A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-14 / 28. szám

Ciprus neve újabban ismét egyre gyakrabban szerepel az újságok hasábjain, kommentárjaiban. Kurt Waldhelm ENSZ-főtilkár legutóbbi ciprusi látogatása nyomán, öt év után Ismét leültek a közös tárgyalóasztalhoz a görög és a török népcsoport képviselői, hogy kísérletet tegyenek a felgyülemlett problémák megoldására. S ez jó jel. Reményt nyújt arra, hogy talán előbbutóbb az ENSZ rendfenntartó csapatok jelenléte nélkül is ismét rend és nyugalom lesz a szigeten, megszűnik a két népcsoport teljes elkülönülése, ellenséges magatartása egymás iránt. Másrészt viszont — nyilván az athéni ezredesek kormányának nyomására s az Enózlszt (a Görögországgal való egyesülést) szorgalmazó görög ciprióták befolyására — a ciprusi görög egyház szent szinódusának három patriarchája azt követeli, hogy Makarlosz érsek, aki következetesen küzd a sziget függetlenségéért és nem engedi azt NATO-támaszpontként használni, mondjon le államfői tisztéről, ellenkező esetben megfosztják egyházi méltóságától. Ez viszont ismét veszélyeztetné az ígéretesnek mutatkozó tárgyalások sikerét, a kibontakozást. A bizonytalan politikai helyzet természetesen befolyással van az idegenforgalomra is, pedig ez nyújtja Ciprus legjelentősebb devizabevételeit.

Lapithosz, ez a vadregényes fekvésű városka Kyrenla tartomány északt csücskében a bizánci korban püspöki székhely volt. Mint annyi más ciprusi város', a 13. században Lapithosz is elpusztult. Négy temploma a 18. és a 19. században épült

Paphosz — Aphrodité születési helye

szók). Vezényszavak pattognak, a járműoszlop élén bekapcsolt reflektorokkal kék ENSZ-lobogóval katonai kocsi halad, vadul tülkölve, mögötte fehér jeepen az osztagparancsnok, néhány további katonai jármű s csak azután következnek a civil autók. A török szektor kezdetét távolról is jól látható feliratok jelzik. A határon katonai jelentések, török katonák számolják a járműveket és az utasokat. Újabb tülkölés, s robog a járműoszlop egész Kyréniáig. Az előbbi, határozottan nem mindennapi élmény után megnyugvást jelent a láthatáron hullámzó tenger látványa.

Már Kyréniában ízelítőt kap a turista Ciprus szépségeiből. A 4000 lakosú városkát fekvése és gyönyörű környéke miatt nagy számban látogatják a nászutasok. Kristálytiszta a levegő, kellemes, bágyadt szellő lengedez, mely meg-meglibbenti az ezüstös hátú olajfaleveleket. Rend, nyugalom, békés napsütés, mámorító illatok. A bizánciak által a 12. században emelt hatalmas, zord erőd csodálatosképpen beleilleszkedik a táj hangulatába. A nem messze Kyréniától fekvő, 14. században épült Bellapaisz apátság szinte valószínűtlenül lenyűgözően hat a ciprusok alkotta természetes kulisszák között. Közvetlenül a város felett magasodnak a Hilarion vár romjai. A vár pereméről gyönyörű kilátás nyílik az öbölre. Pár kilométernyire innen van a Mare Monte üdülőtelep, légkondicionált bungalókkal.

Kevés ország kínál annyi természeti szépséget és ebből eredő változatos üdülési lehetőséget, mint Ciprus. A turista, aki délelőtt a Troodosz-hegységben sízett, ebéd után már a kellemes hőmérsékletű tengerben fürödhet. A helyenként 2000 méter magas hegylánc síterepeiről másfél óra alatt gépkocsin kényelmesen el lehet érni Ciprus 650 km hosszú tengerpartjának bármely részét. A szigeten csak országúti forgalom van. Az utakon angol szokás szerint a baloldalon kell hajtani, ami még inkább megnehezíti számunkra a közlekedést az amúgy is keskeny hegyi utakon.

