A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-01 / 48. szám

DÁVI D TERÉZ: Időzített boldogság Országos bemutató a MATESZ színpadán Adva van egy értelmiségi és egv munkás­család. Az alig tizenkilenc éves fiú az értel­miségiből, az alig tizenhat éves lány pedig a munkáscsaládból származik. Gyurka még nem érettségizett le, Nina meg éppen csak el­kezdett tovább tanulni. Egy esős délutánon felugrottak az üres lakásba és ... megtörtént a baj. Baj? Sebaj! Az is valami, hiszen ők modern emberek! Szerintük hadd prüszkölje­nek a szülők, akiknek érzés- és gondolatvi­lága egy teljes évezreddel kullog az övéké mögött. De ezek a modern fiatalok nem tud­ják. illetve a modern, felvilágosult Ninának halvány fogalma sincs afelől, hogy mi tör­tént vele. Amikor megtudja, hogy „úgy“ van, már késő, szó sem lehet orvosi beavatkozás­ról. Mi mást tehetnek, összeházasodnak. Meg is szüli a gyereket. A szülők gondja-baja (évezredes elmaradottságukkal) a gyerek ne­velése és a fiatalok eltartása, mert hát miből is élnének meg szegény gyerekek, mikor sem­mihez sem értenek. Mindezért viszont álta­lában a fiatalok részéről egy kis tisztelet, megbecsülés — a szeretetről nem is beszélve — járna a szülőknek. Ugyan! Ok modern emberek, semmi szükség holmi érzelgős nya­­valygásokra: hangoskodók, nagyszájúak, dur­vák a szülőkkel szemben, mert hát ilyenek a mai fiatalok. Valóban ilyenek?... Mind?... Persze sok minden történik a kezdettől a be­fejezésig. Ami mégis szembetűnő és meghatá­rozza a darab végkicsengését, az abból adó­dik, hogy a fiú édesanyja a darab elején vég­telenül erkölcsös, úgyszintén a lány édesanyja is. Az egyik azért kesereg, mert húsz évig hűséges volt a férjéhez, aki mégis elhagyta és összeházasodott egy húszéves lánnyal, a másik, a munkásasszony pedig azért, hogy ő .tisztességben nevelte fel a lányát, a széltől is óvta, mégis szégyent hozott a fejére. A darab végén aztán minden a fonákjára fordul. Gyur­ka kétéves katonáskodása alatt Nina éli vi­lágát, amit az anya nagyon helyesel. A haza­térő fiatalember mindenről tudomást szerez, nagy elkeseredésében- haza, az édesanyjához menekül, de ott még nagyobb csalódás várja. Édesanyja azt vágja a szemébe, hogy hülye volt. amiért nem használta ki a fiatal éveit, de ezután minden másképpen lesz, mert férj­hez megy Oszikához, a kéteshírű fotóshoz. A felszínes, logikátlan ábrázolási mód rontja a mondanivaló hitelét és problematikussá teszi az előadás végkicsengését. Konrád József ötletesen, sok esetben kitű­nően oldotta meg feladatát, bár a minden­áron vígjátékosítani, akarás itt-ott kiütközött a rendezésből. (Mert a darab műfaji meghatá­rozása szerintem nem a legszerencsésebb.) A szereplők közül Németh Ica alakítása tetszett a legjobban. Talán azért, mert íróilag a legjobban, legelfogadhatóbban megírt figu­ra. Szentpétery Aranka az édesanya szerepé­ben higgadt, visszafogott, szép alakítást nyújtott. Lőrincz Margit, Bugár Gáspár és Tóth László vérbő játékkal hozták a szöveg­ből adódó figurákat. A két fiatal — Petrécs Anna és Pőthe Ist­ván — jól játszott, mégsem tudtam elhinni a szerelmüket,' csalódásukat, haragjukat. Nem ők tehetnek róla. Figyelmet érdemelnek Platzner Tibor ötletes és jól sikerült díszletei. L. B. / Népművelési szervezeteink — köztük a CSE­MADOK is — igyekeznek mindent megtenni an­nak