A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-03 / 44. szám
A csallóközi mesterek egy csoportja zetek faburkolatát 3tb. Ezenkívül beépítettek egy ruhatári pultot, a színház büfé berendezését, hatvannégy hangszigetelő ajtót, lépcsőkorlátokat, arról nem is beszélve, hogy sok-sok kiegészítő munkát is el kell végezniök más cégek kérésére. összegezésképpen: eddig felszereltek ezerkilencszáz négyzetméter akusztikai és ezernyolcszáz négyzetméter sima falburkolatot, a beépített faliszekrények területe nyolcszáz négyzetméter. Az egész mintegy hétmillió korona értékű. A CSALLÓKÖZI „TÉGLA“ Benézünk a Smetana Színházba, amely aranyozott cirádáival, a még üres páholyok, bársony zsöllyék ünnepélyességével, áhítatos hangulatba ringatna bennünket, ha a színpadon néhány kalapács nem csattogna bele ebbe az áhítatba. De a színpadon' még javában folyik a munka, ahogy ide is bepillantunk, olyan bonyolult műszaki szerkezetekre látunk rá, hogy beleszédülünk. Forgószínpad, süllyeszthető zenekari emelvény, kerekek, emeltyűk, kapcsolók, indaként tekergő kábelek — akkor sem igazodnánk el rajta, ha egy évig tanulmányoznánk. Azt mondják, ez lesz az ország, vagy talán egész Európa legmodernebb operaszínpada... Az asztalosok viszont éppen tízóraiznak. Van, aki szalonnázik, van, aki szalámit eszik s kitűnő pilzenit iszik hozzá. Közben tréfálkoznak is. Mert nem azért élnek már hónapok óta Prágában, hogy a csallóközi humor ne vegyüljön jóízű cseh tréfálkozással. Itt tudom meg, hogy szabad idejükben, ha nem túl fáradtak, moziba, sportmérkőzesekre, futballmeccsre, jégkorongmérkőzésre járnak. Amikor legutóbb az egyik labdarúgómérkőzésre, mivel már nem kaptak jegyet, nem akarták őket beengedni, egyikük kézzel-lábbal magyarázott valamit a rendezőnek, viszont hangosan csak annyit mondott, és csak azt ismételgette, hogy: „Diósgyőri Bányász“. A rendező csodák-csodája, beengedte őket. De ha szóban talán nem is, vagy csak nehezen, a munkában nagyon jól megértik egymást a csehekkel (és szlovákokkal, morvákkal, hiszen százötven vállalat építi ezt az épületkomplexumot). Sill Lajosnak például, a somorjai lakatosnak, aki már nincs köztük, s aki nemigeh tudott csehül, a legjobb barátja Tono volt, egy cseh fiatalember, aki viszont egy kukkot sem tudott magyarul. Mégis szinte állandóan együtt voltak, és Sill már levélben meg is hívta őt Somorjára egy kis halászkirándulásra. Vidám történetekben nincs hiány. Előfordult az is, hogy egyszer szerelés közben kifúrták a vízvezetékcsövet, s mire a csapot megtalálták és elzárták a vizet, már senki sem volt száraz közülük. Már több mint három hónapja dolgoznak itt — mindennap tizenkét órát. S még körülbelül Folyik a munka a Smetana színházban egy hónapig maradnak. Kéthetenként egyszer hazalátogatnak. Ha kell, vasárnap is dolgoznak. Az építkezés vezetői munkájukkal igen elégedettek. A munkásszálláson dicsérik példás, fegyelmezett életmódjukat. Munkájuk során, ha szükséges, minden műszaki hiányosságot saját maguk eltávolítanak. A hangversenyterem paneljeit például mint valami cirkuszi akrobaták, úgy szerelték fel, hogy egymás vállára álltak, mert csak így értek fel a szükséges magasságba. Legfelül, mint mondották, mindig az egyházkarcsai ötvenegy éves Fodor Lajos bácsi volt, mivel ő szédült a legkevésbé. Ezért tréfásan „magasratörő ember“-nek nevezik őt. Munkájukkal megbecsülést szereznek a csallóközi munkáskéznek és szakértelemnek. Már ismét tárgyalnak velük; állítólag egy közeljövőben épülő nagy prágai szálloda belső berendezésének az elkészítését akarják az Isterre bízni. Ha egyszer majd valaki Prágában a Smetana Színházban nézi végig az Eladott menyasszonyt, vagy más klasszikus, esetleg modern zeneművet, s ámulni fog a színház csodálatosan tökéletes akusztikai berendezésén, egyszóval, ha majd nagyon jól fogja érezni magát, egy pillanatra gondoljon arra, hogy néhány „téglát“ a csallóközi mesterek is elhelyeztek ebben az épületben. Igaz, képletesen — több ezer négyzetméternyi falburkolat formájában. ZS. NAGY LAJOS Fényképezzen A versenyünkre választottuk fényképek közül az alábbi három felvételt Brigádosok az új lakótelepen Beküldte: Nagy Ica, Bratislava „Komoly munka“ Beküldte: Hamerlík Sándor, Hrubý Súr A közös vagyon védői. Harc a másodpercekért. Beküldte: Andriskin József, Komárno /
