A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-24 / 47. szám
November 24—25-én szlovákiai országos konferencia értékeli majd Zilinában az öntevékeny * művészeti mozgalom jelenlegi helyzetét, s kitűzi ugyanakkor e fontos terület fejlődésének fő irányvonalait. A konferencia e feladatai kifejezésre jutnak elsősorban a főbeszámolóban, amely azonkívül, hogy hangsúlyozza: mily szükséges állandóan figyelemmel kísérni a szlovákiai öntevékeny művészeti mozgalom kérdéseit s elemezni fejlődésének és jelenlegi helyzetének problémáit — a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP legutóbbi kongresszusa határozatainak szellemében, egyéb jelentős feladatokkal is foglalkozik majd. Ezek közé tartozik kétségtelenül az öntevékeny művészeti mozgalom különböző területein mutatkozó jelenlegi helyzet elemzése, továbbá eszmei-politikai és művészeti-nevelési kérdések, az elkötelezettség, a politikai szempont és a pártosság a repertoárok összeállításával, a dramaturgiával stb. kapcsolatban. A szlovákiai öntevékeny művészeti mozgalom abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a felszabadulás és az után, hogy Csehszlovákia népei önként a szocializmus építésének útjára léptek, folytatója lehetett a proletár, munkás amatőr tevékenység gazdag haladó hagyományainak, mely tevékenység mint az ideológiai és osziályharc hatalmas eszköze már a feltörekvő polgári társadalomban megszületett. Szervezett formákat kezdett felvenni még a polgári köztársaság megalakulása előtt és után, ámde különösen Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után már nemcsak a párt vezette ideológiai harc elválaszthatatlan része volt, hanem az akkori Csehszlovákiában az állami és szövetkezeti támogatással folyó öntevékeny művészeti tevékenység különböző ágazatainak egyenrangú partnere is. A munkás színjátszó egyesületekben, ének- és zenekarokban, de az irodalmi körökben is űzött proletár művészet hagyományai szolgáltak alapul az öntevékeny művészeti mozgalom kibontakozásához s mutatták eszmeileg az irányvonalat a szocialista államban, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Eme általánosan pozitív megállapítás mellett látnunk kell bizonyos extrém ideológiai megnyilvánulásokat az öntevékeny művészeti mozgalomban, különösen társadalmi és politikai életünk liberalizációjának időszakában 1968 körül. Noha a szlovákiai öntevékeny művészeti tevékenységen lehetett a legkevésbé észrevenni ezt a liberalizálódást, főleg 1968 januárja és áprilisa között a szellemi életnek eme szférája sem tudta megóvni magát az áldemokratikus tendenciáktól, s néhány esetben kísérletek történtek az öntevékeny mozgalom elszigetelésére a párt irányításától. A legkártékonyabbak azonban azok a forradalmiatlan megnyilvánulások voltak, amelyek tagadták a művészet nevelőfunkcióját, előnybe részesítették a művészieskedést, a formai kísérletezést, továbbá, amelyek túlértékelték és mechanikusan utánozni igyekeztek bizonyos nyugati művészeti áramlatokat. Ezek az irányzatok a legszembetűnőbben a képzőművészetben és a tánczenében jelentkeztek, viszont szinte egyáltalán nem érintették a komoly zenei együtteseket és a népművészeti mozgalmat. Egy ilyen tájékoztatóban lehetetlen ismertetni minden kérdést, amelylyel a szlovákiai konferencia foglalkozni kíván. Egy területet azonban megemlítenék, amely a legközvetlenebbül érint mindenkit, aki az öntevékeny művészeti tevékenységben részt vesz, tekintet nélkül arra, hogy szlovák, magyar vagy ukrán nemzetiségű. Ez pedig a legtágabb terület, a zene, az ének- és tánc területe, amely közvetlenül tükrözi egy-egy etnikum vagy országrész kulturáltságát. Történelmi szempontból ez a terület magába foglalja szinte az összes érzelmi megnyilvánulást s tisztán képszerű, absztrakt nyelve ellenére kifejezi alkotója eszmei alapállását. A népdal, zene, tánc az öszszetett népművészeti megnyilvánulás egész eddigi fejlődése azt bizonyítja, hogy ez volt egyik formája az antifeudális ellenállásnak, a hazafiságnak, a nemzeti öntudatnak, szociális és forradalmi mozgalmaknak, antifasiszta ellenállásnak, építő lelkesedésnek, a szabadság és a szocialista jelen ünneplésének. A népzene, népi tánc és a vegyes folklór különleges helyzetét főleg érzelmi hatékonysága biztosítja. Ott, ahol megállapodott és hagyományos népi formákra támaszkodnak (népdal, népzene, néptánc) szinte beláthatatlan lehetőségek nyílnak meg a néphagyományok különböző formáinak variálására, alkotói alkalmazására. Kívánatos lenne, ha tekintettel a népművészet specifikus helyére az öntevékeny művészetben, továbbá a népművészet és a jelenlegi nemzeti öntudatra, hazafiságra való nevelés kapcsolatára, az országos konferencián felszólalnának azok is, akik nemcsak szakmailag tevékenykednek ezen a területen, hanem akik politikailag, szervezésile'g biztosítják a Szlovákiában élő nemzetiségi csoportok kulturáltságának fejlesztését, művelődését. Természetesen a szlovákiai konferencia a szlovákiai öntevékeny művészeti mozgalom általános fejlődéséről fog majd tárgyalni. Ám rendkívüli figyelmet akar szentelni a magyar és ukrán műkedvelő tevékenység egyedi specifikus problémáinak is. Ezeket a kérdéseket beszámolójában érinteni fogja a Népművelési