A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-17 / 46. szám
í jnsi tsiíi siess sulii Koncz László és Irénke olvasóink levelére válaszoljuk Az ellen, aki a tartásdíj fizetését elmulasztja, vagy ezt a kötelezettségét szándékosan megszegi, nemcsak a polgári bíróság előtt lehet eljárni és végrehajtás útján az elmaradt tartásdíjat a fizetés egy részének letiltatásával behajtani, hanem büntető feljelentést is lehet tenni. Az olyan felelőtlen apát, aki gondatlanságból elmulasztja a gyermektartási kötelezettségét, gyakran változtatja munkahelyét s így a megítélt tartásdíj behajtását meghiúsítja, egy évre terjedhető szabadságvesztéssel lehet sújtani. Ha azonban valaki szándékosan bújik ki gyermektartási kötelezettségének teljesítése alól, akkor a szabadságvesztés-büntetés két évig is terjedhet. A végrehajtási eljárás során a polgári bíróság kötelezheti a munkaadót (de az adóst, tehát az apát is), hogy teljesítse törvényes bejelentési kötelezettségét, s ha azt nem teljesíti, akkor pénzbírsággal lehet sújtani. Ez természetesen állandó utánjárást igényel, mert a bíróság csak a tartásdíjra jogosult indítványa alapján intézkedhetik, ugyanis csak ebből szerez tudomást róla, hogy az adós (tehát az apa) és ennek munkaadója nem teljesítették törvényes kötelezettségüket. Ha más lehetősége nincs, adjon be az apa ellen büntető feljelentést a járási ügyészségen a törvényes tartási kötelezettség elhanyagolásának vétsége miatt. Dr. B. G. áss n ľvns tan síi; ásni Mi okozza a fogak lazulását Vannak emberek, akiknek „nem romlik“ a foguk, mégis egymás utáiY vesztik el fogaikat. A fogazat lazulását több ok válthatja ki. Ezek közé tartozik bizonyos tápanyagok, különösen vitaminok hiánya, a vérszegénység, a fogkőlerakódás, a fogínysorvadás és más külső, illetve belső jellegű tényezők. Említett okok gyengítik, megkárosítják és idővel teljesen tönkreteszik a fogazat tartószerkezetét, azt a szövet- és ínszalagrendszert, amely az állkapocsban levő csontágyat, a benne levő fogat és a fogínyt élettani egységgé kapcsolja össze. Sokan úgy mennek el a fogorvoshoz, hogy megkérik, húzza ki ezt vagy azt a fogat, mert fáj, vagy a legnagyobb mértékben mozog és zavar étkezés és beszéd közben. Ha sok a beteg, a fogorvos minden teketóriázás nélkül ki is húzza. Ha ez ismétlődik, sorban elbúcsúzhatunk valamennyi fogunktól. A paradentózls, ahogyan szaknyelven nevezik a foglazulásos betegséget, nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk fogazatunk megmentéséről. Az eddig megmaradt fogazat és a hiányzó fogak megfelelő pótlása szempontjából el kell döntenünk, mit lehet még tenni, mit tegyen a foglazulásos páciens és mit a fogorvos. Vannak olyan fogak, amelyeket anatómiai jellegük, elhelyezkedésük és aránylag jó állapotuk miatt előnyösebb lesz megőrizni. Ilyenek pl. az alsó és felső szemfogak, az erősen beágyazott nagyőrlők, de más fogak is. A fogász többnyire előre meg tudja mondani, gyógykezelhető-e még a megmaradt fogazat, felhasználhatók-e még a fogak hídpótlás pilléreiként, vagy részleges, kivehető protézis támaszaiként, vagy esetleg jobb lesz-e a fogakat eltávolítani és a szájat teljes műfogsor számára előkészíteni. Ahhoz, hogy a maradék fogazat tartószerkezete és az íny megerősödjék, el kell távolítani a fogkövet és meg kell gátolni a lepedék lerakódását, ami következetes tisztítással érhető el. A szervezetnek megfelelő, vitamindús táplálékot kell kapnia. Állandóan, különösen éjszakára biztosítani kell a fogazat és a szájüreg tisztaságát. Dr. Szántó György Válasz „Nem sikerült“ jeligére Ne haragudjon, hogy a soraimmal én is zavarom. Olvastam az Emberi sorsok rovatában megjelent levelét és úgy döntöttem, hogy én is válaszolok a soraira. Harminckét éves, elvált asszony vagyok, három gyermek édesanyja. Férjem még 1963- ban elhagyott, és azóta egyedül élek a gyermekeimmel. Huszonhét éves voltam, amikor magamra maradtam, s mégsem keseredtem el, pedig egyszerre minden gond az én nyakamba szakadt. Nekem az a véleményem, hogy ha a felesége már most nem tiszteli az idős édesapját és csak a pénze érdekli, akkor később sem fog megváltozni. Azt tanácsolom, hogy már most indítsa meg a bontópert, mert ha á feleségének mindene meglesz, majd ő akar elválni. Saját tapasztalatból tudom, hogy így szokott ez történni. Amikor a férjem számára mindent előteremtettem, akkor a szüleim álltak az útjában, végül a gyerekek akadályozták a boldogságban. Így járhat maga is. Még nem idős, lehet még boldog. Azt ajánlom, hogy ne hagyja magára idős édesapját, hiszen a