A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-03 / 44. szám

Történelmi tükör (1972. XI. 6. - 1972. XI. 12.) November 6 1822-ben ezen a napon hunyt el Claude Louis Berthollet francia ve­gyész. (Született '1748. XII. 9-én.) 1812-ben ezen a napon hunyt el Matvej Fjo­­dorovics Kazakov orosz építész. (Született 1738. X. 30-án.) 1852-ben ezen a napon született Dmitrij Nar­­kiszovics Mamin-Szi­­birjak orosz író. (El­hunyt 1942. XI. 15-én.) 1917-ben ezen a napon vette át Lenin a Nagy Októberi Forradalom vezetését. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom napja. született Marie Curie- Sklodowska Nobel-dí­­jas lengyel atomfizi­kus. (Elhunyt 1934. XII. 4-én.) 1837-ben ezen a napon született Ilja Grigor­­jevics Csavcsavadze grúz író és filozófus. (Elhunyt 1907. XI. 12- én.) November 9 1877-ben ezen a napon hunyt el Karel Sabina cseh író. (Született 1813. XII. 29-én.) 1867-ben ezen a na­pon született Nyikolaj Dmitrijevics Tyelesov orosz író. (Elhunyt 1957. III. 14-én.) 1922-ben ezen a napon született Tadeusz Bo­­rowski lengyel író. (Elhunyt 1951. VII. 3-án.) 1872-ben ezen a napon született Ivan Hálek cseh orvos, aki hosszú ideig Szlovákiában végzett felvilágosító munkát. (Elhunyt 1945. II. 17-én.) 1887-ben ezen a napon végezték ki azt a négy munkásvezért, aki a nyolcórás munkaidő bevezetéséért harcoló munkások május 1-i tüntetését vezette Chi­cagóban. November 12 November 10 A Hét vendége t fMí y*//i-V o V V;; /V v■ :-\X■ J'.'.í) Steiner Gábor lánya Steiner Gábor, hazai munkásmozgalmunk egyik kiemelkedő politikai személyisége a buchenwaldi koncentrációs táborban pusztult el. Nevét, te­vékenységét ismerik az országban, de a határo­kon túl is. Nemrégen halálának harmincadik év­fordulójáról emlékeztek meg a lapok, s meleg szavakkal méltatták kommunista elvhűségét, tö­retlen hitét, a Szovjetunióhoz fűződő barátságát, s nem halványuló érdemeit az első köztársaság kommunista mozgalmában. Steiner Gábor lánya, Karda Jolán Bratislavában él. A mozgalomba ő is korán bekapcsolódott. 1935-től tagja a kom­munista pártnak. Az illegális munkából aktívan kivette a részét. 1945-ben újra igazolták, újra felvették a párt soraiba, mint magyar nemzeti­ségű kommunistát. Kezdetben utcai szervezetben dolgozott vezetőségi tagként, majd 1950-ben Slád­­kovičovóba (Diószegre) küldték kéthónapos, bent­lakásos pártiskolázásra. Innen a párt bratislavai kerületi pártbizottságára került a nőszövetséget irányító osztályra, fél év után pedig áthelyezték a járásokat irányitó osztályra. Ezt a munkakört (állandó kijárások) az egészsége is megszenved­te. Hosszú évekig aztán a CSEMADOK KB ká­derosztályán tevékenykedett, s mint a szervezet egyik alapító tagja, a választott szervben és az elnökségben töltött be tisztséget. Apja szellemé­hez, örökségéhez híven, míg bírta, míg az egész­sége engedte, részt vett szocialista társadalmunk építésében. Azért kerestük fel otthonában, hogy Steiner Gáborról beszélgessünk • Milyennek Ismerte meg Steiner Gábort, mint apát és forradalmárt? Nehéz feladatra szántam el magam, amikor vállaltam ezt a beszélgetést. Elsősorban azért bár azt tartja az emberi bölcseség, hogy az idő begyógyítja a sebeket, — mert én úgy vagyok vele, hogy apám pótolhatatlan lénye nem hal­ványul a lelkemben, harminc év után is újra és újra átélem tragikus halálát, s ilyenkor egész élete, minden szépségével és szenvedésével, tel­jes intenzitással felelevenedik bennem. Sok-sok miértre kellene választ adnom magamnak és má­soknak. Ügy gondolom, hogy én magam nem is lehetek elfogulatlan megítélője apám egyénisé­gének, akik annyira szerettem és tiszteltem, hogy még ma is, problémáim közepette, úgy teszem fel magamnak a kérdést: mit szólna ő ehhez vagy ahhoz a problémához, mit tanácsolna? Mert kora gyermekkorom óta eszményképem, úgy is mint ember, úgy is mint elvtárs. De mindezek után a tulajdonképpeni kérdésre is válaszolok, hogy milyennek ismertem meg Steiner Gábort, mint apát és forradalmárt. Melegszívű, de mond­hatnám úgy is, hogy érzékeny lelkű ember volt, amit leginkább a költészethez és az irodalomhoz való jó viszonya bizonyított. Embertársai bármi­lyen jogos szociális kérelemmel, családi problé­mával fordultak hozzá, mindenkinek segített. Azonban megvesztegethetetlen, kemény és meg­alkuvást nem ismerő volt az osztályellenséggel szemben. Családját nagyon szerette, annak elle­nére, hogy felelős politikai munkája miatt csak kevés időt szentelhetett