A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-13 / 41. szám
j HÍÍ i tsi nsi i;k2i iIii is m Iiis i*i »n r silil: Válasz K. M. lutenecl (losonci) olvasónk levelére. Családi házak építésének lehetővé tételére a hnb építésügyi osztályának a község jóváhagyott beépítési tervei szerint joga van belterületen alkalmas házhelyeket kisajátítani és a ráutalt építkezőknek személyi használatba kiutalni. A kisajátítás rendszerint kisajátítási egyezséggel zárul (ennek megkísérlése kötelező), mivel az érdekeltek is tudatosítják, hogy esetleges fellebbezésükkel eredményt nem tudnak elérni. Vitatható a kisajátítás helyi sorrendje, de lényegében legfeljebb csak ideiglenes haladékot tudnának szerezni. Minden beltelki beépítetlen házhely, még ha akármilyen szépen megművelt kert is, az említett felvásárlási, Illetve kisajátítási eljárásnak van kitéve, mivel a lakosság lakásigényének kielégítése elsődleges érdek. A Polgári Törvénykönyv 490 §. 2. bekezdés értelmében a házhelynek minősülő telket csak az államnak (hnb) lehet eladni, magánosnak nem. Ez a rendelkezés kivételesen engedélyezi a beépítetlen házhelyek ajándékozással való átruházását a tulajdonos utódjára vagy testvérére, a házhely szokásos terjedelmében (800 m2). Válasz P. S. pleáivecl (pelsőcl) olvasónk levelére. A vadászatról szóló 23/1982. sz. törvény 21 § 1. bek., b. pontja értelmében a vadászőrség tagja a vadászterületen, de a lakott helyektől legalább 200 méternyi távolságra is a vadorzó kutyát, amely jogosult vezető irányítása nélkül vadat üldöz, vagy ahhoz kúszik, megölheti. Az említett rendelkezés nem vonatkozik a juhászkutyákra, ha nem távolodnak el a nyájtól 200 m-nél messzebbre, továbbá a vadászkutyákra, a vakvezető és egészségügyi, katonai, valamint a szolgálati ebekre, ha ezek mint ilyenek felismerhetőek és „szolgálatot teljesítenek", vagy ha gyakorolnak és eközben csak ideiglenesen kerülnek ki vezetőjük befolyása alól. Az idézett előírással ellentétben a beépített (lakott) területen tartózkodó egyébként nyilvántartott kutyájának lelövése a vadász részéről szabálysértés volt, és ön a károkozástól számított 1 éven belül, illetve azon időponttól számítva, amikor a károkozó személy ön előtt ismeretessé vált, igényelheti tényleges kára megtérítését. Ha a felszólalásnak nem tenne eleget, a járásbíróságon benyújtott keresettel igényelheti a kártérítést. Ha egyúttal idegen tárgyban való szándékos károkozásról is szó van, a közbiztonsági szerveknél a tettes ellen büntető feljelentést is tehet. ' aas nrvus tan síi: niiI Fejfájás és tabletta Környezetünkben igen sokan panaszkodnak gyakori vagy tartós fejfájásra. Egyesek szerint (akiknek nem szokott fájni a fejük) a fejfájás nem is betegség. Ez csupán fél igazság. Nem betegség ugyan, de legtöbbször valamely megbetegedés, hiány vagy zavar tünete, amely arra figyelmeztet, hogy a szervezetben valami nincs rendben. Tehát inkább az jár közel az igazsághoz, aki azt tartja, hogy ok nélkül nem fáj a fejünk. Néha a rossz egészségi állapot, legyengültség vagy betegség okozza a fejfájást. Ilyen például az agyhártya-, a homloküregvagy az orrmelléküreg, illetve a középfül-gyulladás. Az emberek túlnyomó többségének fejfájása ideges eredetű. Kevésbbé súlyos okok is kiválthatják a fejfájást, például a szem látáshibái, a rossz szemüveg, amikor a megfelelő szemüveg használata nyomban megszünteti a fájdalmakat. Gyakori, illetve