érdekében, hogy az iskolán kívüli nevelés, vagyis a felnőttoktatás megfeleljen a kor kö­vetelményeinek. Tehát figyelemmel kísérik a tár­sadalmi változásokat, a tudomány, a kultúra és a műveltség elért színvonalát. Tudatában annak, hogy a nevelő munkában legártalmasabb a for­malizmus, a sematizmus, és az egyhangúság. En­nek felismerése arra kötelez, hogy állandóan tö­kéletesíteni kell a népművelés formáit és mód­szereit. Vannak emberek még a hivatásos népművelők között is, akik úgy képzelik, hogy minden eddig alkalmazott forma és módszer elavult, tehát el kell vetni. Az újszerűségre, modernségre való törekvés ürügyén sokszor csak képtelen ötleteket konstruálnak, olyanokat, amelyeknek a szocia­lista életstílushoz semmi közük és egyszerűen el­fogadhatatlanok. A közelmúltban tanúi lehettünk olyan újszerűnek látszó népművelési formáknak, amelyek végeredményben zsákutcába vezették az egész népművelő munkát. Gondolok itt konkré­tan a művészet, a tudomány és a kultúra poli­tikamentességének hirdetésére, a kispolgári er­kölcsök és nézetek terjesztésére, a vallási és na­cionalista érzelmek felkeltésére való törekvésre. Ügy gondolom ilyen, új korszerű népművelésből még egyszer nem kér egyetlen becsületesen gon­dolkodó ember sem. Csak az olyan új módszer­nek van helye a népművelésben, ami elősegíti a fejlődést, az emberek tudatát a marxista-leni­nista eszmék szellemében formálja. Véleményem szerint a korszerű népművelés feltételezi, sőt igényli, hogy a kor követelményei­nek megfelelő eddig bevált népművelési formá­kat továbbra is alkalmazzuk. A CSKP XIV. kongresszusa az új ember kialakításával kapcso­latos feladatok meghatározásával kiemelte, hogy a társadalmi és kulturális szervezetek közös fel­adata, megnyerni tagjaikat a párt politikájá­nak, fejleszteni az emberek közötti szocialista kapcsolatokat, erősíteni a szeretetet a szocialista haza iránt és ápolni a Szovjetunióval és a testvé­ri szocialista országokkal való őszinte barátságot. Ezért a CSEMADOK helyi szervezeteinek ve­zetőségei az eddiginél hatékonyabban vegyék ki részüket a helyi pártszervezetek által kezde­ményezett tanfolyamok, előadások, nyilvános gyűlések, ünnepségek szervezési munkálataiból. A CSEMADOK-tagság összejövetelein az orszá-KORSZERŰ NÉPMŰVELÉST gos jellegű párthatározatok ismertetése mellett meg kell ismertetni az embereket rájuk háruló helyi jellegű részletfeladatokkal. A helyi szer­vezetek bátrabban, kezdeményezőbben nyúljanak hozzá a munkásmozgalmi hagyományok doku­mentációs anyagainak ismertetéséhez, polgári szertartások szervezéséhez és népszerűsítéséhez. Felvilágosító népnevelő munkánkkal elő kell segíteni, hogy társadalmunkban olyan erkölcsi légkör alakuljon ki, amelyben minden becsületes ember szabadnak, egyenjogúnak és jól végzett munkája után a társadalom megbecsült tagjának érezhesse magát. Megalkuvás nélkül továbbra is küzdeni kell a nacionalizmus mindennemű meg­nyilvánulása ellen. A helyi szervezetekben olyan előadásokat és rendezvényeket kell szervezni, amelyek elősegítik a szlovák és a magyar nem­zetiségű dolgozók testvéri együttélését. Az ilyen rendezvényekre nagy lehetőségeket nyújtanak kö­zös történelmi és irodalmi haladó hagyománya­ink. Továbbá erőteljesebben és meggyőzőbben kell ismertetni azokat az eredményeket, amelye­ket a szocializmus építése