrzőm a munkát. Este ismét a juhok körül kell helyt állnom, s mire mindenki megvacsorázik, bizony majd leragad a szemem a fáradtságtól. S ha aztán kialszom az elvégzett munka súlyát, másnap minden kezdődhet elölről. Csodalattal nézem ezt az elnyühetetlen, kora ellenére is fiatalosan mozgó asszonyt. Igazat kell adnom neki, hogy saját szavaival élve: „Egy asszony annál tovább marad fiatal és egészséges, minél több gyermeket hoz a világra!" Sajnos, sok nő nálunk megáll egynél, legfeljebb kettönél. Aki háromig elmerészkedik, az már nagyon ritka. Pedig nincs nagyob boldogság, mint egy egészséges, népes csa Iád közösségi elete. KOVÁCS ISTVÁN