tartós fejfájás esetén orvoshoz kell fordulni, aki segít kideríteni a kínzó fájdalom igazi okát, vagy szakorvosi vizsgálatra is elküldi a beteget, ha ezt szükségesnek tartja. Szinte természetes, hogy az orvos fájdalomcsillapító tablettát vagy port is rendel. Például migrénes fejfájásnál nemcsak csillapító, hanem fájdalmas rohamok megelőzését szolgáló tablettát is kaphat a beteg. Az orvos és betege azonban sikeresebben működik együtt, ha nem a csillapítókra helyez súlyt, hanem mindazokra a belső és külső körülményekre, amelyek a halánték, homlok vagy tarkótáji fájdalmakat esetleg kiválthatják. Igen fontosak a munka, a pihenés, a táplálkozás, az ürítés, a mozgási lehetőségek, a családi és munkatársi viszonyok hatásai a szervezet egészére. Előfordulhat, hogy az orvos nem is ír fel tablettát, hanem azt tanácsolja, hogy a beteg hagyjon fel némely káros szokásával, ügyeljen a családi élet összhangjára, a helyes életmódra, a vitamindús táplálkozásra, a jó időbeosztásra és munkaelosztásra, szánjon elég időt a szabadban való mozgásra, a nyugodt pihenésre és alvásra stb. Aki nem veszi komolyan az életfeltételek hatását a szervezetre és az ártalmakat — pl. fejfájások esetében — tablettákkal igyekszik ellensúlyozni, később nagyon fog csalódni a régi bevált „csodaszerekben" is. A csillapítónak csak időleges jelentőségük van, tartósabb használat után meg sem kotytyannak az embernek a nap mint nap beszedett tabletták; a fájdalmak nem múlnak el, de az alapbetegséghez új, komoly baj társul, a rászokás, illetve a gyógyszerfalás, szaknyelven szólva farmakoíágia, ami új gondokat okoz a betegnek és orvosának. Dr. SZÁNTÖ GYÖRGY Válasz „Három tanácstalan lány“ jeligére Rendszeres olvasója vagyok a Hétnek s ezen keresztül az Emberi sorsok rovatának. Válaszolni szeretnék „Három tanácstalan lány“ jeligével a 30. számban közölt levélre. Én is fiatal vagyok, akárcsak ti, s nekem is hasonló problémám volt, mint nektek. Beleszerettem egy fiúba, aki a sógornőmnek volt ä bátyja. Ez a szerelem nem volt egyoldalú, mivel a fiú is szeretett engem. Néhány hónappal később a fiú bevonult katonának. Katonaideje alatt sűrűn leveleztünk. Nagy nehezen letelt a két év, s elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Ezt a szándékunkat szüléinkkel közöltük. Szüléink azonban nem egyeztek bele, hogy egybekeljünk. Mindkét család azt tartotta, hogy egy tyúkaljból egy is elég. Mi nagyon szerettük egymást, s titokban a szülők tudta nélkül jegyet váltottunk, majd megesküdtünk. Ezért mindkét család kitagadott bennünket. Albérletben laktunk, és mind a ketten dolgoztunk. Házasságunk után másfél évre született egy kisfiúnk, és ekkor kibékültünk a szüléinkkel. A szülők kőkemény szive megenyhült, s a családi perpatvar mindkét félről feledésbe merült. Mi pedig szüléinkhez költöztünk, akik ezután az eset után bűnbánóan viselkedtek. Segítettek bennünket. Édesanyám vigyázott a gyerekre, s így ismét munkába állhattam. Most már külön lakunk. Boldog családi életet élünk, s amit tettünk, nem bántuk meg, Én azt tanácsolom, hogy ha az előbbi konfliktusoktól nem riadtatok vissza, akkor ne rettenjetek vissza a következőktől sem, hiszen a fiúk szeretnek benneteket, ami világosan kitűnik abból is, hogy szakításról hallani sem akarnak. Űtmutatásul még annyit, hogy nincsen nagyobb földi boldogság, mint a szerelemből kötött házasság. Szeretném, ha sorsotok további alakulásáról is beszámolnátok az Emberi sorsok rovatban. „Május a legszebb hónap" Válasz a „Van kiút“ jeligére Leveléhez szeretnék néhány mondatban hozzászólni. Nekem is hasonló volt a sorsom. 22 évig szenvedtem, mint ön. Ezután a férjem megjavult. Két gyermekünk van, de a gyerekek soha nem tudták, hogy mi az az apai szeretet, mert apjuk állandóan a kocsmát járta, éjfél felé Jött haza, s így a gyermekeim hetente csak egyszer látták. Nagyon hosszú volt ez a 22 év nekem is, de nem váltam el. Beláttam, hogy a válásnak nincs értelme, hiszen a férjem úgysem hagyna békén bennünket. Próbálja meg az elvonókúrát ajánlani neki. Az én férjemen ez segített. Nyolc hónapja van idehaza, de azóta mintha kicserélték volna. Az én gyermekeim már felnőttek, nincsenek az apjuk keresetére utalva, de az ön gyermekei még kiskorúak és szükségük van az apa keresetére. Ne gondoljon a válásra addig, amíg a gyermekeit szárnyra nem ereszti. A mi falunkban megesett, hogy elváltak, és aztán minden tragikusan végződött, az asszony öngyilkos lett. Tehát nincs értelme a válásnak, ha ezután is egy faluban kell élnie a férjével. Gondoljon a gyermekeire és az én esetemre. Nekem is hosszú volt a 22 év, de mégis elértem a célomat. V. I. Az alkoholisták javíthatatlanok A Hét 30. számában megjelent két levélre szeretnék néhány sorban válaszolni. Bizonyára meglepődnek, hogy egy 19 éves fiatal ad tanácsot olyanoknak, akik 15—20 éve élnek rendezetlen családi életet. A Hét 30. számában két levél keltette fel a figyelmemet, a „Későn okultam“ és a „Vari kiút!“ című. Mivel mindkettőben a levélírók olyan problémát vetnek fel, amelynek okozója az alkohol, egyetlen levélben válaszolok. A „Későn okultam“ levél írójának: Nagyon helyeslem, hogy a férjével válófélben vannak, nem azért, mert annyira félresikerült a házasságuk, hanem azért, mert ez a helyes kiút a sok-sok kínból és szenvedésből. A 21 éves fia nézetét elítélem. Sajnos túl korán elfelejtette azt a sok keserű tapasztalatot. A kislányának azonban jól jön, hogy édesapjától távol lesz, mert így megkíméli idegeit. Ha ő is 19 éves koráig hallgatta volna az édesapa szidalmait, mint ahogy én, vagy tűrte volna a sok szenvedést, ő is ugyanarra a nézetre jutott volna, mint én, vagy a velem egysorsú fiatalok. RöViden csak ennyit szerettem volna válaszolni az ön levelére. A másik levél írója beszámol arról, hogy 15 éve él együtt a.férjével, és most nem tudja, remélheti-e még a férje megváltozását. Szerintem a férjétől már ne várjon semmi jót. Aki 15 évig nem javult meg, az ezután sem javul meg. Ha együtt maradnak, rengeteg keserűséget fog még önnek okozni és megnehezíti a gyermekek felnevelését is. Nem akarom befolyásolni, de én az ön helyében a válást választanám. Igaz, hogy válás után egyedül marad a gyermekeivel, de legalább nyugalmuk lesz, nem kell minden este reszketniük, hogy milyen állapotban tér haza a férje a kocsmából. Lehet, hogy nem ad nekem igazat és együtt marad a férjével, de szerintem néhány év múlva belátja, hogy nekem volt igazam. Hiába vagyok 19 éves, fiatalon is annyi keserűséget éltem ét, hogy harmincévesnek érzem magam. Szüleim rendezetlen élete teljesen öreggé tett, ezért amit írok, a saját tapasztalatom alapján írom. Nem akarom részletezni a saját életemet, mert arra nem lenne elegendő egyetlen levél. Remélem, hogy megért, ha nem, elnézését kérem.- Egy Zsttva menü olvasó Moyzes Milán felvétele IWiMt