szülő arra áldozza egész életét, fiatalságát, hogy a gyermekét felnevelje. Most magán a sor, hogy ne okozzon az édesapjának csalódást. Én sajnos három éve elvesztettem az édesapámat. Nagyon sokat tett értem és a gyermekekért, és ma is örülök, hogy nem hagytam el őt. öreg napjaiban megtettem érte minden tőlem telhetőt. Ma már az édesanyám is fekvő beteg. Többen vagyunk testvérek, de egyik testvérem se törődik vele. Én is hazamehetnék a városi lakásomba, de nincs hozzá szívem, nem hagyhatom egyedül. Szeretnék egy kicsit törleszteni mindabból, amit értem tett. Azért írok, hogy maga is gondolja meg, miként cselekszik. Szerintem a maga boldogsága is kockán forog, ha városba költözik. Feleségének akad majd szórakozása és így könvnyen arra a sorsra juthat maga is, amire feleségének az első férje jutott. Az ember sokszor csalódik és csak ritkán fordul elő, hogy már első házassága jól sikerül. Jól gondolja meg, hogy miként dönt. Ezt tanácsolja egy ismeretlen jóakarója. O. A. Galántai járás Levelezni szeretnék Egyedül élő, magyarországi nyugdíjas vagyok. Levelezni szeretnék olyan magyarul is tudó 60—65 év közötti átlagos műveltséggel rendelkező szlovákiai asszonnyal, aki ugyanúgy magányosnak érzi magát, mint én. Héreghy Géza, nyugdíjas, Bicske, Zrínyi u. 6. Fejér megye, Magyarország Válasz „Nem sikerült“ jeligére Olvastam levelét. Bevallom, hogy olvasás közben ismét átéltem a saját sorsomat, amely talán még a magáénál is nehezebb volt. Leveléből úgy éreztem, hogy maga jószívű megbocsátó és szereti a gyermekeket. Ezért bocsátott meg a volt menyasszonyának is, aki a gyermekével magához költözött és most egy hónapi házasság után ráeszmélt, hogy mégsem az, aki után vágyott. Az én sorsom se különb a magáénál. Nekem se sikerült az életem. Negyvenéves múltam. Húszéves koromban megszerettem egy férfit, akit a szüleim elleneztek. Azt akarta, hogy az övé legyek, aztán mégis elhagyott. Mindez 1945-ben történt. Nehezen tudtam elhelyezkedni, mert magyar iskolákat végeztem. De segítenem kellett a szüléimét és ezért olyan munkát vállaltam, ami-KlllllKI'i ••nr ülik Prandl Sándor jelvétele lyet kaptam, öt év múltán ismét összehozott a sors a volt udvarlómmal és megtörtént az, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Másállapotba kerültem, s ő csak hosszas huzavona után vett feleségül. Én akkor már igazgató-tanítónő voltam, de az állásomat a megváltozott körülményeim miatt kénytelen voltam feladni. Egy hónappal a házasságunk után ugyanis megszületett a kislányom. A férjem azonban teljesen magunkra hagyott, csak nagyritkán jött haza, mert távol dolgozott. Később kiderült, hogy a munkahelyén volt egy szeretője. Ezt azonban megbocsátottam neki. Hazaköltözött, de az édesanyámmal sehogy se tudott kijönni. Ivott és durva volt hozzánk. Ismét munkába léptem és a béke érdekében elköltöztünk az anyámtól. Vettünk egy kis családi házat és egy időre ő is megnyugodott. De aztán ismét jöttek a barátok, a nők és az ital. Egész életünk pokollá változott. Részegen járt haza, fizikailag is bántalmazott, olyannyira, hogy egy időre munkaképtelenné váltam. Tizenegy évi házasság után elhagyott. Hét évig éltem egyedül s akkor a lányom kérésére kibékültünk. Elköltöztünk más vidékre. Ma megvan mindenünk. Házunk, autónk, pénzünk. De a pénz egymagában nem boldogít. A gyermekemet 19 éves koráig jóformán egyedül neveltem és most ellenem uszítja, könnyen befolyásolja. Én, aki mindenemet feláldoztam, most nem kellek neki. Elhagyatottan, munka nélkül élek. Azt tanácsolom, hogy ne fogadja vissza a feleségét. Ne szeresse azt, aki magát nem szereti. Jelige: „Nagyon elhagyott“ Válasz „Mondd, miért ne lennénk éppen mi boldogok?“ jeligére Elnézésed kérem, hogy letegezlek, de csak pár évvel vagyok nálad idősebb. Amint elolvastam a leveled, rögtön elhatároztam, hogy válaszolok rá. Nem mintha túlságosan tapasztalt lennék, hanem mert nem akarom, hogy te is úgy járj, ahogy én! Tizenöt éves koromban megismerkedtem egy fiúval, öt évig barátkoztunk és én belészerettem, de nem mertem neki bevallani. Hallgattam, és szenvedtem. Amikor aztán mégis megvallottam, hogy szeretem, már késő volt. Komolyan járt egy lánnyal. Húszéves vagyok, de mindmáig nem találtam olyan fiút, mint ő volt, senkivel se tudom magam úgy megérteni, mint vele. Ezért azt tanácsolom, hogy ne szégyelld a szerelmedet. Ha kell, harcolj érte. Vallj be mindent a fiúnak, s ha mégis csalódol, a csalódás után könnyebb lesz mással újra kezdeni. Én azonban remélem, hogy nem fogsz csalódni a fiúban. Zöldszemű lány 20 hét
