A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-01 / 48. szám

TE* WaÚk A Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottságának küldöttsége, amely Gerhard Grüne­­bergnek az NSZEP Poli­tikai Bizottsága taná­nak, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésé­vel hazánkba látogatott, november 17-én a bra­­lislavai Slaiiínon megko­szorúzta a szovjet hősök emlékművét. Képes híradó Andrej Plávka költőt, nemzeti művészt, a Szlo­vákiai írók Szövetségé­nek elnökét 65. születés­napja alkalmából fogad­ta Miroslav Válek, a Szlovák Szocialista Köz­társaság művelődésügyi minisztere. Bratislava—Prievozban átadták rendeltetésének Szlovákia fővárosának új teherpályaitdvarát. Vá­gányainak hossza meg­haladja a 13 kilométert. (Felvételek: CSTK) Meghalt VOZÄRI DEZSŐ November 20-án, rövid betegség után, el­hunyt Vozári Dezső költő, műfordító és újságíró. 1904. február 13-án született Ig­­lón. Középiskolai tanulmányait Kassán vé­gezte. majd a prágai egyetem orvostudo­mányi és bölcsészeti karán tanult. 1028-tól a csehszlovákiai haladó szellemű antifa­siszta lapok munkatársa volt. A Bécsben megjelenő Tűz számára is dolgozott. 1939- ben, Csehszlovákia hitleri megszállása után, mint politikai menekült, a Szovjet­unióban telepedett le, s itt főiskolai tanár, később pedig a moszkvai Rádió magyar szerkesztőségének belső munkatársa lett. Versei az Üj Hangban jelentek meg. A há­borúban fegyveresen is részt vett. 1945- ben Budapestre költözött. Furcsa, sanzon­­szerű, groteszk versei nagy elismerést sze­reztek számára a II. világháború előtt Csehszlovákiában, de költészete komoly formában is hangot adott a kor problémái­nak, a modern városi ember érzésvilágá nak és a költő antifasiszta felfogásának Külpolitikai figyelő Fáradságos, példátlanul költséges és Idegfeszitő választási hadjárat után november 19-én az ur­nákhoz járult a Német Szövetségi Köztársaság lakossága. Az előző napok csapadékos, viharos időjárása után vasárnapra kedvezőbbre fordult az idő, egyebek között talán ennek is tudható be, hogy a nyugatnémet választópolgárok közül any­­nyian éltek alkotmányos jogukkal és kötelessé­gükkel: a választásra jogosultaknak 91,5 százalé­ka adta le szavazatát. Az ország életében hetedszer megtartott par­lamenti választásokat világszerte rendkívüli ér­deklődés előzte meg. A két fő politikai csopor­tosulásnak: a három éven át kormányzó szociál­demokrata — liberális SPD—FDP koalíciónak és a szövetségi köztársaság történetében először el­lenzékbe szorult CDU—CSU-nak, az úgynevezett uniópártok tömörülésének az utolsó pillanatokig kiegyenlítettnek látszottak az esélyei. A hivatá­sos felmérők legalább 15 százalékra tették az utolsó másodpercig habozó, ingadozó, bizonyta-A választások lezárása után Willy Brandt szö­vetségi kancellár, a szociáldemokrata párt elnöke fogadja híveinek gratulációját (Képtávírón érkezett) lan, egyik csoportosuláshoz sem elkötelezett sza­vazásra jogosultak számát. Még be sem zárták vasárnap a választási he­lyiségeket, s már nyilvánvaló volt:az SPD—FDP koalíció, vagyis a Brandt—Scheel együttes to­vábbra is a kormányrúdnál marad. Az SPD a szavazatoknak 45.9 százalékát, a CDU—CSU 44,8 százalékát, az FDP 8,4 százalékát szerezte meg, ami „földcsuszamlást“ jelent, hiszen a szociálde­mokraták az NSZK történetében először mint legerősebb parlamenti frakció vonulnak be a Bundestagba, elhódítva az elsőbbséget az unió­pártoktól. A legnagyobb meglepetés azonban a szabad demokraták előretörése, akik 1969-ben alig hogy csak bejutottak a parlamentbe, haj­szálnyival lépve tűi a sorsdöntő 5 százalékot. A mandátumok megoszlása: SPD 230. CDU—CSU 224, FDP 42, úgyhogy a szociáldemokrata — li­berális koalíció megnyugtató 48 mandátumos többségre támaszkodhat az új Bundestagban. Az eredmények azt mutatják, hogy a nyugat­német választókra nagy hatással volt Willy Brandt személyes varázsa: Nevéhez fűződik a legújabbkori német történelem kiemelkedő alko­tása: a megbékélés és kiegyezés műve a moszk­vai és varsói egyezmények aláírásával, s a két német állam kapcsolatainak normalizálása, tar­tós alapokra helyezése. (Megfigyelők véleménye szerint az utolsó pillanatokig ingadozó választók döntésére lényeges befolyással volt a két német állam között megkötött ún. alapszerződésnek köz­vetlenül a választások előtt történt parafálása.) Brandt, akit hívei Nobel-díjas békekancellárként tisztelnek, figyelmét és energiájának javát az NSZK külpolitikai szerepének újrafogalmazásá­ra, az enyhülés előmozdítására fordította. Ugyan­akkor elhanyagolt egész sor belső, főként gazda­sági teendőt. Most elsősorban ezek lépnek elő­térbe: az egyre fenyegetőbb infláció megfékezése, harc az áremelkedések ellen, a pénzromlás meg­akadályozása, egyszóval a stabilizáció. A polgári liberális FDP váratlan szavazatnyeresége min­denesetre arra mutat, hogy nemcsak — mint so­kan jósolták — a szociáldemokraták „uszálya­ként“ kerültek be a parlamentbe, ezért feltétle­nül koncessziókat fognak követelni a koalíciós tárgyalásoknál, elsősorban gazdaságpolitikai té­ren. — ta —

Next

/
Thumbnails
Contents