A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-10 / 45. szám
ÉRTELMISÉG a SZOCIALIZMUSBAN Az osztály-szempont egyik alapvető vonása a marxista—leninista ideológiának. A marxizmus— leninizmus a társadalmat mint olyan szervezetet tekinti, mely fel van osztva társadalmi osztályokra, melyeknek fejlődése a kibékíthetetlen osztályellentétekkel — az osztályharccal — adott. Lenin az osztályokra mint az emberek hatalmas csoportjaira tekintett, melyek a társadalmi termelésben a termelési eszközökhöz való viszonyban eltérnek egymástól. Magát az értelmiséget nem tekinthetjük társadalmi osztálynak, mert e réteg tagjainak nincs közös szociális-közgazdasági helyzetük a társadalomban. Az értelmiség egyes tagjai csatlakoznak az egyes társadalmi osztályokhoz és ezen osztályok szócsövévé — ideológusává — lesznek. A volt burzsoá rendszer Csehszlovákiában hasonlóan a jelenlegi burzsoá rendszerekhez, nagy figyelmet szentelt az értelmiségnek. Tudatában volt annak, hogy az értelmiség mint csoport vagy réteg nagyon sokat tehet az adott társadalom érdekében. A burzsoázia a jelenben is elkövet mindent annak érdekében, hogy a saját oldalára csalja e réteg tagjait és kihasználja saját osztályérdekében a munkásosztállyal szemben. A szocialista társadalmi formációban tovább nő az értelmiség szerepe. A szocialista fejlesztés tervszerű irányítási folyamata, mely sok újat valósít meg, fokozott Igényekkel lép fel a társadalmi folyamatok gyors felismerésének folyamatában. A közgazdaság gyorá- előretörése, az élet és életszínvonal gyors változása, a legszélesebb rétegeknél a műveltség és a kulturális színvonal növekedése mind olyan tényező, mely egyre nagyobb igényeket támaszt az értelmiséggel, ennek tevékenységével és munkájával szemben. Ezen tényezők egyben fokozzák az értelmiség társadalmi szerepét és funkcióját. Az intelligencia jelentős szerepet vállal magára a munkásosztály oldalán a kapitalizmussal szemben folytatott harcban. Ugyanúgy nagy szerepet vállal a szocialista társadalmi rend építésében. Az értelmiség nagy többsége e feladatot becsülettel teljesíti. Az eredmények, amelyeket a szocialista építésben elértünk, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség közös sikere. Azonban az is tény, hogy az értelmiség egy bizonyos csoportja fokozatosan a szocialistaellenes erők osztályába került, felült a hazai és külföldi propagandaközpontok által terjesztett társadalomellenes gondolatoknak, bedőlt a nacionalista uszításnak, sőt néhányan közülük a jobboldali revizionista politika aktív terjesztőjévé lettek. Az értelmiség ideológiai behálózásában nagy szerepet játszott az értelmiséggel kapcsolatban hirdetett ún. „elitelmélet“. Ennek leküzdése és az ebből adódó állásfoglalások áthidalása döntő feltétel, hogy az értelmiség az elmúlt válságos évek után elfoglalja azt a társadalmi szerepet, melyet a szocializmusban be kell töltenie. Az elitről szóló elmélet és ennek 1968—69-ben való alkalmazása kimondottan politikai értelmet kapott és arra volt hivatott, hogy a munkásosztályt és a többi dolgozókat alárendelje a kispolgári értelmiség vezetésének és így meggátolja a munkásosztályt történelmi küldetésének végrehajtásában és aláássa a párt vezető szerepét. Annak feltétele, hogy az értelmiség visszatérhessen a szocializmusban betöltendő szerepéhez, teljes mértékben tudatosítania kell szerepét a múlt fejlődésében, hibáiban, következményeiben, leszámolva saját hibáival és aktívan ki kell vennie részét a szocialista társadalmi rend továbbfejlesztéséből. A CSKP XIV. kongresszusa mélyen elemezte a múlt helytelen irányú fejlődésének okait, okozatait és ezen időszak fejlődésének következményeit és levonta belőle a megfelelő tanulságot. A párt olyan irányvonalat fogadott el, mely lehetővé teszi hazánk minden becsületes polgára számára, így az értelmiség minden tagja számára is, hogy alkotó módon kivegye részét az ország felvirágoztatásából. „Számítunk szocialista államunk minden polgárával, aki őszintén részt akar venni közös igyekezetünkben“ — mondja a CSKP XIV. kongresszusának határozata. Számolunk azokkal is, akik rendszerünkkel szemben vétettek, de munkájukkal igazolni akarják, hogy részükről ez csak szerencsétlen kisiklás volt. A határozat az értelmiség azon része számára is biztosítja a feltételt a visszajutáshoz, mely a jobboldali opportunizmus befolyása alá került, de tudatosítva saját bűnét, dolgozni akar szocialista rendszerünk érdekében. Az egyes osztályok és rétegek közeledése a szocialista társadalom egyesülésének folyamatában a legkisebb mértékben sem jelenti azonban a munkásosztály történelmi küldetésének és vezetőszerepének meggyengítését, hanem annak megerősítését. Az értelmiségnek ezt teljes mértékben meg kell értenie. A társadalomban betöltött vezető szerep nem lehet egy szociális csoport vagy egy létrehozott progresszív társadalmi réteg dolga. A vezető szerepet csakis egy társadalmi osztály töltheti be, és a jelenkori világban csak két lehetőség van: a burzsoáziának mint osztálynak a vezető szerepe, mely osztály azonban már progresszív történelmi szerepét végrehajtotta, vagy a munkásosztály hatalma, vezető szerepe. A szocialista társadalom politikája számára meg akarja nyerni a dolgozók legszélesebb rétegeit, beleszámítva az értelmiséget is. E társadalmi formáció abból a meggyőződésből indul ki, hogy a lakosság nagy többsége a szocializmust sajátjának tekinti és a szocialista fejlesztés programja megfelel minden társadalmi osztály és réteg érdekének. A jelen időszakban társadalmunk egyik jelentős feladata az osztályok és szociális rétegek, csoportok szövetségének megerősítése és kiszélesítése. A szocialista rendszer a szomorú tapasztalatok után is — amikor az egyes csoportok a szocializmussal ellenséges antikommunista propagandának bedőlve, idelg-órálg elvesztették a helyes tájékozottságot — haladást érjen el az egység teljes felújításában és hogy az értelmiség egyre szélesebb rétege találja meg a szocializmusban saját számítását és megújhodott társadalmi funkcióját. Minden igyekezet kiinduló pontja a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség megnyerése a párt politikájának aktív támogatásához, e politika alkotásához és gyakorlati megvalósításhoz, és egyben az nyújt biztosítékot, hogy köztársaságunk lakosságának nagy többsége őszintén a szocializmus mellett foglal állást és ennek a meggyőződésnek munkával és állampolgári aktivitással ad kifejezést. Egyben tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozóknak és főként az értelmiségnek egy része nem minden kérdésben van azonos nézeten velünk, hogy bizonyos formában vagy irányban más elképzelései vannak a szocializmusról. Az emberek gondolkodásáért és főként az értelmiség gondolkodásáért való küzdelem annál jelentősebb, mivel a kispolgárságnak a múltban nemcsak nagy része volt az osztálystruktúrában, de képviselőin keresztül nagyfokú ideológiai befolyással rendelkezett. A kispolgárság számbelileg ma már jóval meggyengült. Jelenlétét, befolyását azonban még jelenünkben is érezteti. Ezért szükséges és szocialista társadalmunknak érdeke, hogy befolyása alól kivonjuk az értelmiséget, hogy az értelmiség alkotó erőit a nép érdekében használja fel. A szocialista társadalom részéről megvan minden jóakarat, hogy felkarolja az értelmiséget ugyanúgy, mint a múltban, amikor az értelmiség legjobbjai vállvetve küzdöttek a kommunistákkal a társadalmi haladásért és az igazságosabb szociális rendért. PÉK VENDEL A huszadik századi magyar irodalom Kiemelkedő alakja 1902. november 2-án született Rácegrespusztán. Apja uradalmi gépész. Gyermekéveit ő maga is a pusztán tölti. A Tanácsköztársaság idején részt vesz az otthoni politikai eseményekben, majd vöröskatona lesz. Az üldözések elől 1920- ban illegális úton Bécsbe, majd Berlinbe, később Franciaországba megy, 1921-ben Párizsba jut. Kezdetben bányászként dolgozik, majd könyvkötő, később tanító, s közben a Sorbonne-ra jár, ahol irodalmi és lélektani tanulmányokat folytat. Szemhatára tágul: a szervezett munkásmozgalmon, a tudományos szocializmus tanításain kívül megismerkedik a legújabb francia szellemi és művészeti törekvésekkel is. 1926-ban hazatér falujába, s Pesten tisztviselőként helyezkedik el. 1928-tól versei a Nyugatban jelennek meg, ahol Babits hamar felfigyel tehetségére. Ugyancsak ebben az évben lát napvilágot első verseskötete, majd gyors ütemben követik egymást a többiek is: rövid idő alatt az induló új költőnemzedék egyik legismertebb tagja lesz. Néhány évig szoros barátságban van József Attilával: 1932-ben részt vesz a Sallai és Fürst statáriális tárgyalásakor a halálbüntetés eltörléséért indított mozgalom röpiratának szövegezésében, amiért el is ítélik. A népi írók mozgalmának szervezésekor csatlakozik hozzájuk, s az ő csoportjuk lesz legjelentősebb költője, folyóiratuknak, a Válasznak pedig munkatársa. 1934-ben őt hívják meg a moszkvai írókongresszusra, utazásairól, élményeiről a Magyarország című lapban számol be; őszinte jóindulattal és a föltétien tárgyilagosság igényével megírt műve a legjelentősebb és legjobb alkotás, amely ez idő tájt a Szovjetunióról megjelenik. A Nyugat egyik szerkesztője lesz, majd Babits halála után, 1941-ben teljesen átveszi a lap irányítását: Magyar Csillag néven szerkeszti tovább 1944 áprilisáig. A német megszállást követően hosszabb ideig vidéken kénytelen rejtőzködni. A felszabadulás után nemzetgyűlési, majd a Nemzeti Parasztpárt tagjaként rövid ideig országgyűlési képviselő. 1948-ig az újjáéledt Válasz szerkesztője. Irodalmi munkássága elismeréséül többször megkapja a Kossuth-díjat. Illyés Gyula költészete egyéni módon ötvözi magába a legjobb realista hagyományok és a modern líra fontos elemeit. Első versei szürrealisták, de a szürrealizmus kifejezésmódját forradalmi érzések kifejezésére is felhasználja, A sokféle hatás ellenére mindjárt eredeti és kiforrott költészettel jelentkezik. Egyik legfőbb mondanivalója a földdel, a tájjal, a rajta élő emberrel való szoros együvé tartozás élménye : ennek az érzésnek fölemelő szépsé-10 hét;