Intézet képviselője és a vitában hozzá kellene szólnia a CSEMADOK Központi Bizottsága és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottsága képviselőinek is. Nem csupán szervezeti jellegű kérdésekről, hanem általános kultúrpolitikai kérdésekről, valamint az említett kulturális szervezetek és a többi társadalmi szervezet, valamint a nemzeti bizottság mellett működő népművelési intézmények közötti kapcsolat kérdéseiről, a szakmai segítségnyújtás helyzetéről és a jelentősebb kulturális és társadalmi megmozdulások bebiztosításáról lesz szó. A magyar dolgozók műkedvelői tevékenysége Szlovákiában, bizonyos hiányosságok ellenére, pozitív eredményekkel dicsekedhet. Ezt bizonyítják a Népművelési Intézet és a CSEMADOK Központi Bizottsága együttműködésével megrendezett megmozdulások, illetve a CSEMADOK és a járási népművelési intézmények együttműködése. Persze a konkrét napi gyakorlat sokszor bonyolultabb és nehezebb annál, ahogy azt egy-egy országos szemléből meg lehet állapítani. Ezt bizonyította az a vita is, amely a közelmúltban folyt e folyóirat hasábjain. Az öntevékeny művészeti mozgalomról megrendezendő konferencia sem old meg mindent. Viszont arról van szó, hogy a szocialista társadalom építésének időszakában s később a fejlett szocialista és kommunista társadalomban az öntevékeny művészeti mozgalom váljék a nemzeti kultúra fontos és pótolhatatlan részévé. Hogy mindig igyekezzen összekapcsolni a társadalom egyéni érdekeit. Ezt a tényt szem előtt kellene tartania mindenkinek, aki az öntevékeny művészeti mozgalmat irányítja, vezeti, koordinálja, szakmai tanáccsal ellátja, segíti. Tehát most az öntevékeny művészeti mozgalom eredményeinek felmérése küszöbén —* nemcsak azért, mivel lassan véget ér ez az év is, és meg kell vizsgálnunk a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak a megvalósítását — mindenekelőtt az elkövetkezendő konferenciával kapcsolatban, amely igyekszik majd értékelni elemezni az öntevékeny művészeti mozgalmat, felvázolni további feladatait, jó lenne, ha azok is hallatnák szavukat, akik az öntevékeny mozgalomban közvetlenül részt vesznek. A magyar együttesek pozitív eredményeit Valóban nem véletlenül és formálisan említettem meg. A konferencián sokan részt vesznek majd olyanok, akik a magyarlakta járásokban szervezik, irányítják és megvalósítják az öntevékeny művészeti mozgalmat. Kíváncsiak vagyunk véleményükre, pozitív hozzájárulásukra a konferencia tárgyalásaihoz annak érdekében, hogy az öntevékeny művészeti mozgalom, mint a kultúra szilárd láncszeme, teljesíthesse alapvető társadalmi küldetését. Valamennyien tudatában vagyunk annak, milyen munka vár ránk például az irányítás-szervezés területén, amit a konferencián elhangzott javaslatok alapján, másrészt saját tapasztalatainkból kiindulva, szigorú önkritikával, alaposan felül kell vizsgálnunk és egy sor fontos változtatást kell végrehajtanunk. A szlovákiai szocialista öntevékeny művészeti mozgalomról megrendezendő konferencián majd bizonyára elhangzik egy sereg megszívlelendő javaslat, amelyek alapján azután a mozgalom minden ágazatára, minden munkaszakaszára új feladatokat és terveket készítünk, amelyek kiinduló pontját képezik majd azoknak a nagy terveknek és szándékoknak, melyeket öntevékeny művészeti mozgalmunk maga elé tűz s amelyeket egész szocialista társadalmunk támogat. VIERA SMREKOVÁ A nemes törekvés A múltban oly sok szép sikert elért Rimavská Sobota-i (rimaszombati) öntevékeny színjátszó együttes 1964-ben hullámvölgybe került és azóta nem hallatott magáról. A vezetőség többszöri próbálkozása ellenére sem sikerült az együttest munkára bírni, az igyekezet nem járt eredménnyel, s igy Rimaszombatban a magyar színjátszás jnár-már lassan feledésbe merült. Az idei Jókal-napokon Drobka Géza, a színjátszó csoport rendezője az illetékesek felkérésére ígéretet tett, hogy a színjátszó együttest újjászervezi eredménye és megkezdi velük a felkészülést az őszi, illetve téli idényre. Ígéretét beváltotta, és szeptember 24- én a Városi Művelődési Ház színháztermében Drobka Géza rendezésében egy minden tekintetben jól sikerült esztrád műsort láthattunk, mely várakozáson felül sikerült. A közönség a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott a látottakról és további pártfogásáról biztosította a lelkes színjátszó együttest. A rendezőnek az a célja, hogy fiatal, új szereplőket állítson színpadra, teljes mértékben eredménnyel járt. Jóleső érzés volt látni a fiatalok lelkes munkáját és nem utolsósorban szép alakításaikat, ami garancia további munkájukhoz. A csaknem háromórás műsorban fellépett a „Gö- MÖR“ népművészeti együttes, Dósa Agnes, Orosz Ágnes és Pál Tibor táncdalénekesek, valamint Lévay Tibomé és Tamás László népdalénekesek. Az újjászervezett színjátszó együttes tagjai pedig vidám jelenetekkel szórakoztatták a közönséget. További tervük, hogy több megfelelő kultúrmunkával rendelkező községet látogassanak meg és megkezdik egy háromfelvonásos színmű betanulását a közelgő színjátszó idényre. Jelenlegi munkájuk alapján minden remény megvan arra, hogy e nemes törekvésük sikerrel jár, és Rimaszombatban ismét a régi színvonalra emelkedik a magyar színjátszás. (K) Köt 11