során elértünk, hogy így az ismeretek birtokában Csehszlovákiában elő magyar dolgozók is büszkék lehessenek az elért eredményekre, hiszen ők is létrehozói, dolgozói, az új ipari és mezőgazdasági üzemeknek, létre­hozói mindazon anyagi javaknak, melyekkel az ország jelenleg rendelkezik. További cél rávilá­gítani arra, hogy szabad életünk az elért ered­mények és egyáltalán a szocialista rendszer első­sorban a Szovjetunió érdeme, és hogy a békés építő munka úgy hoz további sikereket, ha a szocialista tábor országainak közös együttműkö­dése a világ haladó erőinek összefogására tá­maszkodunk. A CSEMADOK helyi szervezetei az őszi és té­li időszakban eredményes népnevelő munkával segítették az olyan típusú emberek nevelését, akik nemcsak beszélnek a tudományos világné­zetről, hanem annak megfelelően dolgoznak és élnek is. GOGH LÁSZLÓ EREDMÉNYES KULTÜRMUNKA A CSEMADOK éeéejovcei (csécsi) helyi szer­vezete 1972. november 4-én a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 55., a Szovjetunió fennállá­sának 50. évfordulója, valamint a csehszlovák­szovjet barátság hónapjának jegyében táncdal­fesztivált rendezett amatőr táncdalénekesek szá­mára. A színvonalas versenyben nyolc helyi és környékbeli énekes szerepelt. Mindenki bizonyí­tani akart és a bizonyítás kinek jól, kinek ke­vésbé jól, de sikerült. Az elhangzott táncdalokat a kultúrházat zsúfolásig megtöltő közönség őszin­te tapssal jutalmazta. A bíráló bizottság döntése alapján Budai Már-A CSEMADOK KB pályázatot hirdet magyar népdalok kórusfeldolgozására, valamint magyar népdalcsokrok összeállítására. Pályázati feltételek I. Magyar népdalkórusok Pályázni olyan könnyű két- és háromszólamú á capella vegyeskari feldolgozásokkal lehet, me­lyek megfelelnek kezdő falusi énekkarok részére. Pályadijak: 1. 2000,— korona 2. 1400,— korona 3. 800,— korona II. Népdalcsokrok (kíséret nélkül) A pályázaton tematikus egységbe (pl. párosítók, lakodalmasok, betyárdalok, katonadalok) Össze­tonné (Szeszta — Cestice) lett az első hely, s a döntés helyességét bizonyítja az is, hogy a kö­zönség díját szintén az említett énekes nyerte. A második helyen Szabó György (Szepsi — Mol­dava n/B.), míg a harmadik helyen Clementik László (Vendégi — Hosfovce) végzett. A fesztivált táncmulatság követte. Amint a CSEMADOK helyi szervezetének ve­zetői, Weiser Béla és Koleszár István elvtársak elmondották, több hasonló rendezvénnyel szeret­nék szórakoztatni a közönséget. Tervükben sze­repel népdalverseny rendezése, irodalmi színpad szervezése, ugyanakkor a színjátszó csoport sze­repeltetése is. A csehszlovák-szovjet barátság hó­nap alkalmából tervükben szerepel a szovjet iro­dalom népszerűsítése, melyet könyvkiállítás for­májában szeretnének megvalósítani. GAZDAG JÓZSEF Pályázati felhívás fűzött, változatos lejtésű és ritmikájú, egyszóla­­mú népdalcsokrokkal (3—5 dal) lehet részt ven­ni. Nem feltétlenül szükséges, de kívánatos a hazai népdalok felhasználása, Bartók, Kodály és mások által gyűjtött dallamok alkalmazása. Pályadijak: 1. 800,— korona 2. 600,— korona 3. 400,— korona A pályázat jeligés! A pályaművekhez a feldol­gozó, illetve összeállító nevét és címét zárt borí­tékban kérjük mellékelni. Beküldési cím és határidő: ŰV CSEMADOK Bratislava, Mierové nám. 3—4. 1973. március 31- ig­ho^ 11

Next

/
Thumbnails
Contents