A táj csodálatában elmerülve gyorsan fogynak a kilométerek, s ismét felmerül Nikózia a távolban. A százezer lakosú város neve hajdanában Ledra volt, ma a görögök Levkosziának, a törökök Lefkoszának hívják. Túlnyomórészt görögök lakják; a görög és a török szektort szögesdrótsövény választja el egymástól. A város középpontját a Metaxasz tér szeli át, innen nyílik a Ledra főutca, tele modern üzletekkel, európai és keleti áruval. A boltokban kerékbe törik az angolt, s gyakran csak görögül válaszolnak. Furcsa helyzetek adódnak elő, mivel a „né“ görögül igent jelent, míg a nem „okhi“-nak hangzik. Középkori francia gót stílusban épült a Szt. Szófia (Bölcsesség) katedrális, amelyet a törökök 1570-ben két karcsú minarettel toldtak meg, s azóta mecsetként használják.

Famaguszta következő kirándulásunk célpontja. Indulás Kyréniából, Lefkonikon keresztül. Útközben megtekintjük Szalamisz romjait. Szalamisz volt Ciprus legnagyobb városa az ókorban; a monda szerint a trójai háború egyik hőse, Tefkrosz alapította az i. e. 12. század végén. A valóságban eredetileg föníciai kereskedők alapítottak itt telepet; az azonban biztos, hogy az i. e. 6. században már görög volt. Az egykor számtalan műremekkel büszkélkedő városból csak a gymnaszeion maradt fenn, amit a görögök a kalokagathia (a. m. szép és jó), vagyis a testi és a lelki harmónia ápolásának szenteltek. Nem messze vannak az egykor 20 000 nézőt befogadó amfiteátrum romjai és a római fürdők.

A hat és fél ezer lelket számláló Famagusztát csaknem kizárólag törökök lakják. Famaguszta egyetlen olyan kikötője Ciprusnak, ahol a hajók egészen a partnál köthetnek ki. Minden más kikötő előtt másfél mérföldnyire sekély a víz, ezért a hajóknak le kell horgonyozniuk. Évente 4500 hajó keresi fel a kikötőt, 5 millió tonna árut raknak ki és be. Megtekintettük a keresztes háborúk korában épült 18 méter magas és helyenként 8 m vastag várfalakat s a citadellát az Othello-toronnyal. Ide helyezte Shakespeare az Othello cselekményének egy részét. A rideg várfalak között szinte maga előtt látja az ember a vérfagyasztó dráma mozzanatait.

A délnyugati parton fekszik a csaknem 50 ezer lakosú Limasszol, Ciprus fő export kikötője. Limasszolban összpontosulnak Ciprus szerény iparágai, egyebek között itt palackozzák a híres ciprusi bort s itt gyártják á KEO konyakot. Az üzem nagy reklámot csap különben is kiváló gyártmányainak: a gyárat megtekintő valamennyi turista szabadon kóstolgathat s távozáskor egy hétdecis konyakot és borítékben 50 italcímkét kap.

A Limasszol és Paphosz közötti úton lassan kell haladni: a múlt emlékei szinte mérföldről mérföldre mindenütt megállásra késztetnek. A

Ciprusi népi táncosok

peloponneszoszi görögök alapította Curium idejéből való a 3000 nézőt befogadó amfiteátrum, ahol klasszikus görög szerzők (pl. Szophoklész) művei mellett Shakespeare-drámákat adnak elő az évente megrendezésre kerülő fesztiválokon. Az akusztika remek, az összhatást fokozzák a környező hegyek sötét kontúrjai. A tengerparton vezető út egy hirtelen kanyarulata mögül bukkan elő a szerelem és a szépség istennőjének, Aphroditénak a sziklája. A monda szerint itt született, szószerint „kikelt a habokból“. Egyetlen turista sem mulasztja el az alkalmat, hogy ezen a nevezetes helyen megfürödjék. Főleg a nők hiszik el szívesen, hogy a habokból kikelve szebbek, fiatalabbak és hamarosan szerelmesek lesznek.

Észrevétlenül száll le az alkony Aphrodité szigetére. A vadregényes tájat elnyeli az éjszaka. A tiszta levegőben ezernyi csillag szrikrázik, s a tücskök versenyre kelve húzzák a nótát éjszakára. Különben csend és béke honol a tájon. Csak remélni lehet, hogy ugyanilyen békések lesznek csakhamar e csodálatos sziget nappaljai is.

DÜMÖK JANOS