A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-24 / 47. szám
taiisí i;n:i ilrí i Válasz N. E. čilistovi (csölösztői) olvasónk levelére Levelében a szomszédjuk eljárására és viselkedésére panaszkodik. Amint írja, már a helyi nemzeti bizottság is megbüntette őt 250,— korona bírságra. Azt ajánljuk, hogy ha szomszédja ismét vét a szocialista társas együttélés szabályai ellen, ha sértegeti vagy becsmérli és megszólja Önöket, ismét tegyenek feljelentést a helyi nemzeti bizottságon, amely hivatva van arra, hogy megintse és esetleg ismét megbüntesse a vétkest. Ami az ólra vonatkozó kérdését illeti, ebben vagy a helyi nemzeti bizottság, vagy a járási nemzeti bizottság építésügyi szakosztálya illetékes. Az említett szervek esetleges határozata ellen (ilyet csak a felek meghallgatása vagy helyszíni .szemle alapján lehet hozni) fellebbezéssel élhetnek. Dr. B. G. SIS! IIľVIIK tan síi: snl Mérföldes lépésekkel meggyorsult és halad előre a gyógyszerkutatás. A, mostani gyógykezelések során antibiotikumok (Penicillin, Oxymikoín, Tetracyklín Chloramphenicol stb.), hormonok (Dexamethazon, triamcinolon, hydrocortison, prednison stb.) és más szintetikus gyógyszerek dominálnak. Valamikor azok a betegségek, amelyeket most antibiotikumokkal eredményesen gyógyíthatnak, halálosak voltak. Az említett antibiotikumok nélkül már el sem tudjuk képzelni a gyógyítást. Hajdan a tuberkulózis majdnem minden családban előfordult. A tbc legtöbb esetben halállal végződött. Ma már olyan széles skálájú tbc-t gyógyító gyógyszerek vannak, sztreptomicin, legújabban a külföldi Rifadin és Etambutol gyógyszerek), hogy ez a betegség már nem jelent komoly veszélyt. Ma már megelőzéssel veszik elejét a tbc terjedésének. Kiskorban beoltják a gyerekeket és a felnőttek is bizonyos időközönként ellenőrzésen esnek keresztül. Országunkban évente 10—20 új gyógyszer jelenik meg és külföldről kb. 30—40 új gyógyszert hozunk be. Ezek közé az új gyógyszerek közé tartozik az NSZK-ból behozott Encephabol nevű drazsé is. Ez teljesen új gyógyszercsoporthoz tartozik, az úgynevezett neurodinamikus gyógyszerekhez. Az Encephabol (a központi idegrendszer működését serkentő) jól felhasználható idősebb embereknél, amikor már rosszabbodik a hallás, emlékezés, nehezebb a tanulás, emelkedik a fáradtság érzése és gyakori a fejfájás. Jó szolgálatot tesz a szellemi fejlődésben visszamaradt gyerekek gyógyításánál. Továbbá minden korban feledékenységnél, fejsérüléseknél, agyhártyagyulladásnál és mérgezéseknél. A agytevékenységet serkentő szerek közé tartozik a csehszlovák gyártmányú Acidum, Glutaminisum, (glutaminsav) tabletta, a külföldről behozottak közé pedig a Lucidril, Helfergin, Cerebrolysin, és a Tonogutal. Dr. Nagy Géza gyógyszerész ihiiIiki'í liiirsiik Mit tennének az én helyemben? Ne haragudjanak, hogy levelemmel zavarom Önöket. Nem tudom, hogy mitevő legyek. Remélem, hogy segítséget nyújtanak és tanácsot adnak. Huszonegy éves lány vagyok. Négy éve megismerkedtem egy fiúval, aki jelenleg katona, de csakhamar leszerel. Eddig nagyon jól megértettük egymást, de sajnos a fiú az utóbbi időben megváltozott. Egy napon szomorú levelet kaptam tőle. Ennek az volt az oka, hogy amikor legutóbb idehaza járt szabadságon, én nem voltam otthon. Nem írta meg idejében, hogy mikor jön, s nekem el kellett utaznom. O azt hitte, hogy megkaptam a levelét, de nem akartam vele találkozni s azért utaztam el. Megharagudott. Azt hittem, hogy öngyilkos leszek, de aztán arra gondoltam, hogy megvárom, amíg leszerel s akkor mindent tisztázunk. De azóta ismét kaptam tőle egy levelet, amelyben azt írja, hogy többé nem tud nekem hinni. Pedig én mindig nagyon szerettem és szeretni is fogom. Nem tudom, hogy miért tette ezt velem. Miért gyanúsítgat oktalanul. Hogy tehet ilyet annyi év után? Nagyon csalódtam benne. Ha hazajön és nem jön hozzám, nagyon rossz lesz. Nagyon szépen kérem a Hét olvasóit, hogy adjanak tanácsot. Mit tegyek? Türelmesen várom a tanácsaikat. Előre is köszönök minden segítséget. Jelige: „Csak egyetlen napra" Orgonavirág, oly bús az életem Levelemmel én is Önökhöz fordulok, mint olyan sok fiatal. Rendszeres olvasója vagyok a Hétnek és nagyon sokszor elgondolkozom az Emberi sorsok rovatban megjelenő leveleken. Remélem, hogy nekem is segítséget nyújtanak és tanácsot adnak. Huszonkét éves, három gyermekes anya vagyok. Tizenhét éves koromban mentem férjhez, A férjem öt évvel idősebb. Egy majorban élünk. A házasságunk után egy évig nagyon jól éltünk. A szüleimnél laktunk. Aztán a férjem inni kezdett és meg is vert. Én kérdőre vontam, mire ő azt válaszolta, hogy addig fog inni, míg az ő szüleihez nem költözünk. Beszéltem a szüleivel, akik bele is egyeztek, hogy hozzájuk menjünk, de nem volt náluk hely. Szereztek egy lakást, a közelükben, és oda költöztünk. Sajnos a férjem egyre roszszabb lett. Vonattal járt munkába, s előfordult, hogy haza sem jött. Ekkor úgy döntöttünk, hogy egy olyan távoli majorba költözünk, ahol nincs kocsma. De a férjem onnan is elgyalogolt a távoli kocsmába, pedig vittem haza neki sört is és pálinkát is. Sokszor annyira berúgott, hogy a munkáját is nekem kellett elvégeznem. De én inkább dolgoztam, hogy ne csináljon cirkuszt. Nagyon fájt, hogy ilyen, hogy így viselkedik. Mindenkivel összeveszett, mindenkihez goromba volt. Én könyörögtem neki, hogy változzon meg. Azt mondta, hogy költözzünk el messzire, oda, ahol senki sem ismeri, akkor nem fog inni. Bele is egyeztem. El is költöztünk hatvan kilométerre a szülőfalujától. Lemondtam a kétéves anyasági szabadságról és munkába álltam. Mind a ketten fejők vagyunk. De csak egy hétig volt rendes, aztán még rosszabb lett. Nem elég neki száz vagy kétszáz korona, elvisz háromszázat is, és addig haza nem jön, amíg pénze van. Nekem kell helyette is dolgoznom, mert nem akarom, hogy elveszítse a családi pótlékra a jogát. Tőlem számon kér minden koronát, de ő elissza minden pénzét. Most megint el akar innen menni. Azt akarja, hogy Kratochvil Josef felvétele költözzünk Csehországba. Én nem tudom, hogy mit tegyek. Menjek vagy maradjak? Kérem az olvasókat, adjanak tanácsot. Válásra nem gondolok, mert akármilyen ember is, mégiscsak a három gyermekem apja. Nem rólam, hanem a gyermekeimről van szó. Jelige: „Orgonavirág“ Sóvárgás a pofonok után ...? Az az érzésem, hogy némely lánynak kimondottan imponál a pofozkodó férfi! Hiedelmemet alátámasztja pl. „Szomorú lány a sárga folyónál“ levele is. Egy kis kárörvendéssel azt is kívánhatnám, hogy teljesüljön az óhaja. De ilyesmit nem tudok kívánni. Az ilyen gondolkozású lányok kétszeresen sajnálatra méltók, hiszen maguk sem tudják, mit akarnak. Hogy mit lehet még mindig nagyon szeretni egy pofozkodó férfin, ezt nem tudom megérteni. Az ilyen esztelen szerelemre nem lehet mást mondani, csak azt, hogy „sóvárgás a pofonok után". Nagy tévedés az, hogy viszontszeretik. Akit szeretünk, azt nem szoktuk megpofozni, még akkor sem, ha történetesen okuk is van rá. Legfeljebb szakítunk a bűnössel. A férfi nem a lányba, hanem a nála megtalált kényelembe volt szerelmes. E kényelem elvesztésének a lehetősége miatt féltékenykedett. Levelét olvasva elhatároztam, hogy kinyitom a szemeit, de megelőzött „Egy tapasztalt asszony“ a Hét 35. számában. Sebaj! Én sem írtam volna annál jobbat. Hogy ne legyen minden napja olyan hosszú: ne utasítsa vissza csinos udvarlóit, mert a végén nem lesz kit visszautasítani, ezt elhiheti. S csak akkor lesznek igazán hosszúak a napjai, amit nem kívánok. ‘Egy másik levelet is olvashattunk a Hét 25. számában, „Mondd, miért van ez így“ jeligével. Nos, én megmondom. Azért van ez így, mert a női büszkeségét eltapostatta arra méltatlan alakokkal. Türelmetlen mohóságában valósággal kiszolgáltatta magát. Ez nagy meggondolatlanság volt. Még ha „bizonyította volna is“ az érzelmeit, azzal sem követ el nagyobb hibát, mint az őszinte vallomásával. Olykor egy őszinte vallomás többet árt, mint használ. A nő csókkal inkább kezdeményezhet, de szóval soha. A szerelmi vallomás a férfiak dolga. Ha ebben megelőzik őket, akkor holtbiztos az, hogy „bizonyítást“ kívánnak, de az is biztos, hogy nem tartanak ki amellett sokáig, aki bizonyított. A nő vallomása többé-kevésbé visszariaszt. Most már mindegy, megtörtént. Egy kis pirulással túl lehet rajta esni, de vigyázni kell, nehogy szokássá váljon, mert könynyen újabb csalódások érhetik. Gondolni kell arra is, hogy a férfi harcolni szeret. Ha nem ütközik akadályokba, pillanatnyilag örül a sikernek, de hamar megcsömörlik. A most következő soraim „Egy nagyon szomorú szőke lány“-nak szólnak. Az első levélben talál magára ■ vonatkozó sorokat is ... Hogy miért kapaszkodik olyan szekérre, amelyikre nem akarják felvenni, az érthetetlen. Avagy valóban úgy van, hogy némely lánynak imponál a pofozkodó férfi?! Hát már teljesen kihalt némely lányból a női önérzet?! Ahelyett, hogy boldog volna, hogy még idejében megszabadult a pofozójától, azon töpreng, miként mehetne hozzá vissza? őszinte hódolója vagyok a nőknek, de sokszor fölháborít az esztelenségük. Azok, akik ma vérző szívvel panaszkodnak egy elvesztett pofozó férfi miatt, azok holnap arról panaszkodnak, hogy férjük ilyen meg olyan részeges stb. Hol van itt a józan ész? Nevelős Vince, Košice 20 hét