nekünk, gyermekeinek. Persze, az a kevés is értékes és maradandó, jel­lemformáló volt, mert az apai szeretet sugározta be. Ünnepet jelentett számunkra, ha elbeszélge­tett velünk. Ami politikai munkáját, forradalmi­­ságát illeti: egész fiatalon bekapcsolódott a mun­kásmozgalomba és állandóan képezte magát. Szé­les érdeklődési köre, nagyszerű emberismerete, politikai műveltsége töretlen forradalmisággal párosult. Ehhez, gondolom a műveltségszerzés­hez, nyomdász szakmája is hozzásegítette. Állan­dóan tanult. Logikus észjárása, a tömegekhez va­ló közvetlen viszonya segítették őt, hogy a leg­nehezebb és a legsokrétűbb problémák megvi­lágításában és megoldásában megtalálja a helyes utat. Optimista volt. Kommunista meggyőződése és a forradalmi mozgalomba vetett tántoríthatat­lan hite képessé tették őt arra, hogy a legnehe­zebb helyzetekkel is szembenézzen. Ami a jel­lemét illeti, szerény volt. Sohasem tört ilyen vagy olyan funkcióra. Szeretném röviden megvilágíta­ni az általam legnemesebbnek tartott kommunis­ta tulajdonságát. A CSKP történetéből tudjuk, hogy a párt átélt válságos esztendőket. Gondolok itt az 1929—1931-es évekre, amikor becsületes, jó elvtársak meginogtak. Nem sajnálta az időt, na­pokra, sőt hetekre bezárkózott otthonába ezek­kel az elvtársakkal s logikus tényekkel, ideoló­giailag megindokolt érvekkel győzte meg őket a helyes útról. Ugyanígy viszonyult a párt sorka­tonáihoz is. • Steiner Gábor kitűnő szónok volt. Lánya szerint a tömeget magával ragadó fellépéseinek mi volt a titka? Forradalmi lánggal ragadta magával a töme­get, és sohasem demagógiával, szóvirággal, szó­lamokkal. Logikus, a mindennapi életből vett példákra épített beszédeivel bebizonyította, hogy a kapitalizmus, a kizsákmányolás elleni harc szükséges és törvényszerű, és hogy a dolgozók küzdelme, elszántsága végül is a szocializmus győzelméhez vezet. A tömegek megértették, mi­ről van szó, s harcba indultak. És ha már a dol­gozók összefogását említettem, itt szeretnék szól­ni apám internacionalista helytállásáról. Az ő szemében minden ember értékes volt — tekintet nélkül nemzetiségére, vallására —, aki harcba tudott szállni az eszméért. Apám tulajdonképpen a magyar dolgozók képviselője volt, mind a vá­rosi testületben, mind a nemzetgyűlésben. De minden beszédével úgy lépett fel, hogy ő az egész ország minden kizsákmányoltjának, tehát a dolgozó népnek a képviselője s valamennyiünk jobb életéért harcol... Képviselői beszédeiben legtöbbször a magyar kisebbség igazságos jogai­nak az érvényesítésével foglalkozott, s természe­tesen mindig a lenini nemzetiségi politika elvei­ből indult ki. Beszédeiben a sovinizmus leghal­ványabb megnyilvánulásával sem találkozunk. Nagyon kemény és szigorú volt önmagával szem­ben, ami a pártfegyelmet illette, s ugyanolyan volt másokkal szemben is, ha a pártfegyelmet megszegték. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme, a Magyar Tanácsköztársaság valósága, amelyben aktívan részt vett, haláláig éltető forrása volt a szocializmus jövőjébe vetett hitének, a Szovjetunió iránti tiszteletének és szeretetének. Sohasem felejtem el, hogy 1938- ban, amikor a fasizmus nagy veszélyét már na­gyon sokan tudatosították, leült velünk beszél­getni családi otthonunkban, megmagyarázott ne­künk minden összefüggést a veszéllyel kapcsolat­ban, s a következőket mondotta: — A Szovjetunió és a fasizmus közötti háború elkerülhetetlen. Optimista előrelátással megnyugtatott minket, hogy ebből a háborúból a Szovjetunió kerül ki győztesen, s akkor Európában több állam is a szocializmus útját választja és köztük lesz a mi csehszlovák hazánk is. Sajnos, nem élhette meg a szocializmus győzelmét. 1942 októberében, nem sokkal halála előtt, utolsó levelét írta nekem. Szeptemberi születésnapját említette benne. Hogy mindig vettünk neki ajándékot, s hozzátette, most ő ajánlja nekünk ajándékként Ady Apa és lánya című versét. Ezzel búcsúzott el tőlünk. Kedves Hét-olvasók, én többet mondani már nem akarok, és nincs is erőm hozzá. • Köszönjük a beszélgetést. MACS JÓZSEF A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Telefon: fő­­szerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-84, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kčs, fél évre 78,— Kčs, egész évre 156,— Kčs. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 45432. Címlapunkon ČSTK, a 24. oldalon APN felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents