A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-07 / 27. szám
Herczeg Jutka Török Vali Alenka Guľová Czibv /S jte fa í?& r Czibulya Klári Ismét véget ért egy tanév. Diákok és pedagógusok a tízhavi szorgos munka után megkezdik a pihenést, az erőgyűjtést az új feladatokra a kéthónapos nyári vakáció keretében. Mint minden tanév végén, az idén is vannak azonban olyan diákok, akik befejezve tanulmányaikat, végleg elbúcsúznak az „alma-mater“-tői, amely éveken át második otthonuk volt és felvértezte őket mindazon ismeretekkel, amelyekre az életben, a munkahelyükön vagy főiskolai tanulmányaik során szükségük lesz. Közülük választottuk ki Herczeg Jutkát, a Sahy (Ipolysági) Mezőgazdasági Technikum, Török Valit, a Levicei (Lévai) Iparitanuló-iskola, Alenka Gulovát, a Pieátanyi (Pőstyéni). Vendéglátóipari Szakiskola és Czibulya Klárit, a Sahyi (Ipolysági) Gimnázium végzős növendékét, és abból az alkalomból, hogy befejezték közép-, ill. iparitanuló-iskolai tanulmányaikat, rövid interjút készítettünk a kislányokkal. Kérdéseink a következők voltak. 1. Milyen érzésekkel vesz búcsút az iskolától és véleménye szerint mit kapott az iskolától? 2. Tovább folytatja-e tanulmányait vagy állásba megy? 3. Legközelebbi és távolabbi tervei? Íme a kapott válaszok: HERCZEG JUTKA: 1. Az iskolától igazán nehéz szívvel válik meg az ember. Tanáraink sokoldalúan felkészítettek bennünket az életre, hogy majd jól megálljuk a helyünket a munkában is. Négy év alatt sokat tanultunk és megfelelő gyakorlattal is rendelkezünk. 2. Állásba megyek. Szeretném felkészültségemet a gyakorlatban érvényesíteni. Felemelő érzés, hogy mint fiatal, bekapcsolódhatok a szocializmus építésének nagyszerű feladataiba. 3. Nincsenek nagy és elérhetetlen vágyaim, terveim. Az utolsó vakációmat szeretném pihenésre és hasznos szórakozásra fordítani. Ez a legközelebbi tervem. Távolabbi terv pedig: a munkám mellett szeretnék nagyon sokat olvasni, mert ez a kedvenc szórakozásom és moziba meg színházba járni. Egyszóval: tovább művelődni... TÖRÖK VALI: 1. Nehéz szívvel válók meg az iskolától, mert úgy godolom, életem legszebb pillanatait éltem itt át. A három év alatt sok-sok ismeretet sajátítottunk el, melyeknek az életben majd hasznát vehetjük. Ezért tanárainkat illeti elsősorban a köszönet, és különösen sokat köszönhetünk kedves osztályfőnöknőnknek. 2. Iparitanuló-iskolai tanulmányaim befejezése után állásba megyek. Az ipolysági „Ipeľ“ szálló éttermében leszek felszolgálónő. 3. Legközelebbi tervem — amint már el is árultam — a munkábalépés. Később a Pőstyéni Vendéglátóipari Szakiskolában szeretnék távúton tovább tanulni. ALENKA GUĽOVÁ: 1. Búcsút venni az iskolától, ez olyan érzés, mint amikor az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Örülök is hogy már „kinőttem“ az iskolapadból, megszűnik a nehéz órák, dolgozatok előidézte „rettegés“, de sajnálom is a gondtalan diákéletet, melyet ezentúl egy kevésbé gondtalan, kötelességekkel teli élet vált fel. De ettől sem félek, mert az iskola jól felkészített a rám váró feladatokra. Miközben gyermekekből felnőttekké értünk, nagyon sok hasznos ismeretet •sajátítottunk el. 2. Állásba megyek. Talán sikerül Pőstyénben elhelyezkednem a Csehszlovák Állami Fürdők nemzeti vállalat valamelyik szállodájában, ahol német nyelvtudásomat jól érvényesíthetném. 3. Legközelebbi tervem: sikeresen elvégezni az utolsó szakmai gyakorlatot. Ez az idei vakációban lesz. A Német Demokratikus Köztársaságba megyek a Rügen szigetén levő Juliusruh egyik szállodájába, ahol hat hétig mint felszolgálónő gyakorolhatom majd nem csupán a tanult szakmámat, hanem a német nyelvet is. Ennek igazán nagyon örülök. Későbbi terveim közé tartozik további idegen nyelvek elsajátítása. A munkám mellett szeretném tökéletesíteni francia és orosz nyelvtudásomat. CZIBULYA KLÁRI: 1. Kellemes érzésekkel búcsúzom az iskolától. Úgy gondolom, megkaptam itt a kellő tudást, a szükséges ismereteket és most jóleső tudat számomra, hogy én is a csehszlovákiai magyar értelmiség sorait gazdagíthatom. 2. Szeretnék tovább tanulni. A košicei (kassai) Šafárik Egyetem orvosi karára adtam be a jelentkezésemet. Ha nem vesznek fel, állásba megyek és szeretném elvégezni a pedagógiai főiskola levelező tagozatát, mert úgy érzem, az orvosi pálya mellett a pedagógiai hivatás áll hozzám a legközelebb. 3. Legközelebbi tervem a pihenés. Erre a nyár folyamán bőségesen lesz alkalmam, hiszen szüleimmel a román tengerpartra, majd a Balatonra megyek üdülni. Távolabbi terveimet talán majd életem további alakulása szabja meg. Egy bizonyos: bármilyen munkát fogok végezni, bárhová kerülök majd, szeretnék a lehető legjobban helytállni! Az interjúnak vége. Következhetne talán valamiféle kommentár a mai fiatalok gondtalan, boldog életéről, lehetőségeiről, a szocialista társadalmi rend által biztosított vívmányokról, fiatalságról, optimizmusról és talán elcsépelt közhelyekről. Ám úgy gondolom, erre nincs szükség. A négy kislány válaszai önmagukért beszélnek. Végezetül tehát csak egy kívánság: Jutka, Valika, Alenka, Klárika és ti többiek, ezrek és ezrek, akik most vesznek búcsút az iskolától, siker, öröm és megelégedettség kísérjen Benneteket az élet útjain! SÁGI TÖTH TIBOR Heti képes riportunk Ha valaki megkérdezi Oravecz Ferencet, a Kalondai EFSz agronómusát, hogy az 573 hektáron gazdálkodó szövetkekezet mely pontján, melyik részén tapasztalható, látható szorgalmas munka, akkor a kérdezőt rendszerint a kertészet felé irányítja ... Tízen a kertészeti munkacsoportból a határba indulnak. Ugyanis ennek a munkacsoportnak ott is van tennivalója. A zöldségkertészet nyolc hektáros. De még dohányt is termesztenek. Es mióta jobb, melegebb az időjárás, ennek a csoportnak a dolgozói, az asszonyok és a lányok gondozzák a szövetkezet tizenöt hektáros cukorrépa vetését is. Képek és szöveg: BENYÁK MÁRIA Negyven-negyvenöt folyóméternyi területről két asszony egy nap alatt ügyesen kiszedi a gyomot a melegágyi palánták közül. Rubint Barnáné mondogatja is: „Hiába, ezt a munkát nem lehet gépesíteni!" G alb ác s Gyul án é nem szívesen néz bele a fényképezőgép lencséjébe. Magának mondja, de úgy, hogy mások is értsenek belőle: „Ha csak tereferélgetnénk, nem keresnénk meg naponta még egy munkaegységet sem.“ A kertészet üvegházában csend honol. Csákány Imre, a kertész azonban büszke arra, hogy az idén is jól jövedelmezett a szegfű. Már vége a szegfűszezonnak, már alig található szépen virító szegfűtő, de azért a kertész mégis ragaszkodik hozzá, hogy itt is kattogjon a fényképezőgép. El is kattant. Es íme virító szegfű helyett viruló mosoly látható ... ho t, 5
